|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.12. 14:39 - |
 A versenyen nem volt ideje tanulmányozni a vidéket.Oly sok ismeretlen füvet, virágot, állatot látott, de semelyiket sem vette szemügyre eddig.Általában ilyen célokra haszált tarsolyába gyűjtögette ezeket a kis kincseket, melyek segítenek a vidék megismerésében...
A csodalovaknak pár fajjal több ennivaló füvet, s ugyanilyen arányban mérget relytett a hely.Nem is beszélve a vadról!Ki tudja, talán a birodalomban az eddigi barátságos szarvasoknak most itt lappang egy olyan rokona, mely húst eszik...A Birodalom egyik fő jel mondata:Ez a világ mindig tartogat meglepetéseket...
Koni inkább növényeket gyűjtögetett, s nem az állatvilágot vislatta, noha fel-fel figyelt egy-egy gyanús teremtményre vagy zajra.
Yasha nélkül már kicsit védtelennek és magányosnak érzi magát, de nem engedte, hogy idejöjjön.Kölyök még, egy-egy fura állatra biztos kiváncsi lenne és elkalandozna, ráadásul most nem is kell felelőséget vállni érte... |
[141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Megrémülve kezdett hátrálni, de mivel a fehér unikornis nem mozdult, kénytelen volt magával húzni.
-Gyere! Itt nem bizt...-de megakadt a szava, mert Astoron ekkor megidézte a sárkánycsontvázakat. Tátott szájjal nézte végig, ahogy a warg végül összerogy...de nem állhatott ott bénán tovább, hiszen a bestia egyenesen Astoronra zuhant! A súlye pedig biztosan nem lehetett kevés...
Gyorsan odaugrott Astoronhoz, hogy lehámozza róla a tetemet. Hátrfordult, hogy segítséget kérjen az unikornistól, de az láthatóan annyira megrémült, hogy egyelőre szólni sem tudott.
Filence így visszafordult, majd homlokköve hirtelen erőteljesen felizzott, és gyengének tűnő lepkeszárnyaival csapott egyet ( mely számára csak egy apró legyintés volt ), és az erős szélörvény letaszította a ménről a warg tömör testét.
Filence a legyengült ménhez fordult. Elég ostoba dolog lett volna megkérdeznie, hogy: 'Jól vagy?', így hát hirtelen a hátrébb álló kancához fordult.
-A veszély elmúlt, de Astoron nagyon legyengült.-mondta komolyan.
-Segítenél talpra állítani?
|
 Várt, majd utána válaszolt.
-Nem!Még nem....Nincs akkora erőm, hogy egy wargot azonnal a túlvilágra küldjem.De a méreg egy kis idő múlva megölheti!
Kicsit nyugodtabban, de még kicsit ingerülten fordult újra a fehér kancához.
-A nevem Astoron!Afrai vagyok!
Amíg várt a kanca bemutatkozására, és a két kanca megismerkedésére, egy pillanatra elgondolkozott.
Egy perc sem telt belé, Astoron óriásit nyelt, majd felüvöltött.
-Futás!
Érezte, a warg pár másodperceken belül feláll és újra támad.Látta a kancák furcsa arckifejezését, de nem foglalkozott vele.
-Fussatok már!Bújjatok el vala....
Amíg Astoron a kancákat mentette, a a fenevad felállt és még gyengén, de rávetette magát Astoronra.A csődör felbukott, de erejével le tudta lökni magáról a farkas-féle lényt.Felállt és most ő támadott, közben remélte, hogy a kancák már messze járnak.
Most szemben állt ellenfelével és igyekezett, valami hatékony támadást kitalálni, de minél gyorsabban, hogy most ő legyen az első.A warg már ugrott is.Astoron, mivel figyelt egy gyengébb méregpajzzsal visszalökte eredeti helyére a lényt.A pajzs eltűnt, de a lény testébe újabb méreganyagokat juttatott.A csődör, mint az első harcnál megállt és nem mozdult.Az ezúttali dobbantásánál nem füst jelent meg, hanem apró zöld méregből álló, élő sárkánycsontvázak jelentek meg.Egy idegen szellemnek mondhatta volna őket, de Astoron jobban megbízott bennük, mint a szellemekben.
A kis sárkányok támadni készültek.Hamar megrohamozták a farkast, aki eleinte fel-felvisítva próbálta őket elkapni, de aztán mégis hagyta, hogy a sárkányok keresztül repüljenek rajta és egész testét megmérgezzék, majd lelke darabjait harapdálják ki belőle.A bestia vicsorogva nézett Astoronra, majd azonnal megcélozta áldozatát.Astoron elvétette a védekezést, így a ragadozó le tudta dönteni.Karmait Astoron oldalába mélyesztette és a lábát kezdte harapdálni, mert még csak ott érte.De nem habozott volna, ha a sárkányok kegyelemdöfése le nem súlytott volna rá.
A kis vadállatok mind egy szálig kiszívták a warg lelkét, testét pedig teljesen a talpától a füléig méreggel fecskendezték tele.
A warg felvonyított, majd semmit sem érezve újabb harapásra készült, de már nem tehette meg.Összerogyott Astoron gyenge testére.
A csődör meg sem bírt mozdulni.Mellső két lába össze-vissza volt harapdálva, oldala és már nyaka is mély karmolásokkal volt tele.Legyengült, már lelökni sem tudta magáról a fenevad testét.... |
Aggódva nézte végig a rövid kimenetelű harcot, majd mikor, a ménnek hála, elmúlt a veszély, leeresztette a kanca elől lepkeszárnyait.
Hálásan pillantott a ménre, majd a wargra siklott tekintete.
Maga sem tudta, hogy a bestia élt-e még, vagy csak ideiglnesen bénult le, így ő is kérdően nézett Astoronra. |
 *Remegve simult a furcsa, homlokköves kanca szárnyai mögé, még arcát is elrejtette. A mén kérdő hangjára elődugta ugyan a fejét, ám teste továbbra sem mozdult a pegazus látszólag védelmet nyújtó szárnya alól.*
-A...azt hiszem, igen. -*felelte és tekintete a bestia földön heverő tetemére siklott.* -Most már... meghalt? |
A következő pillanatban a warg is kiugrott a bokrok mögül.Astoron magához hűen az éppen lassító fehér kanca és a warg közé vágtatott.A fenevad azonnal megtorpant.Érezhette az erőkülömbséget a két lény között, mert támadott azonnal.Astoron felágaskodva nyerített, majd erőteljesen a földre dobbantott.
A farkasszerű lény nem hátrált, vicsorogva támadásba lendült.A warg egy ugrással támadott, amit Astoron egy ágaskodással próálta kivédeni.Sikerült is mellső lábaival a földre lökni támadóját, de nem úszta meg a lény éles körmeinek megsebzését.
Astoron tudta, hogy puszta erejével sosem fogja megnyerni a csatát ezért mágiájához fordult.A warg felpattant, majd újra támadásba lendült.Astorn nem hátrált, meg sem rezdült.A warg ugrott volna rá amikor Astoron dobbantott egyet.A földből méregzöld füst szállt a wargra, ami a levegőben megmerevedett és a földre zuhant.A lény nem mozdult, bár látszott erősen küzd a méreg ellen.Astoron mégegyszer rápillantott, majd otthagyva a fenevadat, visszaügetett a kancákhoz.
-Jól vagy?-kérdezte a fehér kancát. |
Felkapta fejét a nyerítésre, és az ágropogásra. A hang rémült volt: valaki bajban lehetett...
Ekkor rontott ki a bozótból egy hófehét unikornis, szemei rémülten csillogtak. Futólag Astoronra pillantott, ugyanis a lény éppen felé vágtatott.
-Állj meg, kérlek!-kiáltott az unikornisnak, de nem várta meg, hogy reagáljon: odaugrott, szárnyait az unikornis elé emelte megállást kérően, de egyben védelmezőn is.
Hátrapillantott, hogy vajon a lény mi elől futhatott, de egyelőre még semmi sem tűnt fel a fák között...egyelőre... |
*Szélsebesen, minden inát megfeszítve nyargalt keresztül az erdőn. Erősen zihált, fújtatott; a hosszú, megerőltetett galoppozástól nehezen szedte a levegőt.
Mögötte ágak reccsentek a nehéz, ám fürge léptek nyomán. Egy furcsa, farkasszerű lény loholt a riadt kanca nyomában. Kinézetre leginkább egy farkas, egy hiéna és egy medve keresztezéséből született fenevadnak látszott. Hatalmas teste volt, erős mancsokkal, metsző karmokkal, éles agyarakkal és vérszomjasan csillogó, vörös szemmel. Mérete megtévesztő volt; az ember azt hihette volna, hogy lassú és nehézkes, ám ez a bestia egy macska fürgeségével és ügyességével suhant a fák között. A fenevad egy warg volt...
Nelda egyre lassult, izmai sajogtak a kimerítő vágtától, és a fehér egyszarvú fáradtan, kifulladva kapkodott levegő után.
A warg csak erre várt; elrúgta magát a földtől és vicsorogva a kancára vetette magát. Nelda sikoltva, kétségbeesett nyerítéssel vetette magát a földre. A bestia ledöntötte ugyan a lábáról, ám a lendület továbbsodorta őt, és egy fának csapódva elvétette a kancát.
Nelda felszökkent a földről és elfuló hangján elkiáltotta magát. Remélte, hogy van valaki a közelben, aki meghallja őt. Megvárni azonban nem maradt ideje; a fenevad is talpra ugrott, így Nelda minden erejét összeszedve a bozótba vetette magát és folytatta az eszeveszett vágtát, keresztül az erdőn...* |
-Filence.-mutatkozott be ő is, és biccentett.
Kíváncsian mérte végig Astoront. Különösen izzó zöld szemén akadt meg tekintete.
-Mi járatban erre?-kérdezte végül. |
-Üdv!-köszönz udvariasan mikor meglátta a kancát.
Kicsit méregette a homlokköves pegazust, majd újra megszólalt.
-A nevem Astoron. |
Homlokköve egy pillanatra felcsillant, amire felemelte kecses fejét, és figyelt. Senkit sem látott, de tudta, hogy nem ő az egyetlen lény az erdőben.
Kifinomult érzékeit követve indult el egyenesen előre, szinte habozás nélkül. Ekkor pillantotta meg az idegen lényt, és megtorpant.
-Üdv!-köszönt végül. |
Astoron megtorpant.Érzékei jelezték, hogy nincs egyedül.
Nem mozdult, várt... |
Végre, egy erdő. Ez megnyugtatta végre Filence-t, és hang nélkül ledobbant a puha talajra, majd szárnyait a hátára leszorította.
Hátha esetleg valaki mégis arra járna... |
Astoron zöld füstöt fújtatva, gyors, ütemes ügetésben haladt keresztül Arshonann Erdeit.
Gyönyörű hely volt, de Astoront ez most nem hatotta meg... |
 Elmosolyodott, majd követte párját a tengerpart felé.
|
Ashazra mosolygott.
-Csak tudod, nekem az a nagy gondom, hogy nem tudok megmaradni sokáig egy helyen...-mondta, és továbbindult, oldalán szerelmével. |
Ashaz is visszanézett.
-Maradhatunk, ha gondolod!Azért mert Ők elmentek, nekünk nem muszály!
-De ahogy gondolod... |
Mosolyogva csókolt vissza.
-Ha pedig te vagy a másik, az már egyenesen szemkápráztató lesz!-nevetett fel, majd egymás mellett lassan elindultak kifelé az Erdőből. A végére érve Shy megállt, és mégegyszer, utoljára visszanézett. |
-Szerintem csak gyönyörű lehet!Főleg, ha Te vagy az egyik farkas!-mondta elmosolyodva, majd újra megcsókolta párját. |
Vállat vont.
-Mit gondolsz, hogyan festhet egy farkaspár a Tengerperton?-kérdezte elmosolyodva. |
-hova szeretnél menni?-kérdezett vissza. |
[141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A versenyen nem volt ideje tanulmányozni a vidéket.Oly sok ismeretlen füvet, virágot, állatot látott, de semelyiket sem vette szemügyre eddig.Általában ilyen célokra haszált tarsolyába gyűjtögette ezeket a kis kincseket, melyek segítenek a vidék megismerésében...
Várt, majd utána válaszolt.
*Remegve simult a furcsa, homlokköves kanca szárnyai mögé, még arcát is elrejtette. A mén kérdő hangjára elődugta ugyan a fejét, ám teste továbbra sem mozdult a pegazus látszólag védelmet nyújtó szárnya alól.*
Elmosolyodott, majd követte párját a tengerpart felé.