Témaindító hozzászólás
|
2007.09.15. 23:25 - |
Körülnézett. A szobák mindegyike másmilyen volt, mindből három másik nyílt, így a végtelenségig lehetett bennük kóborolni, ha a lény bejutott egyszer, és nem volt szándéka, ami kijuttatta volna.
Az övék zöld volt, levéldíszekkel a falon, egy magas és keskeny, egy nagyon alacsony és egy óriási ajtóval.
De legalább biztos nem követték őket...A szobákba nem lehetett bejutni, csak az ajtón át, de egy ajtó ritkán vitt el kétszer ugyanoda....
- Vajon melyik ajtó vezet minket jó helyre? - mormogta. |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Megrázta a fejét.
- Nem. Ez csak egy Menedék, nem csodák világa......Nagyon trükkös hely, de a hatalma korlátok közé van szorítva...Tény, hogy nagy csoda a léte a Birodalomban. Sok életet menthetett volna meg, ha korábban megjelenik.... válaszolta szárazon, rekedten. |
*Haláltáncra sandított.*
- Ezek az ajtók az idők között is biztosíthatnak átjárót? |
Némán, tajtékzását elfelejtve, lesimított szárnyakkal ment egyenletes léptekkel előre.......Pillantása pedig üres volt, mint a halottaké..... |
*Kis ideig hallgatott. Úgy tűnt, sikerült akarata ellenére érzékeny pontra tapintania.
Csenben haladt Haláltánc mellett.* |
Hirtelen megtorpant. Szemei kimeredtek, döbbenten állt, arcára valami borzasztó kifejezés ült ki......Mintha egy rég halott szerettére emlékeztették volna.......
- Valkűrök...harcostársak.....Akiket elveszítettem - mondta olyan halkan, hogy alig volt hallható. Azután, mostmár lassabban, továbbment. |
- Áh, értem! - *mondta és bólintott néhányat.
Nem tudta, kérdezzen-e tovább, de olyan szerencsétlennek érezte volna szótlanul sétálni egymás mellett! Így folytatta az ismerkedést.*
- És milyen az ideális társaság? |
Újabb vicsor következett a képén.
- Nem! Csak nem felel meg bármilyen társaság. |
*Candor bazsalyogva pillantott a fekete pegazusra.*
- Magány-kedvelő vagy? - *kérdezte ismét.* |
- Igen - vetette oda.
- Itt azt tehetsz, amit akarsz senki sem fog zaklatni.
- Legalábbis így mondták eddig, de kezdem nem hinni! - hörrentette. |
*Elgondolkozva nézett maga elé.*
- Ennek a helynek a neve Utazók Menedéke... Ez az itt maradást és pihenést is magába foglalja? - *érdeklődött tovább.* |
A kérdés felbosszantotta. Főleg, mert hibájára rámutatónak érezte....
Kis ideig hallgatott, majd így felelt:
- Bejöttem, mert nyugalmat akartam a gondolkozáshoz....Azután ittmaradtam....Még nem találtam meg a megfelelő kiutat - mondta szándékosan könnyedén. |
*Néhány lépéssel a fekete lény mellett termett.*
- És Te? Mi okból vagy itt? - *érdeklődött.* |
Metszőn visszanézett a lényre, vesébelátó pillantással vizsgálva őt. Hosszú, szinte már kínos szünet telt el......
Azután mogorván előrefordult, és elindulás közben felelt:
- Felőlem..... |
- Kérlek várj - *szólt a pegazus után. Aztán meggondolta magát.* - Veled mehetek egy darabon? |
Kinyitott egy ajtót, és indult tovább. De nem tudta elfojtani fáradt sóhaját.... |
- Örvendek, Haláltánc. - *mondta aprót biccentve.* |
Hatalmasat horkantott.
- No szép.....Menedékbe került a nem is menekülő... - morogta.
- Ez az Utazók Menedéke! Egy rejtett része a világnak, ahol mindenki biztonságra lelhet.
Kihúzta magát.
- Az én nevem Haláltánc. |
*Ismét körbenézett, majd megvonta a vállát.*
- Valójában azt sem tudom, mi az az "itt". |
Jelenlegi kimerültségében, magánya miatt, örülnie kellett volna, de a legutóbbi lények okán, akikkel találkozott, aggresszív horkantással felelt, amit fáradtsága még csak hevesebbé formált!
- És mégis hogyan kerültél ide?! |
*Örült annak, hogy valakit látott itt, ezen a ... furcsa helyen.*
- Üdv! - *köszönt illedelmesen.* - A nevem Candor. |
[78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|