Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 19:57 - |
Az egyszarvú valahogyan a heves vágtában idekerült.Megtorpant.Nemtudta,hol jár,és még semmit sem ismer.Már régóta itt él,de még csak most jutott ideje felderítő utat tenni errefelé.Kíváncsian várta,hogy történik-e valami.Akkora csend volt,hogy még a fák susogását is hallani lehetett.Rémisztő volt.Entaréan kissé elbizonytalanodott,de összeszedte bátorságát és várt.Testvérét várta,aki azt mondta neki,hogy majd itt találkoznak.Még nem jött.A heves várakozásban beleharapott egy fűcsomóba... |
[36-17] [16-1]
Liliom II meglepetten nézett utánna. Érezte, hogy könnyek szöktek a szemébe. Előrelépett, hogy utánamenjen, de végül is meggondolta magát. Tudta, hogy úgyse ér vele semmit. Inkább hátralépett kettőt.
- El se hiszem. Ennyit ért? Azt hittem, ismerem.- Látása épp kezdett elhomályosulni, de végül is összeszedte magát, és kecses ügetésben megindult az ellenkező irányba. Mindegy. Anyék úgy is meghallgatnak. Monocerusnak szügsége van rám. Majd vágtába fogott. Aztán még gyorsabb tempóba indult. Még egyszer megállt, és párja után nézett. Havasi gyopárá és gyémántá válltozott könnyei porosan fevertek a földön.
- Ég veled!
Azzal ismét megindult. Hogy segítsen. Hogy segítsék.
Fyolyt. A falu határán |
Megállt, s hagyta, hogy Liliom előremenjen.
-Azthiszem el kell mennem!Örökre!Liliom!Örülök, hogy ismertelek!-mndta mogorván és komolyan, majd megfordult és elvágtatott. |
-De, szívesen megyek!- és már ment is párja után. Bent tényleg lélegzetelállító volt!- Ez nagyon szép! Lélegzetelállító hely! |
-Nem akarsz beljebb menni?Tényleg szép az erdő!-mondta majd nem is várt válaszra elindult befelé a bronzszínű erdőbe... |
Liliom II bólintott.- Igen.- azzal orrát kedvesen Vagány orrához dörgölte. |
Mosolyogva bólintott, s közben párjához bújt.
-Régen voltunk már kettesben! |
Liliom II elállt a lélegzete.
-De, ez csodaszép. Odanézz! Hát nem aranyos?- bökött egy bronzmókus felé, aki a ssszép fűben szaladt. |
Vagány fokozatosan lassított, csak az erdő szélén állt meg.
Az erdő valami gyönyörű volt.A fák gyökerétől a lomb tetejéig, csillogó bronz vörös volt.
Hátranézett érkező párjára.
-Szép, nem? |
-Értem...lehet elfelejtete...vagy nem tudom-mondta egyhangúan és tovább legelt |
-Nos,igen.Az időérzékével egy kicsit gond van,de csak 5 percet szokott késni.Azóta már fél óra eltelt.Kezdek aggódni miatta.Lehet,hogy együtt kellett volna jönnünk.-figyelt agódóan Mhisperre és elkezdett legelni.Legalább abba beletöltheti aggódását gondok nélkül. |
-Ühü....értem...hát nem egy pontos lény-szólalt meg szűkszavúan majd legeléni kezdett |
-Nem keresek senkit.Csupán a nővérem várom.Azt beszéltük meg,hogy itt találkozunk és felderítjük együtt az erdőt.Pontosan megmondtam neki az időt,de hallgat ő egyáltalán a bátyjára?-nyugodtan mondta ezeket a szavakat,de mégis,az utolsó mondatot már kicsit bőszülten mondta.Unta már a hosszú várakozást,főleg,hogy már 20 perce el kellett volna indulniuk. |
-Üdv én Mhisper vagyok.Kersel valakit?Mert mintha úgy láttam volna.-mondta kezelebb menve a lényhez |
Hátrapillantott.Látott egy lényt és reménykedett abban,hogy a testvére az,de nem.Kellemesen csalódott.Egy idegen lény közeledett feléje.Végre lesz egy barátja ebben a hatalmas birodalomban!Kedvesen odanyerített és köszönt a közeledő lénynek.
-Üdv!A nevem Entaréan.-elmosolyodott és nézte a lényt,ahogy egyre jobban közeledik hozzá. |
Mhisper rövid látogatást tett a birodalomban.Felfedező útján valahogy idekerült.Meglátta a lányt a fák között és csöndesen elindult fele.Egy ideig elkezdte nézni majd kicsit közelebb ment |
Az egyszarvú valahogyan a heves vágtában idekerült.Megtorpant.Nemtudta,hol jár,és még semmit sem ismer.Már régóta itt él,de még csak most jutott ideje felderítő utat tenni errefelé.Kíváncsian várta,hogy történik-e valami.Akkora csend volt,hogy még a fák susogását is hallani lehetett.Rémisztő volt.Entaréan kissé elbizonytalanodott,de összeszedte bátorságát és várt.Testvérét várta,aki azt mondta neki,hogy majd itt találkoznak.Még nem jött.A heves várakozásban beleharapott egy fűcsomóba... |
[36-17] [16-1]
|