|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.04. 22:18 - |
 Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
Olyan gyönyörű és varázslatos volt itt minden! |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 -Rendben!-s elindult egy irányba.Ahogy mentek, ismert és ismeretlen gyyümőlcsök fasorai váltogatták egymást.Némelyik csábító volt, nem állhatta meg, hogy bele ne harpajon.Sok gyümölcs finom vált, de akadtak köztük problémásabbak:valamelyik akkor éredt, amikor az íze rohadt volt, valamelyik kőkemény, valamelyik meg hús evő volt, persze ezt messziről elkerülte.
Végülis találtak egy kis tavat a fasortengerben, de ő nem figyelte, merről jöttek.Ez még nem tűnt fel neki, hisz jóízűen kortyolt a vízből. |
 -Hát!Én azt javaslom most menjünk tovább!Keressünk végre vizet!Majd útközben folytatjuk!
|
-Oh....értem..-sütötte le a szemét, belegondolva, mi is zajlott le a Sötét Nagyúr szörnyű uralkodása alatt.....
Szeretett volna még kérdezősködni, de most Dulon jött. |
-Az én világom is megvívott a sötétség ellen!-válaszolta visszagondolva a szönyű percekre. |
Elszomorodott.Szégyellte, hogy ilyen mély pontot fogott meg, de kiváncsi volt a háborúra.
-Milyen hábrúba mentél?-kérdezte kis idő után. |
Elforult.
-Én...én nem tudom.....
Visszagondolt, mikor és milyennek látta utoljára szüleit.Dulon a háborúba készült, s épp búcsúzkodtak és.....
-A háború előtt láttam őket utoljára, aztán soha többé.... |
-A szüleim fiatal koromban hullottak el, nem lehetett tbb csikójuk.Engem az előző gazdám mentett meg-sütöte le szemét az emlékekre.
-S a te szüeiddel mi lett? |
-Nem!-vágta rá-Vagyiiis...nem tudok róla!-gondolkodott el issé szégyenlősen, de gyorsan továbblépett.
-Hát neked? |
-Amikor még a szüleiddel éltél, voltak testvéreid? |
-Szintén!Az afraiakon kívül senkim!
-Kifogytam a kérdésekből!Kérdezz nyugodtan! |
-Az angelideken kívül senkim.Veled hogy áll a helyzet? |
-Szintén!-válaszolta röviden, majd elgondolkodott a következő kérdésen.
-Van családod?Barátaid? |
-Senkim!Úgyhogy elég tapasztalatlan vagyok e terén!-mosolygott el szégyenlősen.
-És neked? |
-Hát ez miért olyan fontos?....Nah jó!
-Kicsit összeszűrtük a levet az egyik régebbi afraival!És aztán jött a gazdája....és így tovább, és így tovább.....
-Nah most én jövök!-gondolkodott el.
-Volt már valakid mostanáig? |
-Én nem itt születtem, de kis koromban jöttem ide, úgyhogy mondhatni, honos vagyok itt!-mosolygott.
-Hogyan találkoztál a gazdáddal? |
-Nem itt születtem!Egy másik birodalomból jöttem, ahol már meguntam az életet!
-Hát Te? |
Gondolkozott...
-Honnan jöttél?Vagy itt születtél? |
Ravaszul elmosolyodott.
-Jó!De Te akartad!
A kanca szemébe nézett, mintha az első kérdésen gondolkodna.
-Akkor kezdj Te! |
-Helyes!-kacagott.-De túl keveset ismerünk egymásról...Játszunk "kérdezz-felelek"-et?-mosolygott rá. |
A kérdés után egy pillanatra a földre pillantott, majd újra Elwenre emelte tekintetét.
-Veled bármikor, bárhova! |
[162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Álmélkodó arccal lépdelt a fák közé.
-Rendben!-s elindult egy irányba.Ahogy mentek, ismert és ismeretlen gyyümőlcsök fasorai váltogatták egymást.Némelyik csábító volt, nem állhatta meg, hogy bele ne harpajon.Sok gyümölcs finom vált, de akadtak köztük problémásabbak:valamelyik akkor éredt, amikor az íze rohadt volt, valamelyik kőkemény, valamelyik meg hús evő volt, persze ezt messziről elkerülte.