|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.28. 23:31 - |
 Változás úgy döntött kipróbálja mire képes.Még nem tudta mire számítson!Ahogy az ügyességi útra ért, csak egy nagy pusztát látott.Miután körülnézett, és nem látott semmit, egyszercsak kezdtek láthatóvá válni a külömböző akadályok.
Volt ott ugró akadály, bújó, mászó, gyorsasági és még nagyon sok féle, kifejezetten unikornisoknak.
Változás egy pár másodperces koncentrállással kezdett felkészülni az akadályokra, és persze átgondolni a menetirányt. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 A kérdésre csak némán Viharszemre tekintett, majd előrébb lépett, konkrétan rá a pályára.
Mintha az pálya érezné ki szeretne szerencsét próbálni, úgy kezdett átrendeződni.Bár a földből kipattanó tüskék és vadul lengő balták maradtak a pályán, a mélyárkok és az ugró akadályok eltűntek.Ezeknek úgy sincs értelmük egy pegazusnál.
Shekeira végigvárta, hogy a pálya végleg átalakuljon, s már neki is iramodott.Szárnyait a testéhez szorította.Az első baltát meg is úszta, de sorban jött a többi.Mint a szél, úgy ugrált el előlük...
A tüskéket könnyű szerrel átugrotta, s csak most jött a neheze..... |
 Nem kellett sokáig állnia Shekeirának-erős és gyors mén volt Viharszem!
-Ezen az egész akadályon át akarod verekedni magad?!-keredtek el szemei.Csodálta, hogy tudna ez a kívülről törékenynek tűnő kanca ilyen nehéz pályán gyakorolni?Talán a feszültséget akarja kiadni magából, ami az utóbbi események hatására felgyülemlett benne?Vagy el akarja terelni a figyelmét?
Ő nem akart egy ideig gyakorolni, kiváncsi volt, Shekeira milyen ügyes...Persze tettre kész volt, hogy, ha valami baj van, rötön segítsen, elvégre megígérte Spiritnek gondolatban, hogy vigyáz rá... |
Shekeira megállt a puszta szélén, amin épp kezdtek kirajzolódni a lengő balták, a földből vadul kiugráló tövisek, a mélyárkok és többi veszélyes akadály.
Csak állt és nézte a pályákat, míg Viharszem mellé nem ért.... |
 Egy idegeset prüszkölt, majd felágaskodott, s vágtába ugrott, majd jóidőre elhagyta a gyakorlópályákat.
 Nagyot sóhajtott, s lassú sétában őt is elnyelte a köd.
|
 Nem szólt már semmit, csak biccentett, és elindult ki a gyakorlópályákról.
|
-Talán, ha nem ide-oda rohangálnál, akkor lennének olyan társaid akik újra és újra visszatérnének hozzád!Esteleg párod, csikóid....
-De, mint mondtam a Te dolgod!A ovábbi megmentéseidről neked kell gondoskodnod!Nem vagyok hajlandó Téged követni és kihúzni a bajból! |
- Látom a szemedben. Tudod, hogy a Sötétség nemcsak erő és kiváltság. De szinte átokként rádnehezedő sors. Amin nem lehet változtatni. Én is az átkom alatt sínylődöm. Ami megváltoztatott. Együtt kell élnem vele és sohasem lehetek az, aki lehettem volna. Tudom, hogy ki vagyok. Jobb híján nem is lehet másból erőt és nemességet kovácsolni, hisz annyian vetnek meg......És igen, mégis próbálkozom, hogy megváltoztassam mindezt. De tudod....talán azért, mert az életem nem ér annyit, mint a próbálkozás.....Én ilyen vagyok. Én így vagyok szörnyeteg.....A magány és a keserv tesz azzá - mondta csendesen.
- Tudod....te erős vagy, elfogadtad a léted, megtanultál vele együtt élni, és jól együttélni. Megtaláltad az utad. De én már nem bírom ki, hogy mindig egy vízparton várakozzam......a társakra.....akik elmennek....és sosem jönnek vissza értem - fúlt el a hangja. |
-Hogy érted ezt? |
Szomorúan-ironikusan pillantott Rezoryra, miután az megállt.
- Én is tudom mi az a Sötétség......Nem amiatt, mint Te, nem úgy, ahogy Te. Nem az elemem. De tudom mi az. Mindenki, aki belejut, és nem tud kikeveredni, szörnyeteg lesz. Te és én.....ha nem is látszik, hasonlóak vagyunk....Még akkor is, ha egyikünk sem vallja be szívesen - mondta halkan.
- És mindezt......tudod Te is. Éppolyan jól, mint én, Ha nem is jó kimondani.... |
Megállt, fejét lassan megingatta, majd visszafordult a kanca felé.
Nem szólt. |
Esőemlék alig hallhatóan suttogta:
- Mind azok vagyunk...Csak a többiek nem látják. Máshogy jutunk ide, de az eredmény.....ugyanaz........Mindig ugyanaz...... |
-Nem kell azonnal visszavágni!Menj!Nem érdekel mi lesz veled!Fel sem fogod, nem is érted mi vagyok, vagy épp mi lettem!
-Szörnyeteg, igaz?-szólt utoljára, majd sétálva elkezdett visszakullogni Qadras felé. |
- Ezt akár én is mondhattam volna - sziszegte alig hallhatóan, és a talajra függesztette szemeit. |
Erre más vicsorogni kezdett.Ha Esőemlék nem kanca lenne, akkor lassanként nekirontott volna.De így visszafogta magát...
-A lények nem tehetnek róla hova, milyennek születnek, és hogy milyen körülmények között nevelkednek!-válaszolta komoran, visszagondolva csikókorára. |
Esőemlék dühösen nyerített a nagy ménre:
- Milyen jogon okítasz engem?! Mégis ki vagy Te? Csak egy mén, egy a sok közül!
Aztán fürkészőn nézett Rezoryra és keményen hozzátette:
- Vagy mégis érdekel, hogy mit gondolok......és mások mit gondolnak rólad! Az viszont már engem nem érdekel, hogy a sötét lény büszkeségedet akarod-e ezzel menteni, vagy valami mást! Az én véleményem nem változik! Megmentettél, de hogy miért, az jó kérdés, mert mindent elkövetsz azért, hogy szívtelennek tartsanak! Hát én nem kérem tőled, hogy más légy! Nem is kértem egyszer sem! Úgyhogy akár el is tekinthetünk a bölcselkedéstől! Sötét lény vagy, és kész! Nagyszerű! Gratulálok! No és?? |
Rezory pont olyan hirtelen termett a kanca előtt, mint amilyen gyorsan Esőemlék őelőtte.
Először komor, morgós tekintete fúródott a kancába, de aztán hirtelen felnevetett.
-Hogy szörnyeteg?Egy sötét lénynek megtiszteltetés ezt hallani!Hogy tudd, nem néztelek le, szimplán félreértettél!Rólad meg csak annyit tudok, hogy egy igen elvakult, ostoba kanca vagy, aki felül akar kerekedni határain!Aztis tudom, hogy ha sikerül...nagyon meg fogja bánni!
-És egyébként nem érdekel, hogy utálsz-e vagy nem!Nem mennék neked, akkor csak röstelném, hogy a megmentéseidnél egy csomó időm és erőm elpazaroltam!
-Jah és persze, egyáltalán nem hiszem azt, hogy mindenki olyan, mint én!Óh nem!Az túl szép lenne!Vannak akik megelégszenek a dolgaikkal, mint én!Kihasználják ezt, de nem nagyravágyók, mint Te!És vannak, a, mint már mondtam, nagyravágyók, mint Te!
Beleszippantott a levegőbe és folytatta.
-Hogy figyelmeztesselek, Sötét lény vagyok, tehát persze, hogy szeretem a sötétséget.Nem gázoltam át rajtad, csak félreértettél minket!Először életemben segíteni akartam, de azt is elutasítod!Nah ezért nem vagyok ÉN a jótét lélek!Ha én nem lennék, már másodszor haltál volna meg!Ha ez neked semmi, akkor kövesd továbbra is a saját fejed, mint gondolom eddig is azt tetted!De akkor már nem hiszem, hogy lesz valaki a közelben szőke herceg gyanánt, hogy megmentsen, Királykisasszony!
-Óhh....ne aggódj!Nem nyomassza a lelkem az ostobaságos!-válaszolta végül, majd arrébb lépett a kanca elől. |
Esőemlék egy pillanatig döbbenten állt, aztán szinte egyetlen szökkenéssel a távozók előtt termett. Alig pár centire volt Rezorytól, és dühösen fújatott. De a hangja remegett, amikor keserűen megszólalt:
- Csak az a szörnyeteg vagy, akinek annyian tartanak! Mit tudsz Te énrólam? Semmit! Lenézel, pedig nem is ismersz! Ezek után elvárod, hogy adjak a szavadra? Elvárod, hogy ne utáljalak és vesselek meg?! Azt hiszed félek Tőled? Nem! Ha nekem jössz, akkor a saját dolgod rontanád, hisz már segítettél rajtam, és ékes példáját nyújtod az esztelen, vadállati, pusztító lényeknek! Milyen jogon utasítgatsz?! Sosem leszel képes mást megérteni! Soha! Csakis úgy tudod nézni a világot, mintha mindenki olyan lenne, mint Te! Kicsinyes, önző, Sötétségimádó! Képes lennél így imádni magad, ha a Sötétség nem segítőd, de béklyód lenne? Áh, nincs benned megértés! Én igenis le akarom küzdeni a börtönöm! Mondhatsz bármit, csak azt bizonyítod, hogy Te képtelen vagy küzdeni! Beéred azzal ami vagy, amid van, nem akarsz többet semmiképp, és még képes vagy megvetni azt, aki felül akar emelkedni a korlátain! Nem engem kell szánni, hanem Téged! És ha még egyszer, akárcsak egyetlen szó erejéig is olyat mondasz a gazdámra, ami sértő, megátkozlak, ha belepusztulok is! Nem tudsz Te semmit! Ne is érdekeljen semmi! Utazz csak a Sötétséged Birodalmába, annak is a legmélyére, és ott gázolj át másokon, akik nem ártottak Neked, hanem csak a saját életüket akarják élni! Nem tehetek róla, hogy találkoztunk! És talán jobb is lett volna, ha nem találozunk és a bokrok közt veszek a fenyvesben! Akkor legalább hihetném, hogy a lényeknek, akiknek van lelke, adott mellé az ég megbecsülést is! Felejts el, rendben?! Nehogy nyomasszam a lényedet a saját.....ostobaságommal! - sziszegte még, aztán megpördült, és az esőtől nyert erejével vágtázni kezdett, mint a szél! |
 (Bocsi nem voltam itthon azért nem írtam!)
Nem nagyon szólt közbe.Végül amikor a két mén elindult ő is utánuk lépett majd tempós ügetésbe Rezory mellé zárkózott. |
-Héj, héj, héj!Te velem ilyen hangon nem beszélhetsz!-vicsorogta a kancára.
-Nem kell bizonyítanod semmit....-mondta, de Rezory máris közbeszólt.
-Így van!Senki nem kíváncsi rá, hogy komolyan gondolod-e vagy nem!Mit gondolsz, majd mindegy egyes fuldoklásodnál megment valaki?Hát nem!Ha meghalnál, mit szólna a gazdád?Biztos csak még jobb állapotba kerülne mint most!Mi?
-Arra pedig még nem gondoltál, hogy beletörődj?Hogy elfogadd?-kiabálta-Elfogadni, hogy ilyen vagy és ez csak Te vagy?Mit gondolsz, Esőleánya örülni fog, ha majd veled kell kínlódnia?
-Mi lenne, ha keresnél egy tágas, vizes helyet, aminek az anyja lehetnél, s tisztelnének érte!-morogta visszaszólást nem tűrő hangon.
-Áhhh....Érdekel is engem a Te életed?A gazdád állapota meg a többi?....Áhhh....
Azzal elfordult s hazája felé indult.Intett társának aki, még egy aggdó pillantást vetett a kancára, majd megingatva fejét, követte Rezoryt. |
Esőemlék szenvedélyesen dobbantott mellső lábával, és harciasan rányerített a jóval erősebbnek tűnő lényre!
- Nem, nem lehet! Te ezt nem értheted! Nem várhatok! Hisz épp.....épp erről van szó! - remegett meg a hangja.
- Ő mehet amerre akar, én fogoly vagyok! Miért?! Miért?! Én is szabad akarok lenni!!! Azt akarom, hgy tanítson meg! Kész vagyok ezért áldozatot hozni, hogy bizonyítsam: komolyan gondolom! Nem akarok az elemem foglya lenni örökké! nem mehetek sehová, semmi komolyat nem tehetek! Te nem tudhatod milyen így élni!! Nem keresheti más helyettem, ez az én dolgom! És bármeddig elmegyek érte, hogy elérhessem! - kiabálta olyan hévvel, ami egyáltalán nem volt kinézhető belőle elsőre. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Változás úgy döntött kipróbálja mire képes.Még nem tudta mire számítson!Ahogy az ügyességi útra ért, csak egy nagy pusztát látott.Miután körülnézett, és nem látott semmit, egyszercsak kezdtek láthatóvá válni a külömböző akadályok.
Nem kellett sokáig állnia Shekeirának-erős és gyors mén volt Viharszem!
Egy idegeset prüszkölt, majd felágaskodott, s vágtába ugrott, majd jóidőre elhagyta a gyakorlópályákat.
Nagyot sóhajtott, s lassú sétában őt is elnyelte a köd.
Nem szólt már semmit, csak biccentett, és elindult ki a gyakorlópályákról.
(Bocsi nem voltam itthon azért nem írtam!)