|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.29. 21:05 - |
 |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Rayo eltüntette a varázst, és flegmán válaszolt:
- A Sötétség az anyám, a mentorom, az istenem, az örömlányom, a testőröm és a rabszolgám egyszerre! |
 -Naháááát!-ragyogtak szemei, hogy az elem szétáradt azon a kis területen.Még nagyobb csodálatot vívott ki a nemcsak "vicces", de bátor,s (most már) erős pegazus a szemében.
-Mit tudsz még??? |
- Miért féltem volna? Erős vagyok! Hatalmas!! - nyihogta flegmán. És körülötte a levegőben éjsötét lángok robbantak, remegő sötétséget terítve szét. |
-Váó!-képedt őszintén, nagyra kerekdek szemei.Nagy csodálattal nézte a mént.-Te egyedül?!De bátor vagy!És nem féltél egy kicsit sem? |
- Aha, amikor a gonosz nagyúr elől mentettünk ki egy kancát, és én tereltem el a hadai figyelmét. Teljesen egyedül! - mondta, és otthagyni készült a libát. |
Felnevetett, s könnyedén feleselt.-Bolond vagy te, hogy mindent ilyen borúsan látsz!
Kicsit elhallgatott, s mintha mi sem történt volna, csevegni kezdett.-Te már nevettél valaha? |
Nagyot dobbantva nyerített vissza:
- Hát te aztán nagyon ostoba vagy! A Félelemben nevetgélsz csak úgy idegeneken?!?!?! Így nem fogsz soká élni! Bolond kanca! Már látom, hogy tényleg ilyen vagy! Nem is érdemes rád vesztegetni az erőm vagy az időm! Nem különösebben vagy veszélyes vagy érdekes.....Csak egy hisztis kislány! - fejezte be lekicsinylőn.
Elfordult, de odaszúrt még egyet:
- Nevetgélj csak, less meg másokat, hogy aranyosnak tűnjenek, de egyszer nagyon ráfázol! Bolond vagy! Én sehogysem vagyok vidám kis lény, akivel szórakozhatsz! És mások sem fognak ilyen csacskaságokat elnézni neked! Itt nem ilyen törvények vannak! |
Meglepődött, hogy kirobbant a pegazus.De ő se semmi ám!Hát visszakapja.
-És akkor szerinted én vagyok a hibás, mert egy hátulról igenis aranyos voltál?!-harsogta "sértődött kisasszony" hangon-Igenis, mindenki aranyosnak tűnik egy szempontból nézve, ha tetszik, ha nem, s mindenki emlékeztethet olykor-olykor egy vicces alakra, s ezért nem bosszankodni kéne, mint egy vénség, hanem örülni, mert örömet okozott másoknak!És igenis nem rajtad nevettem, hanem te nevettettél meg, úgyhogy ne rajtam verd ki port!Igenis, örömet okoztál, és nem voltál nevetséges! |
- Aranyosan?! - hördült fel döbbenten, és nagy lendülettel leugrott a kanca elé, nagy dobbanással fogva talajt szemben a bolond bajkeverővel!
- Szóval szerinted én aranyos vagyok?? Olyan kis aranyos pegazus, akin nevethetsz eleget, ha másutt eluntad volna magad?? Olyan lénynek tűnök, aki örül annak, ha kacarásznak a háta mögött, mert épp rég láttál már nevetgélnivalót? - kérdezte halkan, vészjóslóan, minden mondantnál lépve egyet-egyet a fekete lény felé. |
No, észrevették!Nehezen hagyta abba a nevetést, s mosolyogva, vidáman kért bocsánatot.
-Elnézést!Csak....nagyon aranyosan ültél fenn a fán!Bocsánat, ha megijesztettelek, de ritkán talákozom másik lénnyel, s boldog is voltam, hogy rátaláltam egyre. |
A nevetésre majdnem leesett az ágról, annyira meglepődött, de harci reflexei gyorsan átvették a vezetést: megpördült, széttárva a szárnyait az egyensúlyozáshoz, és vicsorogni kezdett az alatta és előtte álló fura lóra.
'Nem lett volna szabad elmerengenem! Micsoda hiba!!!' hörgött magában, de úgy döntött egyszerűbb lesz a lófélén levezetni a mérgét, mint magát hibáztatni! |
Az ismeretlen csődör fája épp a mocsár felé hajolt...A talaj még előtte rendes föld volt...Egy fekete lény bandukolt a fák és bokrok közt, amikor a mocsárhoz ért, sészrevett egy érdekes, abszolúte nem indaszerű indát...Ez az inda szőrös volt, ráadásul ezüstös-szürke színe volt, a többi, rohadt zöld indához képest.Csak akkor vette észre, hogy az indának tulaja is van.....egy fejete, szárnyas hát?!Akkor ez az inda egy lelógó pegazus farok.....Ráadásul egy igen figyelmetlen pegazus farka!Nem is vette észre, hogy akaratlanul a háta mőgé lopóztak!
De vicces volt a fán!Mint egy túl méretezett bagoly!S ez a kis sötét lényt olyat csinált, amit e környéken talán 100 évben csak egyszer hallani, s csak az öreg lidércek emlékeznek erre-nevetett!Ártatlanul, csengő hangon, őszintén nevetetett. |
Rayo hamar kitombolta magát, elvégre itt nemigen volt minek nekimenni.....
Mérgesen lefelé fordult, és célba vette az erdő fáit. Undorító volt ez a táj. De most épp illett hozzá. Keresett egy nagyobb fát, ami gyökereivel a rothadó talajt markolta, és letelepedett a mocsár fölé egy ágra. Farka hullámzón lógott lefelé, ahogy ült és ült, a zavaros löttyöt figyelve, amin egy sötét alak torz képe látszott, visszabámulva őrá. Szárnyait is lefelé terjesztette szét, az ágakra terítve őket csüggedten.
Nagyon ritkán tört rá ez a hangulat, és hamar le is küzdötte mindig, de itt a Félelemben a gondolatai újra és újra visszakanyarodtak ugyanoda. Miért van egyedül ennyire? Hiszen más sötétlények is élnek a világon! És miért veszi mindenki semmibe, miért nézik le? Hiszen hatalmas!!
Olyan kicsinek és magányosnak érezte most magát....habár ki nem mutatta volna semmi pénzért másnak!! De itt nem volt senki rajta kívül.....
Rayo nagyon rég nem sírt már, ahogy most sem, de az ilyen pillanatok álltak a síráshoz legközelebb az életében. |
 Kissé fájdalmasan nézett utána.
-Akkor mégsem azért követtél, mert bíztál bennem. ....Gyerek vagy még-gyerek, aki sokat megélt, de nem tapasztalt semmi jót....Így sosem fogsz nagyra törni-mondta hallkan.Megfordult, s elindult a maga útján. |
Rávicsorgott a nagy sárkánylényre.
- Bolond vagy Te! Akik nagyokká lettek, olyan igazán hatalmas lényekké, uralkodókká, azok mind egyedül érték el a céljukat! Nem kellett nekik senki! A kapcsolatok csak behálóznak, kihasználnak, cselszövők azok mind! Lehúznak a mélybe, nem engednek magasra törni! Én nem vagyok vesztes! Én már megtanultam, hogy senki sem méltó rá, hogy törődjek vele! A saját társaim is csak nevetnek rajtam és most el is űztek! Hát nem érdekelnek! És nem érdekelsz Te sem! Meg a bolond próbáid! Én sosem kaptam viszonzást, mindig csak kihasználtak! Úgyhogy most elég volt! Mostantól a magam ura leszek! Te is csak itt takaríttatnál velem, a mások mocskát pucoltatnád fel, közben meg azt hazudod, hogy "próba"! Peeerszeee! Ne nézz madárnak! Sötét pegazus vagyok! És majd megmutatom a világnak, hogy nem nézhettek engem játékbabának, aki megcsinálja, amit akartok, aztán elsunnyog! Menj a Pokolba! - üvöltötte végül, azzal felröppent a magasba, forró, villódzó, sötét nyomokat hagyva maga mögött a földön, egyre csak emelkedve és emelkedve. |
Sóhajtott.
-Pedig úgy sosem leszel hatalmas, ha nem alakítasz ki kapcsolatokat.Örökre vesztes maradsz, egyedül, senki sem mutatja meg neked hogyan lehet magasabbra jutni.És azt mondtam, a viszonzást nem biztos, de visszakapod.....Honnan tudod, hogy nem fogod visszakapni, ha meg sem próbálod?Talán félsz a kudarctól? |
- Hát nekem ezért nincs rájuk szükségem! Egyetlen kapcsolatra sem! - szájalt vissza.
- Ha a lényege a feltétlen önfeláldozás, amiért semmit sem kapok vissza, akkor sem a lényegére, sem a lényegtelenségére nincs szükségem!! |
Megnyugodott, s keserű mosollyal folytatta:
-Azért, amit talán életetben nem kaptál meg....Ha törődsz másokkal, nem biztos, de visszakapod ugyanezt.Ez a lényege a kapcsolatoknak. |
Vicsorogva vágta rá:
- Én nem félek semmitől! A Birodalom nem érdekel!! Meg tudnám tenni, ha akarnám! De nem érdekel a lelkek sorsa! Sem az itteni lények! Sem a buta kis feladatok! Nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel! - hörögte harsányan.
- Miért kellene érdekeljenek mások?!?! |
-Figyelsz te rám egyáltalán?!-emelte fel a hangját rosszallóan-Most mondtam, hogy a Sötétség kiszívásával megszabadítod a lelkeket az itteni léttől!Ezenkívül meg biztonságossá tennéd a környéket a lelkektől-nem lenne több csapda, sem köd.....De, ha nem vagy képes megtenni, akkor legalább azt mondd, s ne értetlenkedj!-majd nyugodtabban folytatta-Nem baj, hogy, ha még nem vagy elég erős hozzá.Szólj, s keresek valami könnyebb feladatot a számodra, ide meg visszajövünk később.
-S nyugodj meg, nem adok olyan feladatot, ami kárt tehetne a helyben vagy a Birodalomban..... |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Rayo eltüntette a varázst, és flegmán válaszolt:
-Naháááát!-ragyogtak szemei, hogy az elem szétáradt azon a kis területen.Még nagyobb csodálatot vívott ki a nemcsak "vicces", de bátor,s (most már) erős pegazus a szemében.
Kissé fájdalmasan nézett utána.