|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.25. 13:36 - |
 Gyönyörű spirálban ereszkedett le a bokrok közé. Halk dobbanással talajt fogott, és becsukva szárnyait körülnézett.
Gyönyörű, óriási virágok mindenfelé!
'Remek!' gondolta, és elkezdte szedni a szárnyai tövébe akasztott tarisznyába a bíbor, fehér, lila, rózsaszín gyönyörűségeket. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Méreg is belekóstolt!
-Hmmm!Tényleg elég édes!Ez biztos nem egy mindennapi hely!-nézett mégegyszer körül.
-És a levegő sem olyan párás! |
Felnevetett, majd szelíden visszacsókolt...bár közben még mindig kissé csodálkozott ekkora nagylalkűségen...elvégre csak egy csomó volt!...
Mindenesetre csodás helyre csöppentek, és illett kihasználni...
Belekóstolt a kis patak tiszta vízébe.
-Nahát, milyen édes!-kapta fel a fejét megleve, ki tudja hányadszorra aznap. |
-Azt a betyárját!-szólt viccelődve Méreg.
-Ez a Te tiszteletedre igaz?Kár szobrot nem emeltek rólad!-mosolygott-Lehet, hogy többet nem tágítottam volna innen!-mondta majd megcsókolta párját. |
Elpirult, és visszapuszilt, bár közben ő maga is kicsit meglepődött a sikeres varázslaton.
Az inda, akit a kanca a vezetőnek gondolt, odakúszott hozzájuk, és valami bólintásfélét csinált, majd intett 'fejével' a mögötte lévő vastag törzsű fák felé.
Starshine odanézett, de nem látott semmi különöset.
'Vajon mi...' kezdte volna, de még be sem fejezte gondolatmenetét, mikor az inda kígyószerű mozgásával megindult a fák felé.
-No most vajon mit akarhat?-kérdezte, de mostmár megnövekedett bizalommal indult ismét utána.
-Remélem nincs több csomó...-reménykedett, de ekkor átléptek a fák közötti kis résen, és csodás látvány tárult a szemük elé.
Egy kis patakot pillantottak meg, melynek csobogását addig nem is lehetett hallani...és a patak körül olyan virágok nőttek, amiket Starshine azelőtt sosem látott.
Meg akarta volna köszönni, de addigra az inda eltűnt, társaival együtt...
|
| -Tyűha!Ügyes vagy, Édes!-mondta majd megpuszilta kedvesét. |
Homlokát ráncolva bólintott, de már tudta mit kell tennie.
Csak igen kevésszer próbálta még, de érezte és remélte, hogy sikerülni fog a varázslat.
Szárnya végét az indára helyezte, és lehunyt szemmel egy pillanatig koncentrált.
A következő pillanatban egy villanás látszódott, és az inda összezsugorodva mászott ki a többiek alól!
'Sikerült.' sóhajtott megkönnyebbülten, és elmosolyodott. |
Méreg engedelmesen felemelte a felette lévő kígyót.
-Még mindig elég nagy a csomó!-gondolkodott. |
Elmosolyodott.
-Próbáljuk meg kihúzni ennek a fejét a tömegből, hogy azért baja se essen, és másban se tegyen kárt.
-Kicsit emeld fel a felette lévőt, hogy kihúzhassam a fejét!-kérte szerelmét. |
-Még mindig nem tudom, hogy hogy kezdjük el!-mosolygott.
-Én türelmesen várom az utasításaid! |
Itt egy kicsit megtorpant. Az izgő-mozgó indákkal nem igazán lehetett mit kezdeni.
-Megkérhetlek titeket, hogy egy kis ideig maradjatok nyugton?-kérdezte őket udvariasan, mire abbahagyták a fészkelődést.
-Így.-mondta mosolyogva Starshine.
Szemével megkereste, hogy hol a legnagyobb a csomó, majd odamutatott az egyik, kissé vastagabb lényre.
-Ő lesz a ludas.-mondta. |
Sóhajtott és párja mellé lépett.
-És hogy akarod elkezdeni? |
Bólintott.
-Feltéve, ha meg tudom csinálni...bár ha esetleg te is segítenél, akkor könnyebb lenne.-mosolyodott el. |
Méreg felnevetett.
-És szét akarod őket szedni? |
Elmosolyodott, és maga elé figyelve, ügetésben, odaértek a fához. Kicsit bizonytalanul állt meg előtte, majd a vezetőre nézett. Majd újra az egybegyűlt lényekre.
Nem tudta, mit is kéne csinálnia, de akkor meglátta a csomót a lények között.
Majdnem felnevetett, és mosolyogva nézett hátra szerelmére.
-Hiszen ezek csak összegubancolódtak!-jegyezte meg. |
| -Jó, de ha baj van akkor ne kiálts segítségért!-bólintott mosolyogva, majd egy pár lépéssel lemaradva követte őket. |
Erre megállt, és bizonytalanul méregette a lényeket. Szemlátomást nem látszottak veszélyesnek, de nagyon furcsák és idegenek voltak Starshine számára.
A vezetőjük(ha egyáltalán ő volt az) csak Starshine-t nézte mozdulatlanul, mintha várt volna.
Tett pár bátortalan lépést előre, mire a vezető lekúszott a fáról, és a földön haladt előtte.
Visszanézett kedvesére.
-Nem lesz gond. Bízz bennem.-fúrta bele szemeit melegen Méregébe. |
| -Nekünk?És honnan tudod, hogy nem csinálnak semmi rosszat!Ha bemegyünk arra a tisztásra bármit elérhetnek!Hisz az övék!És nincs kedvem harcolni! |
Már épp kérdezte volna, hogy hová tartanak, mikor hirtelen vége szakadt a kis ösvénynek.
Hihetetlen látvány tárult eléjük. Egy hatalmas vízesés előtt álltak, ami teli volt szebbnl szebb virágokkal...de valami nem stimmelt. Mindegyik fán egy-egy furcsa, a vezetőjükhöz hasonló kígyószerű lény volt.
Az egyik fán több is volt, és mintha összecsomósodtak volna.
Az őket vezető lény hátrafordult, és afelé a fa felé intett fejével.
Kedvesére nézett.
-Gondolom, valahogyan segítenünk kéne?-tette fel a logikus kérdést. |
| Csakugyan ezen gondolkodott.Hosszúnak látszott a szűk kis út, de viszonylag gyorsan haladtak, még ha az a kígyószerű lény kicsi is volt hozzájuk képest. |
Bólintott, és várakozón a lényre nézett.
Az habozás nélkül elindult a fák vastag ágain kígyózva, Starshine-ék szapora ügetéssel a nyomában.
'Vajon mit akar mutatni?' tűnődött magában, és látta kedvesére nézve, hogy ő is ezt gondolja. |
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gyönyörű spirálban ereszkedett le a bokrok közé. Halk dobbanással talajt fogott, és becsukva szárnyait körülnézett.
Méreg is belekóstolt!