|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.20. 15:09 - |
Fayu hatalmas kanyarokat leírva szórakozott az égen! Élvezte az erejét!
Lendülete egy szélviharé volt, kecsessége talán egy fényből született főnixéhez lehetett hasonlatos, vagy az egyetlen hozzá méltó lényhez: egy szerencsesárkányhoz! |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 -Azt hiszem, az ottani ország hatósága nem éppen szemfüles...Mondjuk ez nem is város, inkább törvénytelen település volt...
-Bizonyára rátaláltak az ottani "rendőrök" és amint jobban érdeklődtek a feldolgozó város iránt, a "lakosoknak" jobb volt inkább odébb állni.
Majd elmosolyodott keserűen.-Úgy nézik ki, mint aki harcba szállhatott volna akár csak az egyik lénnyel is?Ó nem!Nagyok a karmaim, de kicsik a lábaim.Felaprítottak volna helyben, ha próbálok bosszút állni.Különben is gyenge voltam....Akinek már mindenét elvették a lelkéből, márcsak menekülni akar... |
 Borzadálytól remegőn csattant fel:
- Ilyen városoknak nem szabadna léteznie! Hogy történhetett ez meg?! Hogy történhetett ez?! Mégis milyen szörnyeteg hagyhat ilyesmit? Mi történt végül? Mi miatt pusztult ki a város? És Te nem próbáltad megölni egyszer sem a fogvatartóid? Vagy tenni valamit velük miután, vagy mielőtt bezártak? - hőbörgött egyre, de forrt a vére!!! |
Elmosolyodott.-Nem, szép halált halt.A kor végzett vele!-aztán folytatta az életét-Miután ő meghalt, én felkeregedtem, de nem voltam elég szemfüles...
-Már elég rég utaztam, elkerülve, vagy magasan átrepülve a települések felett, hoy észre ne vegyenek.Már nagyobb voltam, de nem voltam végkifejlett...még mindig tudatlan és buta sárkánynak számítottam.Magányos voltam a nagy vándorlásban, s néha megkisíreltem egy-egy megányos lényhez közel menni, megismerni...de mindegyik akcióm kudarcot vallott.Valaki elmenekült, valaki elüldözött, valaki nem volt szimpatikus és valakinek meg a nyelvét nem értettem, hiába beszéltem fantáziául...újra a légbe emelkedtem és hagytam ezen akcióimat.
-Mint később kiderült, egy orvvadász, kereskedő-városba tévedtem, ahol bizonyára ismerték a fajtám és tudták, hogyan kell elkapni...Ahogy repültem, valami hosszú, fehér, cikázó lányt láttam.Azt hittem, fajtám béli.Megdöbbentem, de örültem-végre lesz társaságom!Közel mentem hozzá, de még mindig meggyőzödtem volna róla, hogy élő és sárkány...Nem az volt!Egy jól álcázottt, élethű csali volt, amit a szerencsesárkányoknak tartottak fenn.Mielőtt elmenekülhettem volna, háló került rám, amely erősen tartott és a földre húzott.A földön már vártak!
-A város bűzös volt a dögszagtól és koszos a rozsdától-mivel vas, bádog épületekből állt az egész város.emberszerű, ám sokkal rondább lények jöttek értem, amikor leértem az egyik dokkra-ugyanis tenger mellett feküdt a város.Rozsdabarna színük volt, amolyan arabos /nem tudom máshogy mondani/ ruhákat viseltek.Elég vékony figurák voltak, de szorgalmasak...és erősek.Tíz ilyen lény kellett ahhoz-pedig kicsik voltak-, hogy elhurcoljanak, valami nagy bádog hangárba.Leszedték rólam a hálot és egy ketrecbe zártak-biztos nem ért rá az illetékes, hogy megöljön és megnyúzzon...
-Több napig maradtam ott, éhezve és fázva az állandóan hűs tengri párától.A szagot és a hangokat-ahogy hallottam, miként végzik ki a zsákmányokat-már megszoktam.Már feladtam a küzdelmet a szabadulásra.A vas ketrec, amiben voltam, nem volt rozsdás, erős fémből készült....Én meg addig próbáltam meg harapni és kaparni, míg pár fogam ki nem tört, karmaim ki nem tompultak.Feladtam!
-S egyszerre hirtelen,egy napon minden megváltozott.Riadó harangra ébredtem.Az egész városban fújták.A lények szét áradtak a "feldolgozó üzemben", s amit tudtak, magukkal vittek-mármint minden valamit érő állati maradványt.Az élőket vagy megölék, vagy szabadon eresztették-amik sokáig nem uóindultak bomlásnak, azokat megölték...Szerencsére a mi húsunk rendkívül finom, de rendkívül hamar romlik...még fagyasztva sem marad meg két napnál tovább...Ez mentett meg!
-Szabadon eresztettek, s folytattam utam tovább!-s megint megállt, Hogy Fayu reagálhasson... |
Szomorúan nézett Lindére. Egyetlen gyereknek sem lenne szabad ilyen sorsot juttatni! Vajon miért hagyták el a szülei? Manapság, és főleg a sötét időkben ez megesett, de Fayu (eriszi hatásoktól függetlenül) nem értett egyet az ilyesmikkel. A kicsinek a családdal a helye! habár....ez őrá sem teljesült....
- Megölték? - kérdezte csendesen Lindét a varázslóról. |
Elgondolkozott.-Aszüleimre pontosan nem emlékszem...homályosak!Korán elhagytak, nem tudom miért.Első nagy kalandom, amikor útra keltem és azt hittem, a világ csak jókból áll....
-Egy csapat emberfélét láttam játszani.Gyerekek voltak.Én sem voltam nagyobb 3méternél...Lementem hózzájuk, hátha beállhatnék közéjük. ...Őket az undor fogta el, azt hitték, valami repülő féreg vagyok, s elfogtak.Egy dobozba zártak, azt rázogatták...Nem volt kellemes!Az egyik hazavitt magához.Büszkén mutatott meg anyjának aki, ugyanolyan undorral, sőt, rémülettel is nézett, amikor kiszállingóztam a dobozból.Megijedtem tőle, s el akartam menekülni, de lassú voltam....A fiú elkapott, s még közelebbről mutatott anyjának.Az meg arcon csapta a gyerekét és ezt üvöltötte "Féreg a földbe való!".Sokszor ismételte ezt.A gyerek fogott és másnap újra kivitt barátaihoz.A földre rakták dobozomat.Azt hittem elengednek.Óvatosan merészkedtem ki, s mikor már repültem volna el, egy láb akart rám taposni.Ezt kiáltotta a fiú "Féreg a földbe való!Féreg a földbe való!" .bizonyára nem tudták, hogy szerencssárkány vagyok, s abnormális, hogy repülök....A lábát kikerültem, de rögtön a barátai is csatlakoztak, tudván, mi a feladat.Ők is azt kiáltozták "Féreg a földbe való!Féreg a földbe való!".Párszor eltalálták farkamat, s ráléptek a lábamra.Az eltört.Nehezen kikászálódtam belőlük, de amint magasabbra mentem, kővel dobáltak és kiáltottáka jelmondatot.Ezután márcsak homály van....
-Nem tudom, hogy kerültem oda, de egy erdőben ébredtem...egy fatörzsből kivájt hatalmas ház előtt.Egy varázsló lakott benne.Amikor felébredtem, ő épp akkor érkezett meg a gyógynövényszedésből.Csodálta, mit keresek ott, a földön.Ő ismerte a fajtámat.Nekem fájt a lábam és szédültem, alig volt erőm....Nem feleltem kérdéseire.Bevitt a házába és bekötötte a lábam, sebeimre-biztos eltalált néhány kő- tapaszt tett és valami kenőcsöt, ami segített.Sokáig ápolt és kezdtem megbízni benne...Amikor erősebb lettem, elmondtam neki, mi történt velem...Mivel kicsi voltam még, nem adtam elő jól magam, de ő úgyis megértett.Sokáig maradtam mellette, s megtanított sok dologra az életből.Hibáztam is sokszor, de türelmesen tanított...Talán máig is nála lennék, ha meg nem halt volna...
Most várt egy kicsit, míg Fayu reagál, aztán folytatja történetét. |
- Nagyon is érdekel a történeted! Miért ne érdekelne? |
Ő is hagyta magát, hadd vigye az "alap repülés", amerre Fayu.
Elgondolkozott.-Nem tudom.-majd elmosolyodott.-Látod, még belőlönk is több fajta van!
Aztán témát váltott.-Hogy rólam még mit lehetne elmondani?Végülis egész életem idáig csak kergetőzés volt, csupán ennek egyes szakaszait tudnám elmesélni....De, ha kiváncsi vagy rá, nyugodtan elmesélem!Sokszor "mulattattam" vele az épp adandó társaságot. |
Ráfeküdt a szélre. Lusta kígyózással engedte magát sodorni általa.
- Mesélj még magadról! - kérte.
- Különös, hogy még én és Te is különbözők vagyunk, pedig mindketten szerencsesárkányok vagyunk! Olyan nagyon különböző lenne a származásunk? - töprengett.
- Igaz, hogy Te vagy az első fajtámbéli, mégis....azt hittem mi mind nagyjából ugyanolyanok vagyunk....Vagy engem változtatott volna meg a régi világom mágiája? |
-Örömmel!-mosolygott. |
Egy pillanatra megdermedt röptében és arcán révedező mosoly terült el. Szemében messzi fény villant, és halkan ezt mormogta:
- Még jó.....
- Nem röpülünk egyet úgy igazából? - kérdezte zengve, mert feltámadt a szél. |
Felnevetett (megint...).
-Pedig....nehezen tudlak elképzelni szomorúnak! |
Komoran biccentett.
- Nem tudom hogyan kerültem a régi világomba...Sosem tudtam felidézni.....De örülök, hogy megszabadultam onnan. Az otthonom volt......de azt hiszem.....megérte a csere.....Sokmindent megtanultam, de itt boldogabb vagyok! Ami ott szép volt.....azt mindig megmásította a magányom fájdalma. Jó, hogy mindkettőnk sorsa végül szerencsés fordulatot vett! - tekeredett meg a szóvicctől szikrázó szemekkel. |
Javítás:
-Talán, de az egyedel lét is nagy kínzó eszköz.Igaz, engem sokan üldöztek életemben, de legalább annyian mentettek meg a gonosztól, s sok nagyszerű lénnyel ismerkedtem meg... |
-Talán, de az egyedül lét is nagy kínzó eszköz.... |
Őszinte részvéttel nézett Lindére.
- Valóban nehéz sorsod lehetett......Nekem talán könnyebb volt, annak ellenére, hogy egyedül voltam..... |
-Hát, nem volt épp egy szép találkozás-gondolkozott el úgy, minthanem is lett volna olyan fontos "kaland".-Hát igen, nem volt épp helyes dolog olyan fiatalon mégcsak a határába menni az egyik sötét sárkányok lakta országnak!Kicsi voltam és már akkor olyan sok rossz ért az életben, azt hittem, sárkányok közt megértésre találok....egy frászt!Jobban gyűlöltek, mint más lények....Majdnem ott haltam meg! |
Égnek meredtek a fülei megdöbbenésében.
- Micsoda?!?! |
-Eddig?....Nem nagyon emlékszem, milyenek voltak...azt hiszem, nazgulokkal "találkoztam" csak.... |
Bólintott.
- Megértelek. Őszintén. Te milyen típusokat láttál már? Természetes? Mágikus? Földi? Vízi? Esetleg techno? |
Bólintott.
-Köztünk is van pár sárkány, bár mi érezzük, hol van a másik...így bármikor elmehetünk látogatni hozzájuk, de inkább járjuk a saját utunkat, ezért nem találkoztam még velük!Megaztán...ha rokonok vagyunk is valahol, akkoris más vagyok mint ők, s azt hiszem, nemcsak testfelépítésben! |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Azt hiszem, az ottani ország hatósága nem éppen szemfüles...Mondjuk ez nem is város, inkább törvénytelen település volt...
Borzadálytól remegőn csattant fel: