|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.21. 13:50 - |
 Isisse lassan lépkedett a hely felé. A lábánál megállt, és egy nagyot szippantott bele a levegőbe, majd lefeküdt pihenni.
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Egy pillanatra megborzongott a hangra, ami nagyon illett ehhez a lényhez. Aztán megnyugodott. A peguni már árthatott volna neki, ha akar.....
- Én... - kezdte nehézkesen - valami különöset érzek, ha Rád nézek. Nemigen tudnám megmagyarázni. Igaz, nem is vagyok mágiamester - horkantott zavartan.
- De ezt nem sértésnek szánom! Az utóbbi időkben.....sokminden történt velem. Talán nem is kellene már semmin meglepődnöm....Mégis, Te olyan vagy, mintha.....mintha - itt hirtelen félrefordította a fejét, és szinte csak suttogva fejezte be - valami sötét vidék szülötte lennél, annak minden örökségével...... |
 A kanca utolsó mondatára megállt.Nem fordult meg, úgy szólt a kancához.
-Mit értesz ezen?-kérdezte szelíden, de hangjában mégis volt valami rémisztő. |
- Valóban - mondta csendesen. Nagyon furcsa érzés ütötte meg a lényt nézve! Az aurája......nagyon vérfagylaló volt.....
De önmagában nem tűnt annak!
Összehúzott szemekkel méregette a távozót.
Aztán halkan megjegyezte, magát is meglepve:
- Sosem láttam hozzád hasonlót....... |
-Mostmár tudod, hogy nem az a másvalaki volt!-válaszolta, de közben nem állt meg, haladt továb lefele.
|
Látta, hogy alighanem a lényt vagy megsértette vagy megbántotta, hisz úgy kerüli ki őt, mint egy darab követ! Nagyon elszégyellte magát.....Ostobasága abszurd helyzetbe sodorta!
- Én tényleg sajnálom.... - mondta kissé bátortalanul, de őszintén.
- Azt hittem másvalaki az...... |
Khentimentiu a hirtelen történtektől felágaskodott, de látta, hogy csak egy unikornis kanca, így hát visszaereszkedett a földre.
-Nem gond!-válaszolta röviden.Feje le volt hajtva, szemét eltakarta sörénye.Ugyanígy indult tovább kikerülve a kancát, a hegy lábához. |
Tethys minden zajra összerezzenve kapkodta a lábait. Nem volt könnyű elszöknie a többiektől, és megőrizni szabadságát. De hamar rájött, hogy ez minden vágya!
Így most fülelve, nézelődve, elkerekedett szemekkel, visszafojtott lélegzettel sietett - igazából azt sem tudta hová.
Kifordult egy szikla mögül, és velőtrázón felsikított!!! Aztán szégyenkezve lehajtotta a fejét.
- Bocsánat! Csak....megijedtem...... - mondta az idegen peguninak, aki nem is volt eriszi.... |
Khentimentiu rég járt már a földfelszínen.Most sem csak sétálgatni jött fel.Dolga volt.Egy öreg róka haldoklott a közelben!Khentimentiut bízták meg vele, hogy szabadítsa meg kínjaitól a szegény állatot.
A csődör hamar megtalálta a szerencsétlen állatot.Az már járni nem tudott, és lélegezni is alig alig.Khentimentiu hozzáérintette szarvát a róka mellkasához.szarván kék köd kezdett tekeregni.Ahogy a rókához ért, az állat azonnal összesett.
"Mostmár ő sem szenved többet!"
Khentimentiu felemelte fejét, majd egy nagy sóhaj után megfordult és elindult lefelé a hegyről, vissza a Túlvilág kapujához.
|
 A hatalmas peguni kissé ridegen nézett végig az érkezőn. Nem szerette az ilyen hirtelen betoppanókat!
- Üdv - mormolta távolságtartással.
Isisse jobban reagált. Végigmérte a pegazust, majd miután úgy döntött, hogy nem veszélyes, mosolyogva biccentett neki.
- Üdv! Isisse vagyok! Ő itt Daclose! - mutatkozott be.
Aztán újra a törpéjük felé nézett, de elhűlten látta, hogy a kis lény eltűnt! |
 Könnyedén suhant az égen.Mikor megpillantotta a két lényt ledobbantott melettük.
-Üdv!-köszönt és meghajolt. |
-Kedves lény lehetett a "gazdája"- nézett furcsán maga elé Isisse |
Daclose döbbent horkantással nézett a lényre.
- A tollaimra! Én láttam már ilyet.....De azok....jókívánságok kézbesítői voltak egy nagy, hercegi kastélyban, vendégség idején.....Összefogdosták őket, elbűvölték, és egész nap készséges kis kívánság-felmondók voltak.......Elég morbid humorra vallott a használatuk..... - szemlélgette a fura angyalkát.... |
Isisse egy idegent pillantott meg.
-Nézd csak! Az ott miféle szerzet.- A kanca nem igazán tudta beazonosítani. Leginkább egy törpre hasonlított, szárnya is volt. Szóval, leginkább egy mini-angyalnak lehetett volna gondolni, de a szárnyon kívül a leheő legkevésbé volt angyalos. |
- Sosem lehet tudni! - mosolygott vissza az egyszarvúnak. |
-Rendben van. Reméljük, azért a vihar nem siet. -mosolygott |
Daclose lazán felelt:
- Csak körülnézünk, és ha jön a vihar, eltűnünk! |
-Lehet róla szó, És, amúgy van valami úticélunk, vagy csak gyönyörködünk a tájban,? |
- Ó, nem idegesítettél fel! - mondta gyorsan horkantva.
- Csak nem szeretem ha egymásban tesznek kárt butaságukban a lények.....Volt idő, amikor még nem egymás ellen fecséreltük az erőnket! Főleg mert akkor elvesztettük volna a fejünket és ezt nem képletesen értem! Egyébként csodás a repülés, ha gondolod, egyszer megmutatom - mosolygott. |
-Bocsánat. nem akartalak fölidegesíteni. Amúgy teljesen igazad van, bár a repülésről nem tudok állást foglalni, mert mint te is láthatod, nincs szárnyam. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Isisse lassan lépkedett a hely felé. A lábánál megállt, és egy nagyot szippantott bele a levegőbe, majd lefeküdt pihenni.
Egy pillanatra megborzongott a hangra, ami nagyon illett ehhez a lényhez. Aztán megnyugodott. A peguni már árthatott volna neki, ha akar.....
A hatalmas peguni kissé ridegen nézett végig az érkezőn. Nem szerette az ilyen hirtelen betoppanókat!
Könnyedén suhant az égen.Mikor megpillantotta a két lényt ledobbantott melettük.