|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 15:31 - |
 Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Megbillegtette a füleit.
- Igazad lehet.....Szent Ivánnak lehet tünde megfelelője....Főleg itt, ebben az erdőben. A tavaszt tudtommal ők is nagy becsben tartják. Akár a természet, akár a termés miatt......
Körbepillantott, de nem tudta hol lehetnek a tündék.
- Megnézzük a könyvtárat? Ki tudja nem írtak-e már azóta is... |
*Kissé lemaradva, el-elnézelődve haladt Anhar mögött.*
- Nem lehet, hogy éppen megbeszélést gyűlést vagy hasonlót tartanak egy lakottabb részen? - *találgatott megállva.*
- Semmi mozgót - *válaszolta késöbb a kérdésre, miközben alaposan szemügyre vett egy közelben magasodó fát és a rajta levő házikót.* |
Már el is felejtette a tündék varázslatos erdeit! Kár volt ilyen hosszan elmaradnia....Csodálatosnak látta az árnyas mélységet! Mosolyogva, néha ügetésbe váltva haladt egyre beljebb és beljebb, a kanyargós ösvényeket követve. Sárkánymágiája nagyot rebbent, amikor először feltűnt előttük az első ház, nagyjából kétsárkánnyi magasságban. Őrház volt, és észre sem vehették volna, olyannyira a törzsbe simult. De Anhar nem szerette a meglepetéseket.....
Nem pillantott fel, csak elhaladt alatta, betartva az udvariassági szabályt, hogy ne sértse meg más biztonsági intézkedéseit. Meg persze a belé vetett bizalmat.....
Az első házak, amik viszont már az egyik kisebb települést jelezték, egyértelműen a tündék természetmágiával kialakított mesterművei voltak. Anharnak rögtön az a két fa közé ágakból szinte pókhálószerűen font kétemeletes csoda tetszett meg, ami útjukon haladva az utolsó ház volt a faluból. De azért a földszintes, szorosan egymás mellé ültetett fákból álló erődszerű házikó is sajátosan figyelemreméltó és otthonos volt.
- Meglep, hogy senkit sem láttunk eddig - jegyezte meg megállva. Furcsállón pillantott körbe, de egyetlen érzéke sem jelezte a hétből, hogy bárki is lenne itt rajtuk kívül.
- Te érzel valamit? |
*Halványan elmosolyodott és értése jeléül bólintott.* |
Szélesen elmosolyodott.
- Semmi! A múltjukból egyetlen főbb tekercset tudtak csak megmenteni....De a könyvtárat mégis felépítették. Jelképnek. Hogy a jövőben majd feltöltik azzal, amit öszegyűjtenek az új életükben. |
*Várakozón tekintett Anharra.*
- Miért? Mi van a könyvtárukban? - *kérdezte kíváncsian.* |
Bólintott, és elindult újra.
- Szerencsecsillag legutóbbi látogatásának emlékei óta úgyis mindenki kíváncsi a könyvtárra. |
*Határozottan bólintott.*
- Ha már erre sodort minket a véletlen, vétek lenne csak úgy köszönés nélkül továbbmenni... |
Anhar csaknem teljesen feleslegesen tette fel a kérdést:
- Bemenjünk? |
*Figyelmesen nézett körbe.*
- Micsoda véletlen - *értett egyet és halványan elmosolyodott.* |
Ragyogó mosoly tűnt fel az arcán, ahogy hirtelen hatalmas, különös, gyönyörű fák elé értek.
- Nahát nahát nahát....Nézd hová lyukadtunk ki! - mosolygott Salvarra. |
 Nem is akart búcsút inteni, hamar és hirtelen eltűntek az égen.....
|
*Vissza sem nézve követte anyját.* |
- Akkor próbálj meg követni - mondta halkan, komolyan, és a magasba lendült.
Hamarosan újra a hullócsillagok sebességével suhant, de nem hagyta el Jövőtvárót. |
*Anyja segítségével taplra állt.
Gyorsan végigpörgette a látottakat, hogy a réten, avagy a mezőn volt-e.*
- A dúsfüvű mezőt láttam. - *válaszolta végül.*
- Jól vagyok, bírni fogom - *biztosította anyját.* - Induljunk gyorsan! |
- Jól van. De azért csak óvatosan! - mondta nyomatékosan, és felsegítette Jövőtvárót.
- Tehát a rét? Ott láttad? A mező vagy a rét volt? És mennyire érezted veszélyesnek......? - kérdezgette komoran, fejét törve a legjobb megoldáson.
- Nagyon sokat és gyorsan kell repülni, ha bizonytalan vagy, maradnod kell! |
- Persze, hogyne! - *vágta rá hevesen.* |
Látta, hogy a tündék értetlenül néznek rájuk, de ő már ekkor sejtett valamit.
- Fel tudsz állni? - kérdezte gyorsan, komolyan.
- Fogsz tudni repülni? |
*A tervezett felállás mégsem sikerült olyan gyorsan, mint ahogy akarta.
Kelletlenül engedte vissza fejét a puha földre.*
- Láttam apát a réten, vagy a mezőn! - *mondta még mindig elég hangosan.* - Valami macskaféle támadott rá és segítségre van szüksége! |
Szárnyával a földre nyomta kicsit fiát.
- Nyugodj meg! - nyerítette erőteli hangon, holott ő is nagyon meg volt ijedve.
- Pihenj kicsit. És lassabban beszélj, mond el mit láttál. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Megbillegtette a füleit.
Nem is akart búcsút inteni, hamar és hirtelen eltűntek az égen.....