|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.30. 00:40 - |
Megálltak a rét szélén, és körülnéztek.
- Elég kihaltnak tűnik... - mondta halkan.
 - Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
- Pihenni szeretnék...Nézz körül! - küldte előre Lamírát. |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 -Üdv!-köszönt de féltő pillantást vetett a csikóra.Bár semmi köze nem volt hozzá de már így is elég riadt volt.3 démon-ló...nem lehet neki olyan kellemes és megnyugtató érzés.
|
 Csöndesen lépkedt.Észre vette a kis tömeget.
"Fantasztikus"-gondolta magában.
-Üdv!-nyerített oda. |
 Végig nézett a három lényen.Nem szólt, csak figyelte őket.....
|
  Faith a még rémisztőbb egyszarvút látván tett egy lépést anyja felé,csak a biztonság kedvéért.
Tyrát kicsit meglepte,hogy két démon "lóval" is találkoztak,de egyáltalán nem félt.
- Üdv neked is! - köszöntötte az új lényt,valahonnan olyan ismerős volt neki,de hiába minden,nem jutott eszébe honnan hallhatot hasonló leírást.
Végül inkább el is vetette ezt a gondolatát. |
-Üdv!-köszönt megbiccentve a fejét. |
Nagy robajjal tört ki a bokrok közül.Már minden baja volt!Hiányolta otthonát a sötétséget és a már szerelmes és mással nem foglalkozó társát, Sötét Herceget.
Mióta egyedül kóborol eléggé megváltozott.egyenyhült, bár bármikor elmehetett az esze egy kis szórakozás miatt.De hamar be is dühödött.
Ahogy nagy dobbantással megállt és körülnézett, meglátott bár beszélgető lényt.
Már hiányolta a "lovak" társaságát, ígyhát úgy döntött csatlakozik.mivel csikó is volt, megpróbálta visszafogni magát.
-Üdv!-szólt a három lénynek. |
-Egész nagy fiú vagy!-mondta.Alrébb lépett és legelni kezdett. |
Faith meg sem moccant. Nem értette ezzel most mit akar tőle ez a hatamas mén. Ő olyan kicsi volt hozzá képest...
Tyra lehajolt fiához.
- Semmi baj,Faith. Gyere elő bátran,ha szeretnél. - mondta,majd előrépp lépett párat,hoppon hagyva csikóját,aki még mindig cövekként állt. Miután észbe kapott odaugrott anyja anyja mellé,de legalább már nem a lábak takarásában volt.
Tyra csak mosolyogva rázta fejét. |
Bólintott majd lehajolt a csikóhoz.
-Nem kell félni nem bántalak!-mondta és hátrébb lépett. |
- Az Erdőbe tartunk. - mondta - Hosszú volt az utunk,a Rét pedig pont útba esett,így leszálltunk enni egy kicsit és pihenni. |
-Semmi baj már megszoktam!
-Én csak vándorlok így a véletlen vetett ide!És ti? |
Mostmár Tyra is Faithra nézett,majd lágyan rámosolygott.
- Ejnye Faith! - szólt lágy szigorral - Nincs mitől félned,kicsim.
Ám a kis mén hajthatatlanul is az anyja mellett maradt. Talán egy lépést ha tett előre. Tyra erre csak megrázta a fejét. Mindenesetre baj abból nem lesz,ha ott marad...
- Ne haragudj. Faith egy kicsit tartózkodó az idegenekkel. Azt hiszem túl óvatosnak neveltem. - mondta fáradt sóhajjal - Örvendek,shad. Az én nevem Tyra,ő pedig a fiam Faith. Mi járatban errefelé? |
-A nevem Shad!Nem akartalak megijeszteni!-nézett a csikóra. |
Faith meghazudtoló gyorsasággal kapta össze magát,majd suhant anyja védelmet nyújtó lábai közé ijedtében. Még sohasem látott ilyen szokatlan külsejű lovat. Persze,ha jobban visszagondolt,igenis találkozott már hasonlóval. Azonban ehhez most túl megrettent volt,hogy visszaemlékezzen.
Tyra is abbahagyta a legelést. Egy pillantra végigmérte az idegent.
- Viszont! - biccentett. |
Felkapta a fejét a hangokra.Odalépkedett.Látta ,hogy nincs gond.
-Szép jónapot!köszönt meghajtva a fejét. |
A két pegazus gondtalanul szállt a kék égen. Tyra önfeledt élvezte a sörényébe kapó simogató szellőt,olyannyira,hogy már csaknem csukott szemmel repült az égen. Csikója vékonyka szuszogása ébresztette fel.
- Gyere Faith! - mosolygott rá - Hoszú volt az út,együnk egy kicsit. Jó lesz?
A kis mén felélénkülten bólogatott anyjának,majd mind a ketten könnyedén,lágy puffanással értek földet. Faith talán kicsit nagyobbat,a kelleténél. Anyja oltalmazóan tette oda nyakát,hogy a fáradt kis csöppség ne dőljön el.
Faith persze próbálta mutatni,hogy jól bírta az utat,de valójában kissé fáradt volt és éhes. Még jó,hogy az anyja felhozta ezt a leszállást. Mohón legelni is kezdett,Tyrával együtt. |
Tombolva száguldott a rét eme részére.Nagyot fékezett.Örült ,hogy végre egy nyugodt helyet talált.Legelészni kezdett. |
 -Rendben!-mosolygott.Végre egy kis repülés!
|
 Eddig nem akart zavarni, és próbált gondolataiba merülni, de (ahogy sejtése szerint a többieket is) folyton elterelte őt Kyara és Éji Táltos beszélgetése. Nem lehetett nem észrevenni, hogy Kyara mennyivel jobbkedvű mostanság.....
Végül azonban csak elérték a partot, és Maranna hátramaradt a kettőshöz.
- Kiértünk a vízhez......Repülnünk kell! - mondta mosolyogva, de figyelmeztetőn.
 Bólintott.
- Rendben. Maradjunk hátra, jó? Vállalom. |
Csend lett.Mintha a távolban már víz csillant volna!Remélte, ez már a tengerpart lesz.... |
[145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Pedig nem az - szűrte fogai közt, mert nagyon rosszul érezte magát a két csődör miatt. Szinte áthullámzott rajta a fájdalmuk!
-Üdv!-köszönt de féltő pillantást vetett a csikóra.Bár semmi köze nem volt hozzá de már így is elég riadt volt.3 démon-ló...nem lehet neki olyan kellemes és megnyugtató érzés.
Csöndesen lépkedt.Észre vette a kis tömeget.
Végig nézett a három lényen.Nem szólt, csak figyelte őket.....
Faith a még rémisztőbb egyszarvút látván tett egy lépést anyja felé,csak a biztonság kedvéért.
-Rendben!-mosolygott.Végre egy kis repülés!
Eddig nem akart zavarni, és próbált gondolataiba merülni, de (ahogy sejtése szerint a többieket is) folyton elterelte őt Kyara és Éji Táltos beszélgetése. Nem lehetett nem észrevenni, hogy Kyara mennyivel jobbkedvű mostanság.....
Bólintott.