|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 18:17 - |
*Amethyst hangtalanul, csöndesen lépkedett, karcsú lábait óvatosan emelgette a ragadós sárban, és közben engedte, hogy testét teljesen átjárja az a meghitt nyugalom, amit a mocsár árasztott magából.* |
[32-13] [12-1]
 Tűzoszlop lobbant a szarvából, majd lassan egész testét beborította, és egyre nagyobb lángokat köpve méterekre szétterjedt körülötte.
Valódi tűzfészek lett! Dralon addig várt, míg a teljesen kiszikkadt talaj parázsló hamuvá alakult, és akkor elégedetten elvackolódott benne.
A kanca már biztosan messze járt, így nyugalma újra helyreállt. |
*Most már szinte minden nyugalma elillant. Dühödten prüszkölt egyet.*
-Még parancsolgatsz is?! -*méltatlankodott, és dacosan felvetette a fejét.* -Tudod, mivel ez a mocsár már úgyis minden nyugalmát elvesztette miattad, nincs is értelme tovább itt maradnom!
*Ezzel dühösen megfordult, és trappolva elindult az ellenkező irányba. Pár méter után aztán észrevette, hogy lábait egyre nehezebben tudja kirángatni a sárból, ám valahányszor a sár kissé vendégmarasztalóbb volt, ő mindannyiszor dühösen kirántotta patáját és addig nem is állt meg, míg legalább 6-8 fa nem állt közte és aközött a bosszantó félsárkány között.*
*Csak miután látótávolságon kívül került, azután szentelt komolyabb figyelmet a problémának, miszerint a sár nem engedi... nem engedi, és már szügyig süllyedt benne.*
~Ó, hát persze! A Csillagok Királynőjére, hogy én mekkora idióta vagyok! "A Nyugalom Mocsara, mely csak a dühös én indulatos érzelmekkel teli nyughatatlan lelkeket nyeli magába...!" Elberethre, hogy lehettem ilyen ostoba?! ~*szidta magát gondolatban, miközben a sár lassan ellepte a hátát és egyre feljebb kúszott a nyakán is.* |
Nem válaszolt, csak tovább trappolt.
Kár volt idejönnie.
Az unikornisok így is mindig a múltjára emlékeztették, egy okoskodó, kioktató, elítélő természetű lény nem hiányzott.
Hirtelen megállt.
Megfordult.
- Akkor, mivel itt sem virág, sem tündér nincs, és Te láthatóan zavarod a nyugalmat, menj el, Te! Ha én úgyis úgy zavarlak Téged, de nem vagy rám kíváncsi! - morogta keresztül a levegőn. |
*Prüszkölt egyet megvetése jeléül, majd még félhangosan megjegyezte.*
-Van bárki is, aki egyáltalán kíváncsi rád? Ilyen természettel mélyen csodálom azt, aki elviseli a társaságod... Tényleg nem ismerlek sem téged, sem a családodat. De tudod mit? Nem is érdekel! Ez a tökéletes hófehérség inkább szórakozik a tündérkékkel és a virágokkal, sem mint miattad és az ostoba megjegyzéseiden bosszankodjon.
|
Hátborzongatóan eltorzult az arca, ahogy vad vicsorba feszült pofája.
Hörögve vette a levegőt, farka ide-oda suhant, és pár pillanatig úgy tűnt rátámad a kancára, aztán végül inkább undorodva elfordult.
- Mit tudhatsz Te az én családomról? És milyen jogon firtatod? Mit tudhat egyáltalán - itt gúnyos lett a hangja - egy ilyen magadfajta eszméletlenül bölcs és nemes és tökéletes hófehérség bármiről is, ami ezen a világon van, a virágokon és tündérkéken kívül? Heh, az én családomról és múltamról biztosan semmit! - horkantotta, azzal hátatfordított a lénynek, és trappolni kezdett ki a mocsárból.
'Különös' töprengett ' Ez a Nyugalom Mocsara, ez a lény mégis úgy fel tudott dühíteni, ahogy már régen senki!'
Fújt egyet.
'Nem számít' |
-Nem bámultalak. -*felelte nyugodtan.* -Észrevettelek, amikor elsuhantál fölöttem. Ennyi. És azok után, ahogy az imént rámförmedtél, nem hiszem, hogy jogod lenne kioktatni engem a jómodorról. Sokkal inkább te szorulsz okításra belőle.
*Amethyst elfordult és csöndesen megvakarta hátsó lábával a füle tövét, majd miután végzett, ismét visszapillantott Dralonra.*
-Félsárkány vagy, igaz? Talán ezért vagy ilyen modortalan... A sárkányok többsége nemes, büszke és bölcs teremtés, de sok köztük a heves, indulatos és a tüzes lény. Atyád biztos ilyen volt... |
- Tudod, a jómodor úgy is diktálja, hogy ne bámulj idegeneket! - vágott vissza fogcsattogtatva, és orrából apró lángnyelvek lobbantak elő.
- Ha meg egy nevet akarsz, hát Dralon vagyok. |
-Amethyst. -*felelte nyugodtan, ám fejét kissé dacosan felvetette. Egy darabig bámulta a furcsa lényt, fürkészte, majd felemelte jobb lábát, és türelmesen, de arcán látható undorral rázogatni kezdte róla a ráfröccsent sarat. Miután végzett, a másik lábát is megszabadította a csöpögő sáros létől, és csak azután fordult a jövevényhez.*
-Tudod, a jómodor általában úgy diktálja, hogyha valaki elárulja a nevét, azt egy hasonló bemutatkozással viszonozni is illik. |
Hamar elkezdődött az a kellemetlen érzése, hogy valami nincs rendjén.
Aztán a furcsa bizsergés elsöpörte a nyugalmát, Dralon hasra fordult, a szélnek feszítette a szárnyát, és nekilátott a vadászatnak, hogy ki figyelheti őt itt.
Hamar megtalálta a szinte világítóan fehér lényt maga alatt, így összevágta szárnyait, és kinyújtott nyakkal lezuhant.
Alig tudta fékezni lendületét, de nagyon nem is akarta.
Ledobbant, sarat fröcskölve fel, de mérgétől hamar kőkeménnyé szikkadt a mocsár talaja körülötte.
Nagyon nem illett ide ez a lény.
- Ki vagy? - hörrentette végül vadul, kihúzva magát. |
*Az erős szárnyak susogására felkapta a fejét, és azonnal megpillantotta feje fölött az égen szárnyaló lényt, aki kaszkadőrikus mutatványokkal tarkította röptét. Amethyst elnézte egy ideig, és csöndesen kivárt.* |
Sokan részegnek hitték volna, ahogy hol hanyatt fordulva, hol dugóhúzózva, hol szaltózva repült, félig behunyt szemekkel, szélsebesen.
Pedig csak a lelkét átjáró nyugalom hatott rá ilyen zsongítóan. |
*Amethyst hangtalanul, csöndesen lépkedett, karcsú lábait óvatosan emelgette a ragadós sárban, és közben engedte, hogy testét teljesen átjárja az a meghitt nyugalom, amit a mocsár árasztott magából.* |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tűzoszlop lobbant a szarvából, majd lassan egész testét beborította, és egyre nagyobb lángokat köpve méterekre szétterjedt körülötte.