Témaindító hozzászólás
|
2007.05.14. 14:43 - |
Lexia éppen az élet rögös felhőin szárnyalt, amikor észrevett egy sötét helyet a földön.
*Hmm. Elég jó hely. Nekem, mint sárkánynak legalábbis. Ez lesz az ideiglenes lakhelyem.*motyogta magában, és egy gyors suhanással leszállt a földre.
*Vajon hol járhat most Lexiánó?*gondolt aggódóan bátyára *Biztos megint be akarja bizonyítani, hogy mégsem olyan, gyáva, mint azt tartják róla.* jött rá az eredményre Lexia, és észrevett egy zord, sötét, félelmetes barlangot.
*Hm. Egy zord, sötét, félelmetes barlang! Éppen ideális egy ilyen sárkánynak, mint én. Itt fogok lakni, ha üres.* És ezzel besétált a barlangba.
*Milyen jó hűvös, és ráadásul üres. is. Tökéletes!*S ezzel lefeküdt aludni. |
[32-13] [12-1]
Nagyot nézett. Ilye még senki sem ajánlott fel neki, mert mindenki félt tőle.
-Együtt?-kérdezett vissza.-Jól meggondoltad? Még alig ismerjük egymást...habár nincs sok kifogásom ellene.-tette hozzá sietve, nehogy a nőstény elmenjen. |
- Ez velem is így van. Én is vándorlok. se társaim se bírátaim.-mondta Lexia elszomorodva- Esetleg, ha gondolod, mehetnénk együtt.- folytatta félénken |
Bólintott.
-Én is ezt gondolom, de hát nem én választottam. Bár, ha azt nézzük, lehet, hogy illik rám. Folyton vándorlok, nagyon nincsenek is társaim.
'Vagy barátim' gondolta, de ezt nem mondta ki hangosan. |
-Érdekes névválasztás |
-Coronius.-biccentett.-A sötétség nyelvén remete. |
- A nevem Lexia. És TE, te ki vagy? |
Erre megállt és visszanézett, majd rántott egyet a vállán és visszalépkedett a nőstény elé.
-Ahogy akarod.-hörögte(próbált kicsit barátságosabb hangnemet megütni, mint az előbb).-Egyébként ki vagy te? |
-Ne, menj! Maradj nyugodtan! Látom nem jelentessz rám veszélyt. SŐtt, ha gondolod, megosztom veled a abrlangot is! |
Csak pislantott egyet a nőstény ordibálására. Már megszokta-hisz ő is mindig ezt csinálja. Ehelyett higgadtan válaszolt:
-A nevem Coronius, és egyáltalán nem akarom kisajátítani a barlangodat.
-De úgy látom, zavarok, hát jobb, ha nem húzzúk fel egymást, és elmegyek.-biccentett, és nehéz, lassú léptekkel(repülnie könnyebb volt) a kijárat felé indult. |
-Lexia! Lexia! kérlek segíts! Lexia!- hallotta a hangokat Lexia.
-Ki vagy?-válaszolt lá a nőstény
_Én vagyok az, Lexiánó! Segíts!
-Miért mi történt? Hol vagy? És egyáltalán én holvagyok?
-Te a rémálmok szigetén vagy! Gyre gyorsan értem a..- és akkor Lexia lépteket hallott. Felébredt, ám szemét ki se nyitotta, s közben így gondolkodott:
*Tehát ez a rémálmok vidéke. Ami azt jalanti, hogy a legmélyebb rémálmommal találkozok. Ami pedig az, hogy Lexiánó bajban van. Tehát valójában semmi baja sincs, csak álom volt.* Ezzel gyorsan elhessegette a rémképet, és megnyugodott. Mostmár tudott a betolakodóra koncentrálni. Észrevehetetlen résnyire nyitotta a szemét:
*Ez egy sárkány. Biztos a barlangomra feni a fogát!* gondolta, majd hirtelen felugrott, és megtámadta a jövevényt, ám bántani nem bántotta
-Állj! Ki vagy? És mit akarsz itt? És mit akarsz tőlem? Ez az én barlangom! Én találtam! Nem veheted el!-ordította mérgesen Lexia. |
Zavarodottan keresgélt a vidéken. Végül feladta, és mivel épp meglátott egy barlangot, kisebb habozás után berepült.
'Merre lehet...'csóválta fejét lemondóan, és a barlangba érve lelassított.
Aztán megtorpant. Egy nőstény sárkány szuszogott lőtte.
Coronius hitetlenkedve nézett.
'Honnan tudtam, hogy itt lesz?' kérdzte magától, de úgy döntött, nem zavarja meg a sárkány, és a falhoz közel letelepedett. |
Lexia éppen az élet rögös felhőin szárnyalt, amikor észrevett egy sötét helyet a földön.
*Hmm. Elég jó hely. Nekem, mint sárkánynak legalábbis. Ez lesz az ideiglenes lakhelyem.*motyogta magában, és egy gyors suhanással leszállt a földre.
*Vajon hol járhat most Lexiánó?*gondolt aggódóan bátyára *Biztos megint be akarja bizonyítani, hogy mégsem olyan, gyáva, mint azt tartják róla.* jött rá az eredményre Lexia, és észrevett egy zord, sötét, félelmetes barlangot.
*Hm. Egy zord, sötét, félelmetes barlang! Éppen ideális egy ilyen sárkánynak, mint én. Itt fogok lakni, ha üres.* És ezzel besétált a barlangba.
*Milyen jó hűvös, és ráadásul üres. is. Tökéletes!*S ezzel lefeküdt aludni. |
[32-13] [12-1]
|