FrissítésSúgó

Nymphadora

2007.09.30. 19:21 -

*Nimfa csöndben, mélyen gondolataiba temetkezve lépegetett Annon en Asëa felé. Arcán békés kifejezés ült, s menet közben halkan dúdolt egy rég elfeledett tündedalt, amit még édesanyja tanított neki. Sokáig lépdelt így a fák lombjainak árnyékában, míg végre megpillantotta a Levelek Kapuját. Megállt, tekintetét lassan végighordozta a míves kapuboltozaton, s magában mély tisztelettel adózott a régi korok nagy tünde mesterei előtt. Maga a Kapu gondosan megfaragott és lélegzetelállító volt, ügyes és finom kezek aprólékos munkája. Oldalán kétfelől szépséges virágok, karcsú levelek, és kecsesen tekergő indák futottak föl, s a Kapu boltozatán összeérve harmonikusan fonódtak egymásba. A hatalmas szárnyakra tünde rúnákat s három csillagot véstek, alattuk pedig két sudár fa körvonala domborult ki. Az egész olyan szívettépően gyönyörű volt - meglátszott, hogy tünde-kezek munkája. A Kapuról ugyanaz a földöntúl fény, ugyanaz az elérhetetlen szépség sugárzott, ami magukat a tündéket is a Holdhoz tette hasonlatossá. Távoli és fenséges, gyönyörű és erős volt... Nimfa felsóhajtott és lassan az alkotmányhoz sétált. Szarvát finoman a három csillag egyikéhez érintette, s a Kapu hangtalanul kitárult. Odabent halványan derengő fény, kellemes félhomány fogadta. Minden ezüstös-kékes ragyogásba burkolózott, s hívogatóan hunyorgott a látogatókra. Nimfa belépett a kapun, s körülhordozta tekintetét a Kapu mögötti vidéken. Árnyékot adó fák és selymes fűvel borított tisztás várta, hófehér márványból csiszolt szökőkutakkal, melyekből kristályos, hűvös víz csobogott alá vidáman. A magas fák ágai közül lágy tünde muzsika és dallamos, tisztán csengő ének hallatszott  Az egész hely oly békés és oly derűs volt. Nimfa elmosolyodott és beljebb sétált.*

[24-5] [4-1]

Danyel

Előzmény | 2007.10.01. 16:09 - #4

Danyel sétálgatott Annon en Asea környékein. Meglepődik, mikor a csodálatos kaput meglátja, s gondolataiban azzal játszik, hogy belép rajta. A kapuról meg tudta állapítani, hogy ez csak a tündék építménye lehet - s való igaz volt. A kapu felé lépkedett, szárnyát megrázta, s méltóságteljesen belépett a kapun. Csodálat fogta el - majd meglepettség. Őrök jöttek felé.

Fejedelem

Előzmény | 2007.09.30. 23:20 - #3

Fejedelem alaposan eltévedt! A tündevarázst érezte maga körül, de senkivel sem futott össze, miután felébredt itt, így most már órák óta tanácstalanul lépdelt az idegen vidéken. Hogy került ide? Miféle varázzsal? Hol van egyáltalán? Nem emlékezett erre a helyre.... Hirtelen fény villant a szemébe. Megtorpant, majd elhűlve lépdelt az idegen kapuhoz, ami egyszerűen leírhatatlan volt! Olyan csodálatos díszek kígyózták be, a kivehetőkről nem is beszélve, hogy Fejedelem elismerte magában: mégis keveset élt még! Képtelen volt rájönni, hogyan készíthették ilyen tökéletesre a legapróbb részleteket is! Óvatosan közel hajolt az egyik nagy csillaghoz a kapun, mert kíváncsi volt miből lehet, de erre sem tudott rájönni. Viszont szarva véletlen hozáért, mire a kapu kitárult! Hátraugrott, ijedten és csodálkozva meredve előre, majd lassan, kinyújtott nyakkal, lépésről-lépésre, beóvakodott a kapun. - Üdv! - kiáltotta beérve, kissé zavart hangon. Ki tudja hová érkezett? Nem szeretett volna valaki magánterületére betörni....

Vandor

Előzmény | 2007.09.30. 20:47 - #2

Szinte hangtalan,könnyed léptekkel lépett ki a közeli fák takarásából.Fülét ismerős hangok ütötték még,minhta már hallott volna valahol ehhez hasonlót,így hát hajtva a kíváncsiságtól,a hang irányába ment.Ahogy iparkodott,néha-néha meg kellett állni,hisz a kis dal olyannyira halk volt,hogy azt csak teljes csöndben lehetett jelenleg hallani.Miután újra ki tudta következtetni az irányt,ügetésben folytatta az utat. Egy öreg,faskos fa mellett haladt el,mikor a fák homályából egy pillanatra erős fény érte szemeit.De az egész épp egy szempillantás volt és Vándor mepillantotta a nagy,káprázatosan tündöklő kaput.Eszébe jutott,hogy ő már járt hasonló helyen,de talán az a tündék egyik elkülönült városa lett volna?Csak egy módon tudhatta meg.Ígyhát óvatos léptekkel közelebb ment a kapuhoz.Egy kicsit meg kellett állni,hogy megcsodálhassa a mesteri építményt.Nehezen tudta csak levenni a kapuról a tekintetét,de aztán egy lágy mosollyal belépett.

Nymphadora

Előzmény | 2007.09.30. 19:21 - #1

*Nimfa csöndben, mélyen gondolataiba temetkezve lépegetett Annon en Asëa felé. Arcán békés kifejezés ült, s menet közben halkan dúdolt egy rég elfeledett tündedalt, amit még édesanyja tanított neki. Sokáig lépdelt így a fák lombjainak árnyékában, míg végre megpillantotta a Levelek Kapuját. Megállt, tekintetét lassan végighordozta a míves kapuboltozaton, s magában mély tisztelettel adózott a régi korok nagy tünde mesterei előtt. Maga a Kapu gondosan megfaragott és lélegzetelállító volt, ügyes és finom kezek aprólékos munkája. Oldalán kétfelől szépséges virágok, karcsú levelek, és kecsesen tekergő indák futottak föl, s a Kapu boltozatán összeérve harmonikusan fonódtak egymásba. A hatalmas szárnyakra tünde rúnákat s három csillagot véstek, alattuk pedig két sudár fa körvonala domborult ki. Az egész olyan szívettépően gyönyörű volt - meglátszott, hogy tünde-kezek munkája. A Kapuról ugyanaz a földöntúl fény, ugyanaz az elérhetetlen szépség sugárzott, ami magukat a tündéket is a Holdhoz tette hasonlatossá. Távoli és fenséges, gyönyörű és erős volt... Nimfa felsóhajtott és lassan az alkotmányhoz sétált. Szarvát finoman a három csillag egyikéhez érintette, s a Kapu hangtalanul kitárult. Odabent halványan derengő fény, kellemes félhomány fogadta. Minden ezüstös-kékes ragyogásba burkolózott, s hívogatóan hunyorgott a látogatókra. Nimfa belépett a kapun, s körülhordozta tekintetét a Kapu mögötti vidéken. Árnyékot adó fák és selymes fűvel borított tisztás várta, hófehér márványból csiszolt szökőkutakkal, melyekből kristályos, hűvös víz csobogott alá vidáman. A magas fák ágai közül lágy tünde muzsika és dallamos, tisztán csengő ének hallatszott  Az egész hely oly békés és oly derűs volt. Nimfa elmosolyodott és beljebb sétált.*

[24-5] [4-1]