|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.29. 17:05 - |
 Ahogy megérkeztek Kabarla megkönnyebült.Megmenekültek a vihartól és újra békében lehetnek együtt.
-Istenem félelmetes volt!Jól vagy?-kérdezte párját
-Én kicsit szédülök den jól vagyok_nyomott egy csókot kedvese orrára |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Isabell némán bólintott és követte felfelé Fejedelmet.* |
 Fejedelem kicsit elkomorult, és megránduló szájjal felelt:
- Egyeszség. Ez a lény alighanem komolyan árthatott volna nekünk, ha nem békés úton keresem vele a megoldást. Kapott tőlem némi kis varázst, és ezzel remélem valóban kiszabadultunk. Csak abban bízom, hogy..... - végül leharapta a mormogást.
- Menjünk! Ki akarok szabadulni! - javasolta, és nekilátott a kimerítő kapaszkodónak. |
*Szemeiben átszellemült csillogás villant, ahogy átvette a különleges sörényszálat. Jó ideig csak bámulta, nem is pislogott.
Amikor a fehér unikornis ígéreténél fogta, nemtörődöm mód intett egyik kezével, mire a járatból egy elágazás nyílt, ami elég meredeken emelkedett felfelé.
Miután ezzel végzett, szó nélkül sarkon fordult, és elcsoszogott.*
*Amikor már hallótávolságon kívül sejtette a törpöt, halkan fordult Fejedelemhez.*
- Mi volt ez? |
Fejedelem komolyan bólintott, majd sóhajtott egy nagyot. Szél támadt a fénybuborékban, ami meglobogtatta a sörényét is, ragyogó kavargássá változtatva azt egy pillanatra. Egy szál kivált belőle, akár pára a tengerből, és leszállingózott a talajra. A kristályszín mén felemelte, és átnyújtotta a törpnek.
- Az igézet hozzá egyszerű. Slikta maga a szó, és közben el kell tépned a szálat. Ha rövid időre is, de képes leszel úgy varázsolni, mint egy kék mágus. Figyelmeztetlek, hogy ha nem elég átgondolt az, amit teszel, a varázslat ellened is fordulhat! Fontos, hogy higgadtan, őszintén bűbájolj.
Horkantott, és kihúzta magát. Tudta, hogy kockázatos dolgot művelt, de komoly veszélyt egyetlen sörényszálával nemigen lehet támasztani. Megaztán...ki akart innen jutni. Vissza, az ismert vidékekre. Érdekes volt rádöbbenni, hogy amióta a csapata a múlté lett, mennyire kevésbé volt kalandvágyó és merész. Korábbi nyakas vakmerősége talán a múltba fog veszni, akár a fiatalság, ami által annyi őrült helyzetből kikeveredtek, méghozzá győztesen. Sosem értette miért is voltak olyan sikeresek, diadalittasak és vadak. Most nagyon úgy tűnt, hogy egyszerűen csak elvakultak, ostobák, sőt talán felfuvalkodottak voltak, és valami felsőbb hatalom nagyon vigyázhatta őket....Ennyi szerencsére legalábbis más magyarázatot nem talált.
- Vezess ki minket innen, ahogy megállapodtunk! - mondta a törpnek elszántan, és indulásra készült. De a fénybuborékot gondosan megtartotta. |
*Arcán mohóság jelent meg. Közelebb lépett kicsit az unikornishoz és türelmetlenül várta, hogy az azt a bizonyos sörényszálat végre átnyújtsa.*
- Megfelel! Megfelel! - *rikkantotta mámorosan* |
Fejedelem elgondolkozva nézte a törpöt hosszú percekig, azután lassan, megfontoltan beszélni kezdett:
- Adok egy szálat a sörényemből. Adok hozzá egy mágiát. A hatalom, amit kapsz, nem mindennapi, és rád fogom bízni hogy élsz vele, de biztosíthatlak: erőt adok neked. |
*Értetlenül követte a történéseket.*
*A törp arca grmaszba torzult.*
- Nekem aztán hótmindegy, mit hagysz itt zálogba, de valami kell!!! - *dörögte.* |
Fejedelem megfordult, és körbeforgatta fejét. Azután visszafordult, és értetlenül, óvatosan válaszolt.
- Én nem látok senkit....A buborékomra célzol? Massath átkára?
|
- Aki ott áll melletted! - *förmedt rá a törp.* |
Először megvillantak a szemei, azután a higgadtság lefoszlott róla, és teljes döbbenetnek adta át a helyét.
- Milyen társam??? |
*Szemei először mohón felcsillantak, majd gyanakodva összehúzta őket.*
- Mivel garantálod, hogy a varázslatot távozásotok után is szabadon használhatom? - *akadékoskodott.* - Nem, ez túl rizikós.
- Hagyd itt zálogba a társad! |
Horkantott.
- Ó, tehát a szavam nem elég?!
Elhúzta a száját, és gondolataiba mélyedt.
- Talán egy varázslatot, ami eddig nem lehetett birtokodban. |
*A törp mintha elbizonytalanodott volna. Tömpörödött kezét az állához emelte, és látszólag komolyan elméllyedt a gondolataiban.
Mielőtt megszólalt volna, megköszörülte a torkát.*
- És mégis mit kapnék Tőletek hálátok jeléül és zálogul, hogy többet a patátok csücskét sem teszitek ide be? - *szegezte a kérdést a hófehér unikornisnak mohón megcsillanó szemekkel.* |
Fejedelemnek nagyon gyanús volt ez a vigyor....Hidegen, keményen kiáltott fel, hogy a törp mindenképp meghallja:
- Baleset volt! Isthal barlangjainak legelején jártunk, és fogalmunk sincs hogy kerültünk ide! Erre a szavamat adom! A felfedezők társa vagyok, így tiszteletben tartom az itteni szokásokat, nem akartunk bedobrokolni! Nem tudom mire gondolsz velünk kapcsolatban, de senkinek sem akartunk ártani! Ha kivezetsz minket innét, nagyon hálásak leszünk Neked, és sosem jövünk vissza!
Kihúzta magát, hogy jelezze határozottságát, és beszéde végét. |
*Szorongva mérte végig már századszorra a lényt.*
-----
*Még lépett néhányat a két unikornis felé, mielőtt megállt volna. Először mereven nézte őket, majd sipítón felkiáltott.*
- Nem itt volna a helyetek! Mit kerestek itt? Ne háborgassátok nyugalmunkat! Nem elég Nektek a felszín, már a föld méllyére is igényt tartotok?! Előre megmondtam! Még mielőtt össze lett kapcsolva! Na majd ezekután hisznek nekem!
*Gonosz vigyor jelent meg az arcán.* |
Döbbenten meredten a közeledő alakra, épphogy le nem esett az álla.....Ez a lény sodorta volna őket veszélybe? Ez a gnómféle kis korcs?!?!? Ő azt hitte valami szörnyeteg emésztőrendszerébe kerültek, és lehet, hogy csak szórakoztak velük?!
Már éppen eltüntette volna a buborékot, hogy móresre tanítsa a figurát. mikor megszólaltak a vészcsengői! Isthal barlangjának árnyai értenek az alakváltáshoz........
Még erősebbre, fényesebbre alakította hát körülöttük a buborék falát, és csikorgó, parancsoló hangon rányerített a törpre:
- Ki vagy te?! |
*Reménykedve figyelte Fejedelem próbálkozásait és kissé fellélegzett, amikor a fénybuborékba kerültek. Szerette volana hinni, hogy végre véget értek megpróbáltatásaik, mire a járat újra remegni kezdett.
A rengések mindig egyforma közönként törtek fel, mintha egy óriás cammogott volna feléjük. Így a dörrenések egyre hangosabbak lettek, és ind jobban rázták a buborékot, benne a két unikornissal.
Isabell Fejedelemre pillantott és még csak elképzelni sem tudta, mi fog most történni, mire a járat ismét egyenesbe állt és a mögöttük lévő kanyarban egy óriási árnyék kezdett mozgolódni. Lassan, komótosn haladt feléjük, jobbra-balra dülöngélve. Ahogy egyre közelebb ért hozzájuk a lény, egyre jobban összement az árnyék, és végül egy apró, mégis feldúlt ábrázatú öreg törp bicegett feléjük.* |
Döbbenten nyerített fel, harsogó visszhangot keltve zuhantukban:
- Mégsem mágikus járat! Isabell, maradj nyugton!
Őrült ötletek cikáztak a fejében, de túlságosan gyorsan zuhantak ebben a teljesen ismeretlen környezetben ahhoz, hogy ne akarja kipróbálni őket, mielőtt leérnek....Bármit is jelentsen a "le"...... Kínkeservesen fejjel lefelé fordult, és hatalmas, fénylő mágiaszálakat parancsolt előre. Hálót akart létrehozni maguk alá, de a szálak, ahogy korábban a villámos energia is, lefoszlott a falakról!
Összecsikordultak a fogai mérgében, ahogy a kétségbeesés elhatalmasodott benne. De nem azért volt annyi éven át hadvezér és stratéga, hogy ne uralkodjon félelmén. Megvillant a szeme, és hatalmasat lehelt a járatba. Ragyogó, ködös pára terült szét körülöttük, és határozottan ragyogni kezdett! És mielőtt kiértek volna a felhőből, lehuppantak egy ragyogó rétegre, ami a járatban feszült! Nagy fénybuborékban ültek, ami szépen beszorult a járatba.
Néhány pillanatig csak a saját vad zihálásukat hallották.....azután hatalmas remegés kezdődött, ami végül ide-oda dobálta őket, és csak egyre erősödött! |
*Tágranyílt szemekkel meredt a varázs helyére és épp szólt volna, amikor a járat megremegett és függőlegesbe állt, kihúzva a talajt a lábuk alól...* |
Bólintott.
- Mivel nemigen tudom elképzelni miféle járat ez, csak azt tudom mondani, hogy kezdjünk kísérletezni. Veszélyes, de vigyázni fogok!
A járat egyik távolabbi fala felé fordult, és egy ideig némán állt. Aztán meglendítette szarvát, és a falra szabadított egy hatalmas, szikrázó, villámra hasonlító mágiát.
A fény vakító volt, így egy darabig semmit sem látott, de mikor végre meg tudta vizsgálni a sziklát, elképedt. Még égés- vagy mágikus nyomot sem hagyott! |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ahogy megérkeztek Kabarla megkönnyebült.Megmenekültek a vihartól és újra békében lehetnek együtt.
Fejedelem kicsit elkomorult, és megránduló szájjal felelt: