|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.23. 19:04 - |
 Elanor lassan ügetett a vidékre érve. Körülnézett: a Káb-álmok vidéke könnyen átlátható volt, hiszen csak felhőkből állt az egész. Mélyet szippantott: a levegő mintha a tenger illatát idézte volna. Rálépett egy testes felhőre, és a tájat fürkészte. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Elcsodálkozott, de csak egy pillanatig.
Aztán elmosolyodott.
- Micsoda boldogság! Ezek szerint ha felébrednék, is találkozhatunk! Talán a valóságba is elhozza nekem az álmot! Scytho a nevem! És bárhogy is legyen, ez az álom most boldogság nekem! De a kérdésem még mindig fennáll! |
Elnevette magát.
-Álom?-hüledezett mosolyogva.-Nos, ha hiszi, ha nem, én valóság vagyok, és a nevem Cloud.-azzal farkával meglegyintette a pegunit, hogy valóban elhiggye, amit mond. |
Csodálkozva nevetett.
- Nem, hisz nem tudom ki lehetsz, jelenés! De egyik álom csak olyan, mint a másik: két ébrenlét közti csoda, amitől megfosztatunk, ha jő a reggel! Velemtartanál most? |
Majdnem hátraugrott meglepetésében.
Egy idegen jelent meg előtte, akinek furcsa módon, három szeme volt, és bókol neki? Neki, akivel sok lény szóba sem áll, furcsaságai miatt...
-Üdv...öhm, elnézést...de nem kever össze valakivel?-kérdezte bizonytalanul. |
Scytho boldog örömmel, mindhárom szemét csak félig nyitva tartva suhant a kábálmok egén. Hagyta, hogy a bódulat elragadja, szállt, szállt, eltelve a látvánnyal, illatokkal, élvezve, hogy teste ép, hogy él.
Észrevett egy idegent alant. Olyan különleges külseje volt, hogy azt hitte ő is álom. Lekanyarodott hát a levegőből, puhán ledobbant az unikornis elé, és szinte megrészegülten bókolt előtte mélyen.
- Üdv, idegen! Kérlek, bárki is légy, tarts velem kalandozni egy álomnyi ideig! Ha nem is leszünk örökre társak, élvezzük az életet egy szemhunyásnyi halhatatlansággal! |
Nesztelenül lépkedett. Néha el-eltűnt, majd felbukkant, kilométerekkel arrébb.
Senki, még ő maga sem tudta, hogy merre tart.
Csak ment. |
 'Micsoda ködös, szédelgő borzalom!' háborgott a lelke, ahogy átevcikélt egy méztavon, kikerült néhány cukorkafát, szétrúgott egy feléje rohanó, kábult csoportot, akikről azt sem tudta mifélék, majd óvatosan megállt egy színes, hatalmas, szemet bántóan káprázó ház előtt.
Belökte az ajtaját, gyorsan elsietett az evő-ivó társaság mellett, akik a lenti termet elfoglalták, felrohant egy szűk lépcsőn, és végigsietett a fenti szobákon. Az utolsóban egy nagyhalom díszes ruha fogadta, fátyolokkal, kendőkkel, elkeveredve ezer színes anyaggal és a függönnyel. Kapkodva közéjük túrt, letett valamit a lyukba, visszakendőzte, és úgy sietett ki, ahogy jött.
A ház előtt szárnyra kapott, és amilyen sebesen tudott, elhagyta azt a vidéket. |
 Sprites is erősen koncentrált az erdő és kicsit meglepetten ébredt
(nem tom hol kell folytatni) |
 Erősen koncentráltak, s az erdő melletti tóparton ébredtek.... |
Nem kérdezősködött, nem habozott, tétovázás nélkül azt tette, amit a kanca mondott.
Erősen az ébredésre koncentrált, mivel az Erdőben még nem járt. |
| Biccentett, majd behunyta szemét és így szólt.-Most mindenki gondoljon az erdőre, de, ha nem járt ott, akkor csak az ébredésre.... |
-Nem, dehogy.-mondta Sprites-nak barátságosan. Persze azért lopva rápillantott Enyára, hogy egyetért-e vele. |
-Ha nem lenne gond én is jöhetek?-kérdezte
-Ha igen akkor nekem megfelel az erdő-mondta |
| -Nekem megfelel az erdő! |
Eltöprengett.
'Egy biztos' gondolta 'Szilárd talaj kell a lábam alá'.
-Talán erdő? Vagy fenyves?-vetette fel.-De felőlem akár vízpart vagy tengerpart is lehet.-mosolygott. A választást már a többiekre hagyta. |
| Felkacagott.-Valami ötlet? |
-Egyetértek.-vált kissé zsörtölődővé a hangja, miután egy fa újra felhővé foszlott mellette.
-Kezd kicsit zavarni, hogy nem tudom, hol álljak. |
| Bólintott.-Nekem kezd kics elegem eni a helyből!Te nem gondolod, Mithlond? |
| -Nagyon köszönöm-mosolygott |
| -Mi magunk sem vagyunk régi lények, bár sok helet megmutatott a gazdám....egy darabig nyugodtan tarthatsz velünk! |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elanor lassan ügetett a vidékre érve. Körülnézett: a Káb-álmok vidéke könnyen átlátható volt, hiszen csak felhőkből állt az egész. Mélyet szippantott: a levegő mintha a tenger illatát idézte volna. Rálépett egy testes felhőre, és a tájat fürkészte.
Elcsodálkozott, de csak egy pillanatig.
'Micsoda ködös, szédelgő borzalom!' háborgott a lelke, ahogy átevcikélt egy méztavon, kikerült néhány cukorkafát, szétrúgott egy feléje rohanó, kábult csoportot, akikről azt sem tudta mifélék, majd óvatosan megállt egy színes, hatalmas, szemet bántóan káprázó ház előtt.
Sprites is erősen koncentrált az erdő és kicsit meglepetten ébredt
Erősen koncentráltak, s az erdő melletti tóparton ébredtek....