|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.25. 17:16 - |
 Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket! |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 *Szeliden megrázta a fejét.*
- Nem, nem zavart. - *vallotta be.* - Szeretem a... a fényes dolgokat. |
 Viharszív megnyugodva bólintott, azután kicsit értetlenül ezt kérdezte:
- Téged nem zavart az a nagy fénykitörés? |
*Kapriko úgy állt még mindig korábbi helyén, mint aki gyökeret vert.
Szemei csilogva próbálták felfogni a történteket és beérni azzal, hogy minden bizonnyal most látja először és utoljára ezt a csodálatot. Sosem fordult meg a fejében, hogy ellátogasson Csillagvizsgáló-városba, de lehet, hogy ezekután majd elmereng a dolgon.
Gondolataiból Viharszív hangja rázta fel és húzta vissza a valóságba.*
- Igen, persze, minden rendben. - *válaszolta heves fejbólogatás közepette.
Még egy ideig nézte a leírhatatlan jelzőkkel büszkélkedő csillagot, amint a sötétben fénylik. Távol s közel nem volt más hozzá fogható égitest. Végül tekintetével búcsút vett a most megismert csillagtól. Alig pár perce pillantotta meg először, mégis biztosan tudta, hogy sosem fogja elfelejteni.* |
Viharszív nemigen örült a körülményeknek, elvégre őt nem ilyen világba szánta a Teremtő, de a látvány tagadhatatlanul csodálatos volt. Egy pillanatra el is felejtetett vele mindent. De csak egy pillanatra.....
Megköszörülte a torkát, és úgy felelt:
- Igen. Valaki, talán egy igen nagyhatalmú máguslény épp ezt álmodja. Mi meg belesétáltunk. Én egyébként nagyon örülök, hogy legalább a lábunkon állunk, hallottam olyan történeteket, amikor a szerencsétlen bajbajutottaknak is aktívan részt kellett venni az álomban...Szerencsénk van. Ez okból, és azért is, mert például a magamfajta egészen biztosan nem láthatna közelről egy csillagot, főleg nem létrejönni. Ilyesmi....amúgy is ritkaság...... - merengett el.
A fények elképesztő, kaotikus orgiája egyre hevesebb és hevesebb lett, mígnem úgy tűnt, hogy a valóság határait feszegeti a fény hatalmas, pusztító és alkotó játéka, és mindennek más jelentése van, mint azt a lények hitték, amikor az egésznek egyetlen vakító, elsöprő erejű lobbanással vége lett.
Viharszív tántorogva próbált talpon maradni, mindkét szárnyával egyensúlyozva, mert a fény szinte leverte a lábáról! Ebben az álomban, ebben a történésben nem volt semmi mágikus, mégis nagyon megrázta a pegazust. Volt benne valami olyan szépség, amiről már nem hitte, hogy létezik. Amiről nem hitte, hogy ő is érezheti, hogy az neki is szólhat....
Fejére borította tollait, és próbálta lecsitítani vad zihálását. Nem is értette mi történhetett vele! Aztán hirtelen valami derengés vetült rá....Érezte a bőrén a melegét. Eddig csak sötétségben kavargó színes foltokat érzékelő szemei is látták.....Kinyitotta őket, és rácsodálkozott aranyszínű tollaira.
Azután rájött mitől változott meg a színe, és elmosolyodva, óvatosan leengedte a szárnyait arca elől. Egy gyönyörű, fényes, simogató erejű csillag ragyogott ott lenn, ahol az előbb még a csillagfény orkánja zúzta össze a világot. Nagyon szép volt. Új világok ígéretét hordozta. Erős volt, de ezt az erőt csakis az eleve elrendelt, békés célnak akarta alárendelni. Nem akart senkit sem bántani.....
'Milyen....kicsik is vagyunk....'
- Olyan szép - suttogta, de nem is tudta kinek mondja.
És egy pillanat alatt, villámcsapásként érte a felismerés, hogy nem volt egyedül. Kapriko! Keresni kezdte szemeivel az egyszarvút, aki voltaképp végig a közelében volt....
- Jól vagy? - kérdezte aggódva, a lény felé lépdelve. |
*Csodálattal nézte a csillag születését.*
- Hihetek a szememnek? - *suttogta hitetlenkedő ámulattal.* |
 Kardfia könnyeden repült az égen.Észrevett egy leszállásra alkalmas kis eldugott helyet.Arra vette az irányt és zuhanórepülésben megközelítette a helyet.Örült,hogy végre leszállhatott,hisz szárnyai a hosszú repülés következtében elzsibbadtak.Lábai is alig bírták már.Leheveredett pont oda,ahol állt.Lassan elszunnyadt az idő elteltével és végül már annyi elaludt,hogy lábai égnek álltak.
|
 -Rendben!-mondta mosolyogva.Magáhozhúzta párját és elindultak.Hamar elhagyták a Vágy-álmok vidékét és elérték a Kristályhegyi tavat.
(reag oda is) |
 -Bízok benned!-mondta szeretettel.
-Csak mutasd az utat!-mondta |
-És melyik részére?-kérdezte.
-Ajánlanám a csillámló ezüsttavat! |
Visszacsókolt.
-Megnézhetjük!-válaszolta. |
Megcsókolta Irinát.
-Szeretlek!-súgta a sülébe.
-Akkor megnézzük a Kristályhegyet? |
Megpuszilta Apex-t, hogy ilyen gondoskodó!
-Nincs, édes! |
| -Szerintem is!Amúgy van valami kívánságod ,hogy hol jöjjön a világra?-kérdezte. |
| -Ez szép név!Olyan vagány!-mosolygott. |
| -Nem baj!Tudod milyen gyorsan elrepül az a hónap.Lehetne Kydor vagy nem is tudom!-mondta. |
| -Még egy hónap, Édes!...Viszont akkor van valami ötleted? |
Megcsókolta a kancát.
.Pedig hamarosan megérkezik!Ideje lenne kitalálnunk!-mondta. |
Egy pillanatra furán nézett Apexra, hogy csak így témát vált!De örült a kérdésnek!
-Nem tudom!Még nem gondolkoztam rajta! |
| -Igen!És mi legyen a neve?-kérdezte. |
Irina körül nézett.
-Látod azokat a csikókat?-bökött orrával két játékos csikó felé-Olyan aranyosak! |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket!
*Szeliden megrázta a fejét.*
Viharszív megnyugodva bólintott, azután kicsit értetlenül ezt kérdezte:
Kardfia könnyeden repült az égen.Észrevett egy leszállásra alkalmas kis eldugott helyet.Arra vette az irányt és zuhanórepülésben megközelítette a helyet.Örült,hogy végre leszállhatott,hisz szárnyai a hosszú repülés következtében elzsibbadtak.Lábai is alig bírták már.Leheveredett pont oda,ahol állt.Lassan elszunnyadt az idő elteltével és végül már annyi elaludt,hogy lábai égnek álltak.
-Rendben!-mondta mosolyogva.Magáhozhúzta párját és elindultak.Hamar elhagyták a Vágy-álmok vidékét és elérték a Kristályhegyi tavat.
-Bízok benned!-mondta szeretettel.