|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.15. 23:07 - |
 Alighanem élete legszebb napja volt ez, amelyen egy talán sosem létezett tündért kerestek szeretteivel. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Elnevette magát! Milyen hihetetlenül eleven ez a lány! Csodálatosmód ő is sokkal fiatalabbnak, erősebbnek, egészségesebbnek érezte magát Ameno mellett! Talán csak az örömtől......
- Nos, egyelőre érd be egy kis kóstolóval. És ha már elég erősek lesznek a szárnyaid, mestert csinálunk belőled! Rendben? Ígérem, tetszeni fog! |
*Újjúlt izgalommal telve kezdett ismét ficánkolni.*
- De, és mindig is fog! - *vágta rá gyorsan.* - Megtanítassz? - *kérdezte, majd gyorsan helyesbített* - Most? |
Lánya szemébe nézett és elmosolyodott.
- Majd ha teljesen felébredtél. Mondd, a repülés már nem is érdekel? |
*Egyetértően bólintott.*
- De, Én is így vélem.
*Ártatlanul pillantott apjára.*
- És mikor derül ki pontosan? - *türelmetlenkedett.* |
Elnevette magát! Lányuk külsőre felnőtt ugyan, de lelke ugyanúgy csikó maradt.
- Nem gondolod, hogy kicsit sürgeted az Időt? - kérdezte kedvesen.
- Nagyapád csak más volt mint én, de Te nem őrá hasonlítasz - magyarázta szelíden.
- Neki volt néhány plusz ízülete, így több tolla lehetett, és több karéjból állt a szárnya, mint a mi hármunk. Öregkorára hatalmas volt a szárnya! Az Erő volt az eleme, és ez látszott is rajta, ha ritkán is élt mágiával. Nemigen volt rá szüksége. Nélküle is elég tiszteletet parancsoló volt minden pillanatban, minden mozdulatban, minden gondolatban.
- A Te elemedet illetően nem bocsátkoznék messzemenő következtetésekbe, még nem, most nem. De azt hiszem talán a Fény lehet.
Pallasra nézett.
- Te nem így gondolod, kedvesem? |
*Felcsillant a szeme.*
- A nagyapámnak mi volt az eleme? - *érdeklődött.* - És miben különbözött a szárnya a Tiedtől? - *kérdezett újra és újra. Minnél többet meg kell tudnia!*
- És Nekem mi az elemem? |
Pallasra villantotta szemeit.
- Tudod, kicsim, nagyon sokminden lehet a magyarázata. Apámnak például teljesen más volt a szárnya, mint nekem, vagy családja bármely más tagjának. Mint kiderült azért, mert más volt az eleme.....Talán Te is egy ősödre ütöttél - mosolyodott el.
- Vagy ez a Mágia ajándéka Neked! |
*Kicsit hátrébb lépve figyelte párját és lányát.*
*Hálásan pillantott apjára és alaposabban szemügyre vette saját, majd apja és anyja szárnyait.*
- Igen, kicsit.... jóval... nagyobb és... teljesen más! - *lepődött meg.* - De miért? - *tette fel a kérdést apjának, miközben a tanácsoknak megfelelően próbálta meg szárnyait mozgatni fel és le.* |
Elnevette magát, olyan boldogan, hogy úgy érezte, ha patak a lelke, most kiáradt.
- Várj! Egy pillanat! - intette Amenót, és néhány ügyes simítással kinyújtotta mindkét szárnyát oldalra.
- Lazán mozgasd! Mindig kicsit lendülettel, ne izomból. Nagyon különleges szárnyaid vannak - mondta, ragyogó szemekkel nézve lányát. |
*Boldogan mosolygott, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán és pottyant le a földre.
Gyorsan magához húzta lányát és szorosan átölelte.*
- Milyen szépséges fiatalhölgy lettél. - *állapította meg elérzékenyülten.*
*Ameno először szégyenlősen érezte magát, majd gyengéden kibontakozott anyja öleléséből és apja nyakába vetette magát.
Szerette volna szüleit megölelni, de ahogy kibontotta szárnyait, mintha megnőttek volna és egymásba gabalyodtak.* |
Döbbenten, és a csodálattól elakadó nyelvvel nézte lányát.
- Ameno....Felnőttél!!! |
*Pallas csak úgy ragyogott. Párjáról csikójukra, majd vissza pillantott.
Kíváncsian várta a folytatást.*
*Ameno izgatottan apja előtt ugrált egy helyben és szárnyait fel-le mozgatta, válasza alátámasztásáért.*
- Repül! - *válaszolta izgatottan.
Két szökkenés közben szokatlan bizsergés futott végig a testén, furcsa lüktetésbe csapva át a szárnyaiban. Ameno nyugton maradt és ferdén pillantott hol egyik, hol pedig másik szárnyára, amik remegni kezdtek.
Ameno kérdőn pillantott először apjára, majd anyjára. Szeretett volna kérdezni, de a történések felgyorsultak. Villódzó köd kerítette körbe, felemelte a magasba és megpörgette! Mire ismét talajt ért, sokkal magasabbról szemlélte a világot és oldalain szárnyai mintha jóval nagyobbak lettek volna, mint korábban. Az érdekes jelenség hamar felszívódott körülötte és Ameno az orrába került porszemek miatt egy hatalmasat tüsszentett!
|
Válaszul szélesen elmosolyodott, és mindkét szárnyát kitárta, közben pedig vetett egy pajkos pillantást párjára.
- Mit csinál a madár a szárnyával? |
*Ameno élvezte, hogy biztonságot sugárzó apján utazhat.
A hallottakat azonban nem tudta mire vélni és félrebillentett fejjel pillantott tanácstalanul apjára.*
- Hogy mihez? - *kérdezett vissza.* |
Zeiron bólintott Pallasnak, aztán gyorsan felkapta az épp felé szaladó lányát.
- Mondd, nem lenne kedved a keresés új formáját kipróbálni? Hisz lassan elég nagy vagy már ehhez..... - mosolygott és kitárta egyik, immár teljesen ép szárnyát. |
*Peckesen kihúzta magát.*
- Természetesen! - *vágta rá és már indult is!
Először előreszaladt, majd vissza, körbeszaladt szülei lábai alatt, majd ismét elszaladt. Kereste a fákat, amikről még azt sem tudta, hogyan kellene kinézniük...*
*Érdeklődve nézett párjára.*
- Az itteni tölgyfák is úgy néznek ki, mint a kintiek? |
Elmosolyodott lányukon!
- Örülök, ha tetszik, most is valami hasonlót keresünk! Tölgyfákat! Nagyon kevés van már ezekből.....Segítesz? - kérdezte kihívó mosollyal. |
*Lelkesen bólintott az ötletre.*
- Hát induljunk gyorsan!
*Olyan lelkesen indult meg, hogy a hátán szundikáló Ameno felébredt.*
*Aprót nyögött, kinyitotta apró szemeit, álmosan pislogott párat majd lecsusszant anyja hátáról és peckesen szökdécselt párat.*
- Merre megyünk? - *érdeklődött.
Ámulva nézte az arany bokrot!*
- Wow!!! |
Elnevette magát!
- Még mit nem! Hogy mikor meglásd, milyen kétbalszárnyas, botcsinálta próbálkozóhoz mentél hozzá, kiábrándulj belőlem?! Ugyan, ugyan. Megaztán, minden aranyam nem szeretném bokrokra kenni, nekik is furcsa lenne ez a színváltozás - nézett szárnyaira, majd a bokrokra körben.
Aztán elgondolkozó, cinkos mosoly jelent meg arcán.
- Egy varázslatot viszont mutathatok.....De ahhoz meg kellene keresnünk a tölgyfákat. Kevés maradt belőlük itt, a Nyugodt Síkokban, de azok csodaszépek. |
*A bók hallatára elpirult.
Az utolsó pár szót nem bírta ki mosolygás nélkül.*
- Ha gondolod, gyakorolhatod. Bármit alkotsz, nekem biztosan tetszene. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Alighanem élete legszebb napja volt ez, amelyen egy talán sosem létezett tündért kerestek szeretteivel.
