|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 17:13 - |
 Kecsesen vágtatott el az ütött-kopott üdvözlőtábla mellett,majd megállt,hogy megvárja Éji Herceget.
- Isten hozott a Pikkelyképűek vidékén! - vetette oda,már jól ismert hangon.
Ahogy a moha lepte tábla mögé pillantottak,lehetett látni a vidék töredékét.Ahogy azt a környék neve is mutatta,itt éltek a félig-ember, félig-hüllő kinézetű népek.Testüket pikkely borította,emberszabású testalkatukat csak hosszú farkuk és sárkány-szerű fejük hamisította meg.Elég ellenséges nép volt,de ez csak álca volt.A tündékhez hasonlóan,ők az íjászat harcterén emelkedtek ki.Érdekes kis közösség ők.
- Nah,hogy tetszik? |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 -Mivel anyám fénylény volt apám pedig a megtestesült sötétség ezért mindig veszekedtek egy kicsit.És a végén megegyeztek ,hogy az esőerdőben kellene megszületnem!Azt ne kérdezd ,hogy miért! |
| - Huh. - töprengett el,aztán lágyan,csilingelő hangon felkacagott - Őszintén szólva fogalmam sincs.Ez már nagyon régen történt.De azt tudom,hogy valami ilyen félelmetesebb helyen,mert bizonyos dolgokat csak ott lehetett felkutatni.És Te? |
Bólintott.Most döbbent rá ,hogy valami megfogta a kancában.
-Amúgy hol születtél? |
| - Nem.Valóban nem. - rázta meg aprón fejét - De megvan ennek azért az előnye is.A mérgek,bájitalok terén otthonosan mozgok.És ez még semmi!Komoly erő,komolyan is kell használni. |
| -Nem lehetett könnyű ilyen elemmel!-mondta elismerően. |
Egy pillanatra fürkészően maga elé nézett,majd mosolyogva bólintott Hercegnek.
- Rendben. - mondta - Elég régóta élek az Úrnőm családjában,de nem volt könnyű csikókorom.Tudod,az Én elemem a Méreg.Ennek köszönhetően rettentően furcsa képességekkel áldott meg a Sors.Olyannal is,ami veszélyes lehet egy csikóra.Erre a szüleim is felfigyeltek és hogy megóvjanak úgymond magamtól,egy boszorkányhoz vittek,hogy nála tanuljak az efféle mágiákkal kapcsolatban.Emlékszem nagyon szigorú volt,de végtelenül kedves.Nagyszerű tanárom volt,neki köszönhetem minden tudásom.Igen sokat jártunk falukba,köztük ide,a Pikkelyképűek vidékére is,ezért ismernek itt sokan.Van,hogy még manapság is ellátogatok hozzá,bár ez ritka alkalom,mert ő olykor van,olykor nincs.A lényeg az,hogy mikor már a saját patámra állhattam még többet utaztam.Ám kezdtem magányos lenni és úgy éreztem,csak lelkem egyik fele van meg.Ekkor találkoztam Elektrával.Tudtam,hogy nála megtalálom,amit keresek,így csatlakoztam hozzájuk.Furcsa,de a hangulata,a lelke állapota ránk is kihat.Szinte egyek vagyunk jóban,rosszaban.Ha Ő szomorú valamennyire ránk is átragad.Ez így van minden neveltjénél.Nemrég sajnos sok tőr döfte a szívét,de mára már boldog,így mi is azok lehetünk.Sok Birodalomban megfordul és most úgy hallottam most egy egészen különlegeset talált magának.Megismerkedett egy férfival... pontosabban egy tündével.Úgy érezzük,azóta boldog,ígyhát Mi is azok vagyunk.
Kis szünetet tartott.
- Én pedig most itt vagyok. |
| -De most te is mesélj egy kicsit!-mondta. |
Aprót bólintott.
- Igen... Volt időm kitanulni az ilyen dolgokat... |
Bólintott.
-Az a lényeg ,hogy te tudod ,hogy hogy néz ki!-mosolyodott el. |
| - Olyan mint az Adelas.Csak nekünk a gyökerére és nem a virágára van szükségünk. |
Elmosolyodott.
-Hogy néz ki?-kérdezte mert még életében nem látott olyat. |
Felkacagott.
- Boróka-gyökeret! - mondta |
-Az jó!Nem akarok még egy ilyen mészárlást átélni.-mondta.
-Amúgy most mit is keresünk?-kérdezte. |
Miközben Herceg beszélt ő megértően bólogatott.
- Reméljük itt nem kerül sor hasonló háborúskodásra.Szerencsére nekünk van egy kiváló szónok és egyben küldetés-teljesítő tagunk is a mi kis közösségünkben.Az Úrnőm Őt szokta ilyen esetre kiküldeni,hogy megelőzzük a bajt.De úgy tűnik,egyenlőre nem kell félnünk semmitől. |
Bólintott.
-Igen egy tündér a nevelőm.Őt és még egy jópár tündért sikerült kimelteni.
-És azt hiszem azért támadták meg őket mert úgy hitték valamilyen varázsszer van náluk mely oltalmazó és gyógyító hatású! |
| - Értem. - mondta - És hogy hogy megtámdták a tündéreket? A nevelőd is egy tündér,igaz? |
-Nem zavar ha kérdezel!-mondta.
-És igen!Megtámadtak!Talán Minotauruszok voltak!-mondta.Tisztán emlékezett a furcsa bika szerű lényekre. |
| - Megtámadtak benneteket? - kíváncsiskodott - De,ha zavarnak a kérdéseim,akkor nem kérdezősködök.Csak engem mindig is éredkeltek mások múltjai. |
Próbálta követni Ayani-t.Egy pár lényt ovatosan alrébb tolt egy két lényt.
-Bocs elmélyedtem a gondolatokban!-mondta.
-És igen!Ezért kezdtem el vándorolni részben!Másrészt egyszer nem bírtuk apámmal megvédeni a falut...!-mondta. |
- Éji Herceg? - bökte meg a mént,aki még mindig nem válaszolt.Nagyon elhallgatott.
'Áh,csak az időmet pocsékolom!' - horkantott,amjd kezdett eltünni a tömegben. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kecsesen vágtatott el az ütött-kopott üdvözlőtábla mellett,majd megállt,hogy megvárja Éji Herceget.
-Mivel anyám fénylény volt apám pedig a megtestesült sötétség ezért mindig veszekedtek egy kicsit.És a végén megegyeztek ,hogy az esőerdőben kellene megszületnem!Azt ne kérdezd ,hogy miért!