|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.30. 13:26 - |
 *Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Alassëa lassan a patakhoz sétált, lehajtotta szép fejét és lassan kortyolt belőle. Virágokkal teletűzdelt sörénye lágyan a homlokába omlott, miközben ő szomját oltotta, s úgy érezte, nincs ennél békésebb hely a világon.* |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 -Angeld vagyok, ha így érted. Nem, egész életemet a mezei tóparton éltem le, néha mozdultam ki. Nem vagyunk messze, mindjárt odaérünk. - adta meg készséggel a válaszokat.
|
 -Egy liliomban?Nahát, ez nagyon érdekes és milyen nemzetséghez tartozol?Itt születtél? Gyakran jársz erre?Milyen messze vagyunk a Helyőrségtől?-hadarta kérdéseit, mert minden nagyon érdekelt.Olyan volt, mint egy ma született csikó...naív, de fogékony.Remélte minden kérdésére választ talál.Szerette volna megismerni a hely történetét, amit otthonának nevezett.
|
- Semmi gond, nem tarstasz fel. - mosolygott. - Épp csak meglátogattam a Tündék Érdejének ezt a részét. Itt futattom össze Illustrissimával...-mesélte.
-Én a Mezőn lévő tónál, a tó kzepén lévő óriás liliomban élek, onnan jövök! - mosolygott rejtélyesen. |
Elindult Szellő után, szaporázta a lépteit, hogy beérje a kancát.Érdeklődve szemlélte az ismeretlen tájat.Érezte a mágia jelenlétét és elbűvölte az erdő szépsége.Elszakította a szemét a tájtól és ideiglenes útitársa felé fordult.Örült, hogy végre nincs egyedül és kíváncsi volt mindenre:)
-Nagyon köszönöm, hogy elkísérsz.De nincs semmi sürgős dolgod, amiben feltartalak?Csak mert nem szeretnék gondot okozni Neked.Merre tartottál mikor találkoztunk?És honnan jöttél?Bocs, ha sokat kérdezek, de rég nem találkoztam senkivel.Szólj, ha idegesít és befogom, jó? |
-Persze! Tilio, Roldyno, örvendtem a találkozásnak! - köszönt el a kettőstől, s gyalog elindult a Helyőrségre, bevárva Kardfiát. |
 -Szerencse kísérjen Titeket utatokon és adja az ég, hogy éppségben találkozzunk újra.-majd Szellő felé fordult.-Akkor?Indulhatunk?
|
-Azt meghiszem Tilio, gondolom nem nagy élmény.Bár a tündék sose unalmasak-mosolygott.-De már csak azért is elmennék a helyőrségre, hogy legközelebb tudjam, hova kell menni és nehogy a későbbiekben gond legyen ebből.És ha már itt vagyok szeretnék szétnézni a vidéken.A varázserdőben megtalálható az összes Birodalomban fellelhető gyógynövény, ugye?Arról hallottam már:) |
 -Nem én vagyk az egyetlen griff a biodaloman!-mosolygott.
 -Nem értem minek mentek oda, ha egyszer megengedték, hogy maradjatok!De hát Ti tudjátok!
-Bár dolgunk van, s azért nem tartanánk veletek, részemről szebb a Varázserdő, mint a Helyőrség!-viccelődött. |
-Szellő, megköszönném, ha elkísérnél a Helyőrségre.Nem szeretnék senkit megbántani, fő a békesség-mosolygott, majd Tilioék felé fordult.
-Tilio, ezek szerint Ti nem jöttök velünk?!Sajnálom, mert szerettem volna jobban megismerni a griffeket.Remélem még találkozunk. |
-Sok szerencsét, Illustrissima! - suttogta, ahogy elnézte a távolodó felhőket.
- Ha szeretnéd, Kardfia, elmegyek veled a Helyőrségre, de nem kell engedély. - mosolygott szelíden. - Ha a vidék varázsa megengedi, úgyis bejuthatsz. |
-Nem szívesen beszélünk mi sem erről!Nagyon keveset tudunk, és nem szeretnénk nagyobb kavart csinálni az erisziek feje főlé!Ha valamit tudni akarsz, kérdezd tőlük!
-Mi a Varázserdőbe megyünk!-váltott kedvesebb témára. |
 -Elmesélitek, amit tudtok?Ti merre tartotok?Elmegyünk a Helyőrségre?-kérdezte őket
|
Tisztelettel nézett a kis csapat után.
-Az erisziek csodálatos társaság!
-...És óriási bajban vannak!Össze kell tartaniuk!Elhiszem, hogy egy ilyen kecses, pillangószárnyú kanca nem akar oda menni, ahova tartanak, majd ha összeszedtek minden eriszit!
|
Köszönöm-kiáltotta még a peguni után, aki valószínűleg már nem hallotta őt.Aztán Kardfia csak állt és bámult a varázslatos lények után.
-Még sose láttam ennyi lényt együtt.Tudjátok kik voltak?Úgy látszott, hogy nem nagyon akart velük menni.Szellő?Te ismered őt?Csak merthogy együtt jötettek. |
 Illustrissima válasz helyett felmutatott az égbe, ami egyre sötétebb és borúsabb lett. Szinte dühösen borús.
- Én nem tartok sehová. Tartanak helyettem is mások - sóhajtotta - És már ide is értek......De ellenük mit sem ér a helyőrség - nevette kicsit kesernyésen.
- Szerintem menj a mezőre vagy a dombos erdőbe - ajánlotta, mielőtt a villám szikrázva bevágott volna a válla előtt a földbe!
- Megyek már - morogta a peguni, miután rémülete eloszlott, és kelletlenül felszállt.
 A fénytestű pegazus fenségesen ragyogott a sötét felhők előtt, és hatalmas párafelhőket fújtatva várta a kancát. Olyan volt a vihara előtt, mint egy pokolból felkelő Nap! Egy nagyon mérges Nap......
- Mire vártál itt? Az elmaradásod nagyon súlyos vétek! - nyerítette zengőn.
- Nem voltam elég erős, hogy utazzak! - védekezett Illustrissima.
- Ó, tehát inkább elbújtál itt a világ végén!
- Úgyis rámtaláltál.... - keseredett el a lény.
- Szükség van Rád! Velem kell jönnöd! - nyerítette újra ellenállhatatlan erővel.
- Megyek már!
 - Azért örülünk, hogy jól vagy - mondta Ellesméra, aki a felhők közül is kiizzott fénylő, aranyból olvasztott drótra emlékeztető sörényével és tollaival.
- Nem volt könnyű megkeresni Téged, és még mások is várnak ránk! - mondta ugyanolyan hidegen, mint mindig. De társai ismerték, tudták, hogy ilyenkor egészen jókedélyű.
 Alagaesia csak mosolygott. A kis csapat az egész Birodalmat be kell majd járja valamennyi elmaradt eriszi után, így Illustrissima se nagyobb, se kisebb gond nem volt, mint amit egyébként is el kellett volna fogadjanak.
De senki sem hibáztatta a másikat a viselkedéséért. Főleg most nem.
Anhuin mindig is híres volt a felelősségteljességéről......
 - Mindenki megvan? - kiáltotta a felhőjük környékén tisztán hallható hangon.
 - Ha ez rám és Aredhelre vonatkozott, igen - felelte nyugodtan, és lepillantott a mélybe.
- A viharotok remek figyelemfelkeltő - jegyezte meg nem minden malícia nélkül - Odalenn legalább háromszáz tünde dühöng miatta......Habár Illu megvan.... - szurkálódott.
- Ha jobb ötleted van, hallgatunk! - vágott vissza Honor, de Kecses csak szelíd fejcsóválással visszaevezett a sötét gomolygásba.
Aztán a viharfelhő távolodni kezdett, a benne sejtelmesen suhanó szárnyas lények kontúrjait is hűségesen eltakarva. |
-Nem élhetek örökké burokban,csak a hegyvidéken ahonnan jöttem...Te merre tartasz, ha szabad tudnom?
-És Ti?-fordult a griff és társa felé. |
-Hűha!És akkor mégis mit ajánlasz, merre induljak ha szeretném megismerni a Birodalmat? |
Visszapillantott, és sorolni kezdte:
- A Rémségek Szigetére ne menj, ne menj a Félelmek Országába, a Sötétség Birodalmába, a Földalatti barlangrendszerbe, az erdő homályos részeibe, és kerüld el a folyó- és vízesésrendszer legnagyobb, legsötétebb barlangjait is. Ezen kívül ha betévedsz az Utazók menedékébe, csakis tiszta céllal juthatsz ki, ami meg a Vadvidéket illeti.......hát neked nem ajánlom! Olyan lényekkel találkozhatsz, amikkel nem tudsz mihez kezdeni. Amíg Simbelmyne Birodalma nem lesz újra nyitott könyv a számodra, bolondság lenne nekivágnod az új vidékeknek!
Megrázta a sörényét.
- Nem járok ide rég. Most vagyok itt először. De a tündéket ismerem. |
-Meg tudnátok mondani, hogy mely helyeket kerüljek el a kalandozásaim során?Nem szeretnék senkit megbántani azzal, hogy engedély nélkül hatolok a területére.Nem a bajt akarom keresni, csak a körülöttem levő világot megismerni. |
-Ezek szerint ha papírunk nincs is róla,de megkaptuk az engedélyt, hogy itt lehessünk.Legalábbis én így gondolom, ha az elmondottak után még mind életben vagyunk.Nem?Vagy nagyon naiv vagyok?Te, annak ellenére, hogy fiatalnak látszol, nagyon bölcsnek tünsz?Régóta jársz erre? |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
-Angeld vagyok, ha így érted. Nem, egész életemet a mezei tóparton éltem le, néha mozdultam ki. Nem vagyunk messze, mindjárt odaérünk. - adta meg készséggel a válaszokat.
-Egy liliomban?Nahát, ez nagyon érdekes és milyen nemzetséghez tartozol?Itt születtél? Gyakran jársz erre?Milyen messze vagyunk a Helyőrségtől?-hadarta kérdéseit, mert minden nagyon érdekelt.Olyan volt, mint egy ma született csikó...naív, de fogékony.Remélte minden kérdésére választ talál.Szerette volna megismerni a hely történetét, amit otthonának nevezett.
Illustrissima válasz helyett felmutatott az égbe, ami egyre sötétebb és borúsabb lett. Szinte dühösen borús.
A fénytestű pegazus fenségesen ragyogott a sötét felhők előtt, és hatalmas párafelhőket fújtatva várta a kancát. Olyan volt a vihara előtt, mint egy pokolból felkelő Nap! Egy nagyon mérges Nap......
- Azért örülünk, hogy jól vagy - mondta Ellesméra, aki a felhők közül is kiizzott fénylő, aranyból olvasztott drótra emlékeztető sörényével és tollaival.
Alagaesia csak mosolygott. A kis csapat az egész Birodalmat be kell majd járja valamennyi elmaradt eriszi után, így Illustrissima se nagyobb, se kisebb gond nem volt, mint amit egyébként is el kellett volna fogadjanak.
- Mindenki megvan? - kiáltotta a felhőjük környékén tisztán hallható hangon.
- Ha ez rám és Aredhelre vonatkozott, igen - felelte nyugodtan, és lepillantott a mélybe.