|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.28. 21:03 - |
 Némi gyaloglás után átértek egy hatalmas, de óriás fákkal övezett tisztásra. Mindenütt árnyak borultak föléjük.
- Ez jó lesz! - mondta, és megpróbálta leszedni a pelyheket. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
  A két csikó Fantom szavára azonnal lelassított, megállt, s megfordult.
Úgy látszik nehezebb megértetni magukat a saját apjukkal, mint gondolták.
"Akkor hagyjuk a fogócskát!"-néztek egymásra, mintha ezt mondanák....
Lasselanta visszaballagott apjához.Hozzásímult a lábához, s ekkor Gedwey egy harcias ugrással feldöntötte.Lasselanta egy nagyobb sikítással eldőlt, majd bírkózni kezdtek.
Néha próbálták belevenni apjukat is a játékba....Húzták-vonták, Gedwey néha próbálta ledönteni a lábáról....kisebb-nagyobb sikerekkel.... |
 - Csak lassan és óvatosan! - nyerítette, és a csikók után ügetett. Nem szerette volna, ha bajuk esik!
- A Varázserdő nem játszótér! Veszélyes lehet! Vigyázzatok! - intette komoran a csikókat, tartva velük a lépést. |
Megnyugodva lépdelt közelebb apához, miután valamelyest megértette, hogy anyjának dolga van.Aztán viszont kezdett feloldódni, s ő is játszani akart.
Gedwey a kérdésre erősebben kezdte húzni Fantom szárnyát, hogy jöjjön játszani.Miután látta, hogy ez így nem fog menni, elengedte.Ránézett Lassalentára, majd mindketten futni kezdtek egy irányba, el apjuktól.... |
Fantom összerezzent Gedwey lelkes érintésétől, és lenézett a csikókra. Hát itt nem fog soká merengeni nyugton, az biztos....Nagyot nyelve leküzdötte kétségbeesését, és képére erőltetett egy mosolyt.
- Szervusztok! Kialudtátok magatokat? Anyukátoknak el kellett mennie kicsit, hogy elintézzen valamit....Addig majd én vigyázok rátok. Minden rendben lesz - mondta nyugodtan és szándéka szerint megnyugtatóan. Remélte ezzel elmondta a lényeget.
- Minden rendben? Mit szeretnétek csinálni? - kérdezte végül, miután tanácstalanul állt egy darabig. |
Berkenye határozata, s távozása után Lassalenta ébredt fel először.
Kinyitotta szemeit, pislogott néhányat, majd fejét felemelve néhányszor körbenézett.Mikor látta, hogy valami nincs rendben felállt, s úgy is körbetekintett.
Apjára emelte tekintetét, s kérdő, kissé szomorú szemekkel bámult rá.
Gedwey szinte azonnal felébredt, mikor Lassalenta felállt.Vagányan megrázta sörényét, s apjához rohant.Boldogan, kópén felnyerített, s apja szárnyát húzta, hogy menjenek játszani.
Észre sem vette, hogy anyja távol van, annyira örült példaképének. |
Fantom elképedten nézett Berkenye után, aztán hatalmasat nyerített.
- Berkenye! Ne csinálj ostobaságot! Ott borzalmas dolgok várnak rád! - kiabálta, ágaskodva nézve a fehér lény után, egyszerre döbbenten, riadtan és haragosan.
Fogalma sem volt mihez kezdjen így! Ő vigyázzon két kiscsikóra?! Hiszen nem is ért hozzá! Nem is ismeri őket!! Habár Berkenye szavai nagyon megsebezték, elismerte az igazát is...
Lepillantott rájuk, és érezte, ahogy torkában dobog a szíve.
'Nem tudod mit teszel.....Senki sem segíthet...Ők végképp nem' gondolta még elkeseredetten. Üres szemekkel bámult a csikókra, és a tisztás füvére. |
 Lerakta Gedweyt Lassalenta mellé.Megigazgatta őket, s egy egy puszit nyomott arcukra.
-Fantom!Ezt én így nem fogom sokáig bírni!Te nem az vagy, aki voltál...Megkeresem a társaidat a Boszorkányok Szigetén, akik majd segítenek rajtad!
-A csikókat addig rád bízom!Féltem őket, igen...tőled féltem őket, de tudom nem tudnád őket bántani még legszörnyűbb rémálmukban sem, s remélem megismeritek egymást, s jó hatással lesznek rád is!
Kicsit hátrállt, majd a levegőbe szökkent.
-Csak pár nap és itt vagyok!Fantom!Melletted leszek mindig, és segíteni foglak!Ahogy most is!-egy csókot lehellt a levegőbe, ami Fantom arcán árasztotta szét a melegséget, szeretetet...
Berkenyét nem lehetett megállítani...lassan eltűnt a felhők fölött.... |
Fantom nem viszonozta az ölelést, csak üres tekintettel meredt a fák közé. Még mindig ott munkált benne a csalódottság, és ez falat emelt kettőjük közé. Akkor is, ha nem akarta, és ha Berkenye már többször is bizonyította neki szerelmét. A hűvösség ott lengett körülötte, és Sötétségbe burkolta őt.
Óvatosan letette másik cskójukat Berkenye mellé, és sétálgatni kezdett családja körül.
'Nem lelek békére itt....Sem sehol!' dobbantott nagyot nekikeseredetten. |
"Mi lett veled, Fantom?"
Magához szorította párját, majd hátrébb lépve leheveredett a fűbe.Gedwey még aludt anyja szárnya alatt, s Berkenye is kezdett fáradni. |
Vállatvont.
- Nekem megfelel. Akárhová megyek, ami sötétség nyomaszt, azt magamban hordom. Itt is éppolyan jó, mint másutt. Itt is éppolyan rossz, mint másutt. |
 Aggódva pillantott párjára, majd szárnyával átölelte.
-Nem muszály maradnunk....... |
Közönyösen vállatvont. Észre sem vette, hogy kedves, törődő és gyöngéd párból meglehetősen hideg személyiséggé vált.
- Ha neked tetszik, nekem megfelel. Nemigazán ismerem ezt a vidéket, így nem áll közel hozzám. |
-Igen!-válaszolta, majd megcsókolta párját.
-Neked is tetszik?Vagy máshova vágynál? |
Óvatosan besuhant az ágak közt, és leszállt. Kissé bizalmatlanul pillantott körbe, hiszen nagyon régen voltak itt utoljára, és akkor víz közelében.
- Ide akartál jönni? - kérdezte halkan Berkenyét, a fehér kanca mellé lépve. |
Leszállt a tisztásra, majd bevárta párját.Még nem tette le csikóját, előbb körül akart nézni........
|
Bólintott.
- Rendben! - biccentett, és megindult egy úton. Kanyargós volt, gyakran egészen szűken vezetett át zöld lombok alagútján, de a látványért megérte!
Csodás vízesés robogott lefelé előttük egy tóba, szivárványozó permetet dobva a nap fényébe.
- Jól választottál - mosolygott. |
*Hevesen bólogatott.*
- Igen! |
- Persze. Egy vízesés - mondta bólintva.
- Oda akarsz menni? |
*Szó nélkül engedelmeskedett.
Lehunyta a szemét és próbálta kihámozni azt a bizonyos "belső hangot".
A madárcsiscergés, vagy egy-egy érdekes hang mindig elvonta a figyelmét, így eléggé a nehezére esett, hogy koncentráljon. A gondolatai kicsit elkalandoztak az egész Varázserdőre és kíváncsiság fogta el, amikor a még ismeretlen tájakra gondolt.
Kivételesen nem furcsaságokat látott, hanem különböző halk hangokat vélt felfedezni. Fülei ide-oda jártak.
Aztán sikerült egyet kiragadnia a sok közül. Szemhéjjai felpattantak.*
- Valami víz. Van itt az erdőn belül víz? - *kérdezte izgatottan.* |
- Nem így értettem mosolygott.
- Próbáld a képességeid! Hunyd be a szemed, és úgy próbáld megérezni, hogy merre "húz a szíved"! Merre indulnál legszívesebben? Hidd el, néha a tudatalatti mágiánk jobban tud mindent, mint mi! A megérzések, hirtelen benyomások fontosak egy máguslény életében! Meglepőek, de jók. |
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Némi gyaloglás után átértek egy hatalmas, de óriás fákkal övezett tisztásra. Mindenütt árnyak borultak föléjük.
- Csak lassan és óvatosan! - nyerítette, és a csikók után ügetett. Nem szerette volna, ha bajuk esik!
Aggódva pillantott párjára, majd szárnyával átölelte.