|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 19:18 - |
 Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Worzoo döbbenten, megtörve, összetört szívvel, mereven állt a mező közepén.
-Remélem megtalálod azt a csődört, aki boldoggá tud tenni....-suttogta majd, megfordult lassú léptekkel az erdő felé indult.
 Freak sárkány alakjában vadul bevágott a levegőben száguldó kanca elé.
-Jó szórakozást az életben, Miss Nekemnemmegy!
Worzoo mégegyszer visszanézett, majd vágtába ugrott és eltűnt a fák között.
Freak ezzel az egy mondattal faképnél hagyta a kancát és visszatért őrhelyére.
|
 A mén arcát figyelte.Szíve nagyot dobbant.Nem bírta kimondani.
-Én...nekem ez nem megy...-mondta majd megpördült és galoppozni kezdett.Széttárta szárnyait és felemelkedett.Nem akart mást csak eltűnni erről a helyről. |
Worzoo meglepetten, tágra nyílt szemekkel és orral lépett hátra.
-Miről beszélsz?Mi történt, kedvesem?
Kedvesem...Nem volt biztos benne, hogy ki akarta mondani ezt a szót, de szerette ezt a kancát és önkéntelenül is kimondta.
Legszívesebben otthagyta volna ezt a beszélgetést, de már nem volt kiút ebből.... |
A döbbenet nyilalt át az arcán.
-Worzoo!-suttogta és hátrált pár lépést.
-Én sajnálom...azt hittem már teljesen elhagytál...-mondta még pár lépést hátrálva. |
 Hatalmas szerencséjük volt. Mikor Derondo bejelentést tett, és mindenki ráfigyelt, senki sem vehette észre, ahogy a három nőstény megrándul, karmaik a földbe mélyednek, és szemeik döbbenten elkerekednek. Mikor mindhárman megrázkódtak, Nyxiern első dolga volt, hogy körülnézzen. A tudata csak lassanként vált tisztábbá, és a döbbent kifejezés még mindig ott volt a szemeiben. Hihetetlen érzés volt az, ami elérte őket!
'És ténlyeg nem vagyunk egyedül!!!' gondolta mámorosan.
Körülnézett, és két ugyanilyen döbbent-boldog szempár nézett rá vissza.
- Tehát akkor mégis lesz végleges területetek! - fordult ragyogó mosollyal nagy beszélgetőpartneréhez - Ez nagyszerű hír!
 Ayame II. megdöbbentő mód nem ugrálta körbe a falkát, mindnyájukat leleplezve. Nem, boldogsága és izgalma afféle belső vizsgálódásba és ragyogásba csapott át, mivel nem tudott betelni az új élethelyzettel! Ez annyira....hihetetlen volt!
- De! Éhes vagyok! - csaholta boldogan Syrena kérdését felfogva. Persze vagy fél perc késéssel....
Majdnem a szárnyas lény nyakába ugrott, de aztán megállta. És feltűnt neki, hogy Windstream arca korántsem teljesen boldog....Hogy a hím miatt-e, aki olyan sokszor volt érdekes harapós társnőjének, hogy alig győzte nézegetni, vagy a kapcsolat miatt, nem tudta. De így szólt:
- Kérlek, vigyük magunkkal Windet is, ha vadászni indulunk! |
 Worzoo vad vágtában rontott ki a mezőre, de ahogy kicsit jobban körbepillantott azonnal megállt.
Szarva felfénylett a boldogágtól, ahogy a mező közepén álló magányos pegazusban felismerte szerelmét.
-al-Capella?-suttogta maga elé, majd vágtába ugrott.
-Capella!Szerelmem!-kiáltott neki.
Ahogy odaért hozzá, egy szavát sem várta meg, csak megcsókolta.
-Úgy hiányoztál!.....-suttogta a kanca fülébe.
 Derondo felmorgott, amire mindenki, legalábbis a fala jórésze elcsendesedett és odafigyelt.
-A mező csendes és nyugodt, de nem biztonágos a falka számára!-szólt végignézve a még kimerült csapaton.
-Pár napig maradunk, majd megkeressük a számunkra megfelelő helyet, ahol végleg letelepedhetünk!
-Barátaink, ha akarnak velünk tartanak!-pillantott egy másodpercre az idegenekre, majd egyszerűen csak megfordult és eltűnt.
A falkatagok folytatták mindazt, amit eddig tevékenykedtek....
|
Lehunyta szemét.Nem tudta merre jár de egy dolgot biztosnak tartott.Valamilyen csodálatos helyre tévedt.Hallgatta a szél halk susogását majd lassan kinyitotta szemét és puhán leszállt a fűre.Boldogan tekintett végig a tájon. |
 -Még nincs saját területünk!-hangján hallatszott, hogy csalódott, de a mondata egy egyszerű kijelentés volt.
-És ha egyszer össze tudtunk futni, többször is össze tudnánk, főleg, hogy több orr, többet érez, több fül többet hall és több szem többet lát.....De ahogy gondoljátok!
 -Ez nem igaz!Biztos, hogy meg fogjátok őket találni és egy nagy falkában fogtok velük vadászni és élni....
-Jut is eszembe!Nem vagy éhes?-mosolyodott el.
 Elmosolyodott, s a mosoly közben kissé a nőstény szemein maradt a tekintete.Majd mikor észbekapott megrázta fejét és továbbindult.
Megmutatta a fehér nősténynek, Pandát és Cronnost, a csendeseket.A két serdülőt, Karátot és Nikot!A szárnyas farkasokat, Dorent, Drogolt, Rogert és Windseeker-t.
Majd bemutatta Revers-t a csapat egyetlen egyszarvú farkasának, Baltonak is.
Lassan végigértek az egész csapatok!
Aqene nagyon jól érezte magát a nősténnyel és ahogy sétálgattak, kicsit maguk mögött hagyták a falkát.Persze nem mentek messzire.....
|
 Arilin hálásan az unikornisra mosolygott, és mondani akart valamit, de arca megdermedt, majd vad rémülettel minden figyelme a helyükre igazított szárnyak felé fordult.
- Frostigas....én nem érzem a szárnyam! Nem mozdul! - suttogta félelemtől eltorzult hangon, és szemeiben kétségbeesés ült, ahogy az egyszarvúra nézett sörénye szálai közül.
Kelletlenül válaszolt:
- Én és Aye a Szerelmet uraljuk, Windstream Tűzelemű. De egyikünk sem varázsolt még eddig igazán......Nem is tudom hogyan tudok, képes vagyok-e rá.....Valahogy ez kimaradt az életünkből - komorult el.
|
*Megrázta magát, majd mélyet sóhajtott, mire halvány derengés vette körül Arilin szárnyait. Lassan és gyengéden felemelte a szárnyakat, majd a helyükre igazgatta a tollas végtagokat.*
- Sajnos többet nem tehetek... - *vonta meg a vállát kelletlenül.* - De ne aggódj, a társaid biztosan tudni fogák rá a megoldást. - *próbálta bíztatni a kancát.*
*Ragyogó szemmel, sugárzó mosollyal lépkedett Aqene oldalán és áhitattal hallgatta a hím szavait. Már szimplán az boldoggá tette, hogy ennyi farkas között sétálhat! Az pedig, hogy még "idegen-vezetőt" is kapott... Ha egy szóval kellett volna jellemeznie a dolgokat, azt mondta volna: csodálatos!*
- Ne félts te engem! - *válaszolt vissza vigyorogva*
*Barátságosan fordult a kérdező felé.*
- Nem, nem vagyok jégfarkas, így nem, nem a jég az elemem. De elismerem, jogos a kérdés. - *válaszolt közvetlenül.* - És Neked? |
Büszkén (és kicsit sértett büszkeséggel) húzta ki magát.
- Mivel a mi falkánk lénye, úgy gondoltam, hogy Aye, Windstream és én keresnénk meg - intett fejével két másik társa felé.
- Más falkáktól nem is kérnénk ilyesmit, és habár nem akarlak megsérteni, de elmondom, hogy nem hiszem, hogy más falkák területére betörnének a mieink. Bolondság lenne!
Fáradtan, letörten morrant, a vállát vonogatva:
- Mi már sokat kerestük őket, de nem voltak sehol.....Lehet, hogy nem kellünk nekik - mondta ki szinte csak suttogva azt, amitől mindhárman rosszul aludtak hónapok óta. |
-Bocsáss meg, hogy felhoztam....nem tudtam.....
-De most itt vagytok velünk!-próbálta vidítgatni-Egy hatalmas falkában!Mi segítünk keresgélni nektek!.....-mosolyott.
-Azt nem ígérhetem, hogy a falkánk most csak más farkasok keresésével foglalkozzon, de nyitva tartjuk a szemünket és hegyezzük a fülünket!Már akkor is éreztem, hogy nem utoljára találkoztunk vele!
|
Fáradtan bólintott.
- Rendben van....De én most nem hiszem, hogy túl gyors tudok lenni - kecmergett talpra. Szédelegve állt a lábán, és csodálkozva nézett két óriási szárnyára kétoldalt.
Vajon miért lógnak?
Ayame II. kicsit megtört Syrena szavaitól.
- Jelenleg az én falkám Nyxiern és Windstream...... - mondta csendesen.
A Rémségek Szigetének neve is elég volt, hogy letörölje arcáról mosolyát, de Syrena szavai sokkal jobban megsebezték utána.....
Még ha akaratlanul is, de Ayame II. elkezdett a régi falkáján merengeni.....
Nyxiern egyik fele megnyugodott és igazán büszke lett, miután a hím ilyen elismerően szólt erről a nőstényről, aki látatlanban is méltóságteljesnek és erősnek tűnt.......
De a másik fele féltékenyen gondolt arra, hogy ők aztán nem lesznek szolgák!
- Remélem az a nőstény jól érti a dolgát! Ha ő falkatag volt, akkor talán okkal nem maradt itt.....Lehet, hogy meg kellene keresnünk mégiscsak... - rágódott.
A hozzájuk lépő fehér farkas némán és nemes tartással állt mellettük, így Nyxiern némi zavart csend után átlagos kérdés mellett döntött, amiből tanulhat, és ami biztosan jó beszédtéma:
- Te hófarkas vagy? A Jég az elemed?
 Windstream fellélegzett. Éljen Nyxiern, aki mindig mindent tudni akar!
Hihetetlenül zavarban volt, így csak nézte, nézte a fehér hímet, akire folyton visszatért a szeme, de szólni nem tudott. És persze a saját butasága miatt csak egyre dühösebb lett magára, amitől a kellemetlen érzés, hogy forró vízzel töltik meg éppen a füléig, csak egyre erősebb lett! |
-Nem tudok róluk sajnos semmit!Csak annyit, hogy a Rémségek szigete felé veszik az irányt mindannyina.
-Csodálkoztam is, hogy nem a falkáddal vagy....
-Egy gyönyörű fehér nőstény volt!A nevét nem tudom, rossz passzban volt a falka.Sajnos nem tudtunk vele közös nevezőre jutni.De abban biztos lehetsz, hogy hatalmasak.Minden eriszi hatalmas, biztosan ők is azok...
-Hát akkor csak gyere utánam...-mosolygott-A falka nagy...nehogy elvessz nekem!-viccelődött, majd ahogy haladtak a falkatagok között, sorban mindenkiről mondott pár szót, közben azok rájuk sem hederítettek.
Beszélt Loddorról és tetsvéréről Loddyorról akik tűz és víz révén folyton veszekednek.Beszélt a kölykökről, akik közül Rufus most más utakon jár, Toronto, a nagy mágus aki nem beszél, és a folyton növő Túna aki mégcsak nem is farkas.
-A zöld szellemű farkas Sasseron, a piros pedig Tyron.Bölcs teremtmények...Astor a flúgos-bökött orrával a most is vicsorgó lila farkasra.
Majd bemutatta a szukákat is...
-Bírod még?-mosolygott viccelődve.
|
- Jól van, akkor gyere, induljunk - *mondta bíztatóan és intett fejével.* - Elkísérlek.
*Viszonozta a köszönésnek szánt apró biccentéseket és várakozón pillantott körbe távolabb is, a nagy falkára. Nem volt túl beszédes, sosem fecsegett feleslegesen.* |
Elgondolkozva mozgatta száját ide-oda.
- Azt hiszem nincs más választásom. És aggódom is a többiekért. Ez a vihar....hatalmas volt! Remélem a Sziget még ott van, ahol volt - hajtotta le fejét.
Arilin fiatal lény volt, és általában ragyogott a Fénytől. Amióta bajok voltak az erisziek közt, riadtabb lett, és nem fénylett mindig.
Az aggódás viszont szinte egészen a lételemévé vált.....
Meglepetten és érdeklődve nézett Syrenára.
- Te ennyit tudsz róluk? Kérlek, mesélj még! Én semmit sem tudok róluk, pedig közéjük tartozom.......Annyit tudok, hogy sok eriszi lény van......De biztosan mind rejtélyes alak lehet, mert amióta csak ez az Eris befogadott, folyton a lényeit kerestük, és egyet sem találtunk!
Felkapta a fejét a lángoló farkas szavait hallva.
- Tehát tényleg vannak még eriszi farkasok! Kérlek, mondd el milyenek! Mágikusak? Hatalmasak? Vagy átlagos birodalmi lények, némi erővel? Akivel találkoztatok, ő milyen volt? És mi volt a neve?
Windstreamben még a lélegzet is megállt, amikor a nagy fehér hím büszke léptekkel odajött hozzájuk. Ösztönei azt diktálták, hogy lapuljon le, és vicsorogjon, és morogjon, és kergesse el, de képtelen volt moccanni!
Csak bámulta és bámulta földbegyökerezett lábakkal. Tudta, hogy ezzel csak még kínosabb helyzetbe hozza magát, de minél jobban akart reagálni, annál inkább ledermedt!
'Mi a frász történik velem?!'
Közben viszont Nyxiern legalább köszönt. Windstreamtől csak egy biccentésre futotta. |
*Merengve nézte a földre huppant Arilint. Csak párszor volt része mágikus viharokban, de akkor sem a levegőben...
Fejét kissé lejjebb eresztette és oldalra billentette.*
- Szeretnél visszamenni a Szigetre?
*Halványan elmosolyodott a nagy hím kérdésén.*
- Először inkább talán a falkán belül. - *válaszolta kedvesen.*
*Hosszú vívódás után végül úgy döntött, nem akar úgy elmenni innen, hogy legalább ne köszönne oda a nemrég érkezetteknek.
Megrázta bundáját és komótosan megindult a kis csapat felé.*
- Üdv! - *köszönt barátságosan és érdeklődve mérte végig a farkasokat egytől egyig.* |
-Boszorkány?-gondolkodott el-Az új gazdád Eris?-döbbent meg, de aztán elmosolyodott.
-Örülhetsz neki!Az erisziek igen nemes csoport!
-Több farkasszem többet lát!-mosolyodott el-Hátha összeakad a falkánk!Utoljára a Domobos erdőben találkoztunk egy eriszi farkassal, de mivel egy elég nehéz időszakunk volt....nem nagyon barátkoztunk vele....
 Furcsa pillantásokat vetett az idegen szukára.Nem akart vele vitatkozni, ráhagyta.
-Hova mennél legszívesebben?Úgy értem a falkában vezesselek körbe, vagy sétálnál egyet a mezőn? |
Arilin mélyet sóhajtott, így meglebbentek hosszú sörényszálai, de csak azt érte el, hogy a sóhaj végén tüsszentőroham törjön rá a saját fehér sörényétől. Megrázta fejét, és kicsit bosszúsan kezdett a történetbe:
- Mindenkinek a Rémségek Szigetére kellett menni. Én is így tettem. Oda is értem. Az erisziek borzasztó állapotban vannak - mondta szomorúan, ahogy az emlék felelevenedett benne - Én nem éreztem jól ott magam. Habár ajánlott volt ott maradni, néhányan időről-időre ki-kiszöktünk. Csak mozogni akartam, repülni, felejteni - mentegette magát, aztán elvörösödve folytatta - Elég az hozzá, hogy mióta az erőnk ingadozik, néha mindenkivel.....olyan.......furcsaságok történnek. Én nem vagyok teljesen képzett - mondta lassan - habár az elemem a Fény, és nem is akármennyire uralom....Valami...történt. Nagyot repültem, erre emlékszem. Aztán megijedtem, hogy mostmár haza kellene mennem. De nem találtam az irányt! Minden....ismeretlen volt. Elkezdtem repülni egyfelé. Akkor hátha elérek egy biztos tájékozódási pontot. Nem találtam semmit. De az idő romlani kezdett. Nagyon féltem, mert éreztem a vihar erejét, aztán azt is, hogy mágia van benne! Mindenfelé próbáltam menekülni, de a vihar szó szerint körülvett! Le akartam szállni....de akkor......jött az a villám - a hangja megremegett, és levegő után kapott, majd egy pillanat alatt lerogyott a földre, és csak meredt némán a semmibe.
Hirtelen mindene annyira megfájdult.... |
*Halványan mosolyogva hallgatta Arilin lelkendezését.*
- Azt Én sem tudhatom - *válaszolta lassan.*
- De együtt megfejthetjük. Mesélj róla, kérlek! |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca.
A mén arcát figyelte.Szíve nagyot dobbant.Nem bírta kimondani.
Hatalmas szerencséjük volt. Mikor Derondo bejelentést tett, és mindenki ráfigyelt, senki sem vehette észre, ahogy a három nőstény megrándul, karmaik a földbe mélyednek, és szemeik döbbenten elkerekednek. Mikor mindhárman megrázkódtak, Nyxiern első dolga volt, hogy körülnézzen. A tudata csak lassanként vált tisztábbá, és a döbbent kifejezés még mindig ott volt a szemeiben. Hihetetlen érzés volt az, ami elérte őket!
Ayame II. megdöbbentő mód nem ugrálta körbe a falkát, mindnyájukat leleplezve. Nem, boldogsága és izgalma afféle belső vizsgálódásba és ragyogásba csapott át, mivel nem tudott betelni az új élethelyzettel! Ez annyira....hihetetlen volt!
Worzoo vad vágtában rontott ki a mezőre, de ahogy kicsit jobban körbepillantott azonnal megállt.
Derondo felmorgott, amire mindenki, legalábbis a fala jórésze elcsendesedett és odafigyelt.
Arilin hálásan az unikornisra mosolygott, és mondani akart valamit, de arca megdermedt, majd vad rémülettel minden figyelme a helyükre igazított szárnyak felé fordult.
Windstream fellélegzett. Éljen Nyxiern, aki mindig mindent tudni akar!