|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.19. 18:50 - |
Egy apró, még alig egy éves peguni vágtatott a Köd-tó felé.Lihegett, szőre csapzott volt és szárnyai is fakultnak tűntek.Mintha menekülne!
Sebesen vágatott a tó felé, de hirtelen megbotlott.Gyorsan talpra állt, majd fülét hegyezve körülnézett.Körülötte az erdő hirtelen lángba borult, de a lángok azonnal el is tűntek.A kis peguni, bár nem tudott úszni, ijedten ugrott a vízbe, de a levegő hiánya és fulldoklás miatt nagyokat csapkodva próbált kievickélni a vízből.Szerencsére sikerült neki.
Ahogy kiért térdre botlott.Fázott, belülről mégis égető érzést érzett.Kínozta tűz, mintha belülről kezdene elhamvadni.
Nem értette mi lehet a baja, köhögve sett hirtelen össze.Eleme a tűz volt, mégis az elől menekült.
Kezdett múlni a fájdalom.Lassanként felállt.Még egyet köhögött, szájáből sűrű fekete füst szállt fel.Összehúzta magát, majd lassan elindult a tóparton.
A tó körül hirtelen újabb lángok csaptak az ég felé, de ezek nem tágítottak olyan hamar.A kiscsikó nem akart újra a vízbe ugrani, de félt a tűztől is.Nem volt mást tenni, átugrott a tűzön.Érkezése nem volt hibátlan, gyengesége miatt megbotlott.De felugrott és néhány vágtaugrásig eljutott, majd a tűz újra eltűnt.Mikor átugrott a tűzön, testén egy fekete folt, annyise látszott elemének köszönhetően, de belülről újra égetni kezdte valami.Szentül meg volt győződve, hogy a tűz, de ebben mégis kételkedett.Nem volt sok ideje gondolkodni, a torkában és gyomrában érzett égő fájdalom egyre nőtt, és a kicsikó egyre gyengült.Újra csak összesett, de már nem tudott felállni.Homályosan kezdett látni, de kitartott és nem hagyta el magát.Még ébren, de tehetetlenül feküdt a földön segítségre várva.
|
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Ahogy megérezte a füst szagot, s megláttta a tüzet, léptei még szaporábbak, lettek, s csak hamar utolérte a kancát-Doment még nem ment ell.-Csak hogy megvagy!-szólt a csikóra.Védelmezőn maga mellé tessékelte, s egy ideig nézte a félsárkányt.Utána Cloudra, nézett, s bólintott neki, hogy "ne erőszakkal, inkább beszélj vele", s elvitte a csikót....
|
 Iszonyatos bömbölés ütötte meg érzékeny fülét, mire kifarolva rögtön abba az irányba kezdett vágtatni. Szerencséjére, mert pár perc múlva meg is találta a halálra ijedt kiscsikót. Rögtön odaugrott mellé, majd elélépett.
Ekkor látta meg a hatalmas lényt, aki, bár ijesztőnek ézett ki, Cloud egyáltalán nem félt tőle, mert érezte, hogy szívében nincs sötétség.
-Doment, figyelj rám, kérlek.-szólt komolyan a csikónak.
-Vissza kell fordulnod, abba az irányba. Rövidesen össze fogsz találkozni a másik kancával, ő majd segít, hogy biztoságba legyél. Fuss! Én lefoglalom az idegent.-mondta, azzal fejével gyengéden meglökte Domentet, sarkallva őt az indulásra. |
 Aminelee csak sajnálni tudta a kék léynt.De ő is felpattant de valamiért a másik irányba indult el.Nem tudta miért de valahogy az ösztönei ezt súgták.Teljes erejéből vágtatott.Néha-néha hallota az üvöltéseket, és láta a felgyújtott bokrokat, fákat.
~Remélem Domentnek semmi naja~-gondoltra miközben csak vágtatott előre
"Megg kell találnom"-egyre csak ez járt az eszében |
'Ostoba kölyök! Tűnjön már el! Miért nem megy haza, ha akar? Mindenki hazatalál, ha akar! A Birodalomban nem igaz., hogy nincs egy lény, aki elvinné innen!' sziszegett dühösen.
Orrából fastag gőz, füst, majd sziklák pattogtak elő.
Aztán torkából masszív, fehér lángoszlop csapott a földre, még őt is meglepve! Üveggé és masszává olvadt lábai előtt a talaj!!!! |
Doment úgy érzte mindennek vége.Szülei sehol, senki sehol, azt sem tudja hol van, és már éhes is volt.
Ahogy állt egyhelyben fellobbantak előtte a már jól ismert, pusztító lángok.Doment ijedtében felágaskodott és futni kezdett el a lángoktól visszafelé.Próbált újra csak menekülni, de ahogy át akart ugrani egy kidőlt fatörzset, hátsó lábai megakadtak benne és felbukott.
Teljesen véletlenül egy tisztásra gurult ki.De nem kellett volna.A tisztás nem tisztás volt, hanem felégetett fák helye, és a "tisztás szélén ott állt már megint a félsárkány.
Csak egy pillanatra nézett rá és futott tovább.Újra eltűnt a fák között.
|
Amint a csikó legalább a látóköréből eltűnt (mert többi érzéke szerint még mindig nem ment elé messze), folytatta a lángok keltését. |
Domentnek sem kellett több.Azonnal nekiiramodott és vágtatott tovább, szerinte, Éjvadon felé.
Mikor már elhagyta a félsárkányt, megállt.
Hátranézett.szerencsére tényleg nem jött utána a félelmetes lény.Megállt pihenni, és körülnézni, hogy hol van valójában.De minden hiába.Doment teljesen eltévedt.
|
- Akkor....RAJTAAA!!! - bömbölte a csikóra teljes hangerővel! |
-Én..csak haza indultam!-válaszolta remegve.
|
Hatalmas vicsorgás kezdett kiülni arcára!
- Mit akarsz? - kérdezte hátborzongató hörgéssel. |
Domentnek már fogalma sem volt, hogy merre van, csak rohant előre.De úgy látszott rosszfelé, mert valahogy újra a félsárkány előtt találta magát.
Ijedten ledermedt, de mostmár biztos volt benne, hogy észrevették, ígyhát inkább meg sem mozdult.
Remegve ült egy helyben és nagy szemekkel bámulta a sárkányt.
|
Stranger elé hirtelen pattant ki egy kis csikóféle a bozótból! Ránézett, az meg őrá, aztán a csikó rémülten visszafutott amerről jött.
Stranger nem lepődött meg, és ahhoz most nem volt kedve, hogy üldözze. Nem volt éhes sem, a bosszúvágyát meg pusztításban akarta levezetni, nem rohangálásban!!!
Vadul lángralobbantott egy nagyobb bokorsort oldalt, és elindult keresztül a tűzön. |
Doment csak futott előre.De nem sokáig.Nemsokára szembetalálta magát egy neki elég ijesztő lénnyel.
A sárkányféle bömbölésétől meghátrált.Ledermedve bámulta a lényt, majd lassan megfordult és visszafelé kezdett vágtatni.De minél gyorsabban.
Soha nem látott még ekkora, és ilyen ijesztő lényt.Domentben nem a düh, hanem a menekülés tombolt.
"Talán még nem vett észre!Talán nem követ!"-gondolta magában.
|
Tombolni akart! Tombolni, ahogy választott testvére is tombolt! Minden sárkánydühével és lángjával!
A Varázserdő már nem is tudta hogyan került elő, ahogy száguldott vitorlányi szárnyaival! Vicsorgott, és lángolni kezdett. Minek ennyi fa, nemdebár?! Morogni kezdett, felgyújtott pár fát, majd besuhant az elhamvadó ágak közt, és cikázva lángcsóvákat dobált szét röptében!
Aztán bömbölni is kezdett, sárkányhangon! |
Doment csak futott-futott, néha csapott egyet szárnyaival, hogy gyorsabban haladjon.
De Ő sem volt fáradhatatlan.Az erdő szélén lelassított és megállt egy pár percre pihenni.De utána azonnal tovább indult.Még ügetésben beugrott a fák sűrűjébe aztán újra vágtatott tovább.
|
Cloud furcsállva nézte végig, ahogy a csikó elalszik hirtelen, mintha parancsra aludna, majd felriad, és faképnél hagyja őket...felpattant, és Aminelee-re kiáltott.
-Gyere, siess! Ne veszekedjünk most! Doment talán a vesztébe rohan!-de többet már nem akart vesztegelni, így vágtatni kezdett a másik unikornis felé. Halványan csillogni kezdett, és meglepően hamar beérte az igencsak gyors kancát.
Csak bólintott neki, így jelezve, hogy vele tart, és segít, ha kell, de a csikót mindenképpen utol kellett érniük. |
-Ha nem vetted volna észre, mind ezt próbáljuk tenni, de ahogy próbálod az "anyai szeretett"tel körbevenni, az már nevetséges!-horkantott ingerülten, de rögtön észrevette, hogy a csikó futásnak ered, ezért több szót nem is pazaroltt aveszekedésre, inkább utána vágtatott.... |
-Óóóóó...elnézést, hogy meg akarok védeni egy csikót aki éppenséggel azt se tudja holvan "lángok" gyötrik.Igen télleg nagyon tudna vigyázni magára-dühödött fel Aminelee |
Doment már kezdett teljesen elaludni, de mindig újra és újra kinyitotta szemét, nehogy elaludjon itt, csak úgy.
Amikor végleg lecsukódtak szemei, fejét kicsit oldalra döntötte, mert úgy volt kényelmes.
Pár perc múlva egy több álom kezdett kavarogni a fejében.
Az elsőben Ő volt, újra anyjáékkal, a másodikban Ő és egy játszótársa.Ugyen nem ébredt fel, álmában kezedett pityeregni.Kavarogtak szebbnél szebb emlékek és vágyak a fejében.De az egyik lény, valahogy mindig megjelent minden álmában, ha egy pillanatra is.Ez még álmában is elég gyanús volt.
Majd hirtelen felpattantak szemei, felemelte fejét..Szemeiben tűz lángolt, lelki szemei előtt az a gyanús lény lebegett.Az a lény valamit mondott neki, de nem értette.Nem volt teljesen ébren.Megrázta fejét, majd újra álomba merült, de nem sokáig, mert pár perc múlva felébredt.
Hirtelen bevillant a lény előtte.Sőt!Értette amit akkor mondott!
Pontosan ezt mondta:
"Én tudom, hogy juthatsz vissza!Ha elmész az Éjvadonba, keress egy kis virágot.Altató hatású!Ha odamentél végy nagy lélegzeteket, majd ha elaludtál elmegyek érted, és ha felébredtél, otthon leszel!"
Szegény kiscsikó nem tudta, hogy az a növény az életet szívja ki a testből.Ezért is pattant fel és egy szó nélkül vágtatni kezdett Éjvadon felé!
|
Felsóhajtott kissé degesen.-Nem gondolod, hogy kezded túlzásba vinni az anyáskodást?Különben is, már nagy fiú!Nincs szüksége semmi dajkaságra....
De furcsálta is, miért ásított ekkorát..Mintha unalmában ásított volna, pedig (Enya szerint) ilyenkor inkább kétségbeesve kéne lennie, s mindent megtenni azért, hogy visszakerüljön a szüleihez.Kezdtek kétségei lenni, hogy egyáltalán vissza akar e még menni, s nem hiába fáradoznak e itt................ |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ahogy megérezte a füst szagot, s megláttta a tüzet, léptei még szaporábbak, lettek, s csak hamar utolérte a kancát-Doment még nem ment ell.-Csak hogy megvagy!-szólt a csikóra.Védelmezőn maga mellé tessékelte, s egy ideig nézte a félsárkányt.Utána Cloudra, nézett, s bólintott neki, hogy "ne erőszakkal, inkább beszélj vele", s elvitte a csikót....
Iszonyatos bömbölés ütötte meg érzékeny fülét, mire kifarolva rögtön abba az irányba kezdett vágtatni. Szerencséjére, mert pár perc múlva meg is találta a halálra ijedt kiscsikót. Rögtön odaugrott mellé, majd elélépett.
Aminelee csak sajnálni tudta a kék léynt.De ő is felpattant de valamiért a másik irányba indult el.Nem tudta miért de valahogy az ösztönei ezt súgták.Teljes erejéből vágtatott.Néha-néha hallota az üvöltéseket, és láta a felgyújtott bokrokat, fákat.