|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.21. 18:36 - |
 Mindenütt jégcsapok!
A szédítő tempóban száguldó kanca hihetetlen kanyart vett egy pillanat alatt, és lelassított a látvány felett.
Valaha vízesés zuhoghatott le egy párkányról a mélybe, de a hegy azóta emelkedett és hűlt.
Most jégcsapok függtek egy befagyott tó felett.
Hatalmas jégcsapok.
'Húúú' mosolyodott el Sanrin, majd az egyik irdatlan, szinte oszlopszerű jégdarabhoz röppent, és kíváncsin megnyalta. |
[45-26] [25-6] [5-1]
 Néhány jégcsap után eredt, s amíg a földre nem ért, körbe röpülte a röppájáját, majd újra útnak indítva egy jégcsapot kezdődött minden előről.Kiváncsi volt, vajon Sanrin utána repül-e. |
| Fürgén és könnyedén, hirtelenebb kanyarokkal és nyaktörőbb fordulókkal a fehér kanca után szökkent, mintha fogócskáznának. |
| Újra őrült kacskaringók, kanyarok a légben, vagy a jégcsapok közt.Hogy érdekeseb legyen a játszma, megindított pár jégcsapot a földnek... |
| Ő is inkább fellendült újra a levegőbe. |
| Kezdte unni a csendet.A jövevény, úgy látszik nem akar beszélni, akkor minek ácsorogjon itt?Hirtelen fellibbent, s a szakadék felé röppent.-Na ki jön velem?-s meg sem várva a választ, megint belekezdett a játékba... |
Metsző pillantással végigmérte a lényt.
Aztán lassan biccentett neki, de továbbra is kissé ridegnek tűnt.... |
-Hát, részemről oké néhány ilyen mutatvány, de inkább beérem enyivel, mint állandóan ilyen vadócnak lenni!-mosolygott szelíden.
-Üdv!-biccentett a közeledőnek. |
 Astaroth éppen sétálgatott a birodalomban mikor észrevett 2 lényt, odament hozzájuk és megszólitotta őket
-Üdv-köszönt |
- No igen - bólintott.
- Én ezért vagyok az edzés híve. |
Amikor szédülni kezdett, abbahagyta a játékot.Sanrin mellé repült.-Egy idő után a jóból is sok!-jegyezte meg mosolyogva. |
| Sanrin a jégzuhatag tetejéről nézte a fehér lényt, szárnyaival szitálva. |
| Követte, de félúton hagyta magát zuhanni.Olyan merev lett, mintha sóbálvánnyá vált volna, ám az utolsó pillanatban újra megelevendett, megúszva a becsapódást.Ilyen őröültségeket csinált tovább, játszadozva az életével.... |
| Lassan megemelte magát, el a jégtől, és kanyarogva felhúzott az irdatlan jégoszlop mellett, visszafelé téve meg a zuhanás útját. |
| Cikázva követte a pegazust. |
| Gyorsan lefékezett, de nem állt meg, hanem függőleges zuhanása lendületét vízszintesbe vitte át. Patáival súrolta a jeget, csikorgó hangot hallatva, de nem bántha, hanem szélsebesen repült, mindenféle mintát karcolva a jégbe. |
Csak zuhant, zuhant, míg elfogytak a vízesés hatalmas jégcsapjai, s a megfagyott folyó tükre simult a földhöz, melyet itt-ott felsértett egy-egy rég zuhant jégcsap.Pár méterrel a tükör fölött nyitotta ki szárnyait, így fékezte a becsapódást.Lebegve várta Sanrinát. |
| Egy szép fejessel a kanca után fordult, és ő is zuhanni kezdett. |
Biccentett.
-Nos, valóban izgalmas hely.-nézett végig a tájon.Egyszer csak neki lendült, vágtába ugrott, a peremnél felröppent, Sanrinhoz fordult, és ezt mondta, miközben zuhanni kezdett.-Nem jössz? |
Vállatvont.
- Én izgalmakat keresek. Érdekesnek tűnt ez a hely. Valóban nem vagyok téli lény, de ez még nem jelenti azt, hogy nem jöhetek ide. |
Bólintott.
-És mondd, nem tűnsz téli lénynek?Hogy hogy itt látni?Sok volt a nyári meleg? |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mindenütt jégcsapok!
Néhány jégcsap után eredt, s amíg a földre nem ért, körbe röpülte a röppájáját, majd újra útnak indítva egy jégcsapot kezdődött minden előről.Kiváncsi volt, vajon Sanrin utána repül-e.
Astaroth éppen sétálgatott a birodalomban mikor észrevett 2 lényt, odament hozzájuk és megszólitotta őket