|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.18. 21:40 - |
 *Tünde kimért léptekkel, feszülten fülelve lépte át a határt, és máris az Örök Tél Birodalmában találta magát. Pillanatra megállt, és körülnézett. Minden tiszta hó!
-Nahát! -suttogta megrendülten. Eddigi rövid élete alatt nem sok telet látott, s őszinte csodálattal töltötte el ez a hólepte táj. Pár pillanatig még gyönyörködött a tájban, de azután eszébe jutott apja, Szabadesés intelme: Keresd meg Vinót! Bármi történjék is, keresd meg őt, lányom! Ő majd befejezi, amit mi elkezdtünk! Nagyszerű mentor! A legjobb nevelést kapod majd tőle.
Tünde tehát elfordította tekintetét, és beljebb merészkedett a havas birodalom mélye felé, hogy ráleljen a tapasztalt mesterre. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Mint a megmenekült vad, nyugodott le, amint az első, szívderítő foltot meglátta.Nem lihegett.Boldog volt, hogy megúszta!A "lefröcskölésre" hálásan mosolygott.-Köszönöm, Iorn!
Majd Ezüstcsillaghoz fordult.-Már igen!Ésti?Nem volt gyors a tempó? |
Hirtelen fékezésével beborította hóval a többieket.
-Bocsánat!-szabadkozott, igyekezve visszatartanbi nevetését. Furcsa mód a hoszú és nyaktörő vágtától nem is lihegett, egyáltalán nem tűnt fáradtnak. Kihúzva magát söpörgette a havat magáról, és a többiekről. |
 - No itt álljunk meg! - robbant hirtelen az eddig élenszáguldó fehér kanca elé.
- A többiek nem biztos, hogy tudnak követni. Iornról mit sem tudok, de Ezüstcsillag nem egy harcos! Egy pár percet itt is kibírsz - pillantott a már itt is hófoltos talajra.
Aztán elvigyorodott.
- Te aztán tudsz futni! Van ám benned szufla!
 Lihegve érte be a pegazus-kettőst.
Hiába, akár szárnnyal, akár gyalog, nehéz ezekkel a légilényekkel tartani a lépést!
- Itt vagyok....itt vagyok - fújtatta.
- Hó....Hócsengő......Te jól....vagy? |
 Sunshine-t nem zavarta a hideg!Már csak abban reménykedett, hogy újra látharja párját.
Követte a mént. |
 - Látom! Gyerünk! - nyihogta, és vágtába ugorva az erdők sűrűje felé rontott.
|
Követte Hradot.
Körülnézett, majd alaposabban felmérte a területet.Nem olyan messze tőlük, a hóban egy csíkot pillantott meg.
Közelebb ügetett, majd szólt a ménnek.
-Nézd!Patanyomok! |
| Csak bólintott, és már ügetni is kezdett az erdők felé. Hamar átért, és kutatni kezdett bizonyos nyomok után. |
Sunshine bizonytalanul, de megérintette élete első hófoltját.
Tény, hogy a lábán lévő lángok kicsit megrövidültek, de a kancának semmi baja nem lett.
Látta, hogy Hrad az erdőket nézi, és már arra is indul tovább.
-Úgy gondolod az erdőknél van? |
Hrad Zirak rálépett az első hófoltra, és itt megállt. A határon túl havas erdők foltos sora terült el.
Darugon valahol előttük lehet.....A vadonban. |
 - Nyugodtan jöhetsz, nem tilos. Az erdő mindenkié - felelte lazán.
- De most szeretnék kicsit futni, úgyhogy vagy siess Te is ,vagy szállj fel!
Nem is várta meg a választ, hanem süvítő sebességgel elvágtatott!
Cikázva dübörgött a fák közt szlalomozva, vagy épp nekiiramodva az egyenes szakaszokon, nagyjából tartva a nyugati irányt. |
| -Hmm... azt hiszem, nekem sincs más dolgom. -*töprengett hangosan.* -Mehetek veled? Vagy mára már túl sok volt belőlem...? -*viccelődött.* |
- Jó! Rendben! - nyihogta furcsa hangon.
- Én akkor elmegyek enni! |
*Vállatvont.*
-Szerintem nem érdemes. -*felelte egyszerűen.* -Ha az lenne a feladatunk, hogy megtaláljuk Vinót, már rég ráakadtunk volna. Egyértlemű; Vino nem akarja, hogy megtalálják.
*Ismét a patanyomokra meredt, majd folytatta.*
-Ugyan nem vagyok itt régóta, de annyit már megtanultam, hogy ha Vino ennyire eltűnik, olyankor mindig valami komoly, rendkívül fontos ügyben jár oda. Ő a mentorom. Tanít engem. Úgyhogy ilyenkor már csak az iránta való tiszteletből sem zavarom. |
Vállatvont.
- Nem tudom...Mehetünk is, maradhatunk is... |
-Igen, én is azt hiszem. -*motyogta maga elé kissé elgondolkozva, miközben lehuppant Sólyom mellé. Pár pillanatig összehúzott szemekkel figyelte a nyomokat.*
-Kövessük? -*pillantott oldalra, bátyjára.* -Mit gondolsz? |
Néha szándékosan felsandított, de egyébként is végig figyelte húga röptét.
'Jó.....Nagyon jó!' gondolta magában, de azért csak vágtatott tovább, vigyázva, hogy ne törje ki a lábát a hó alatti gödrökben, kikerülve néhány sűrű részt, átugorva egy kidőlt törzset, majd hirtelen fékezett.
- Nézd, Tünde! - kiáltott fel, majd előrepillantott. Előtte hatalmasra nőttek a fák és nagyon sűrűek voltak! Olyannyira, hogy a lejtőn, aminek tetején megállt, nem volt hó! Kíváncsi lett volna, hogy a lejtő végén mi van....
Még kíváncsibb lett volna, hogy a hatalmas patanyomok, amik még a hó eltűnése előtt a lejtő felé vezettek, két oldalukon valai kígyózó nyommal, vajon valódiak-e.....
- Úgy tűnik jófelé jöttünk... - mormolta a lassan mellé ereszkedőnek. |
| -Na ne! -*nevetett hitetlenkedve Tünde, de mikor látta, hogy bátyja komolyan gondolja a gyalogszerrel való kutatást, vállat vonva kitárta szárnyait. Lendületet vett, és elrúgta magát a talajtól. Nem okozott különösebb gondot számára a fákkal sűrűn benőtt táj; hamar kiismerte a módszereket, hogy hogyan lehet képes gyorsan és fáradtságmentesen röpülni az erdőben. Fürgén kerülgette a törzseket, a kanyaroknál vészesen bedőlve, hajmeresztő manőverekkel alábukva, az ágakat olykor éppcsak elkerülve suhant Sólyom fölött.* |
Sólyom elmosolyodott.
- Ez az erdő nagy, kiélhetjük majd a technikáinkat tanítónk megtalálására! Dolgozhatunk össze!
Kicsit toporgott, horkantott egyet, majd egy ideig mozdulatlanul állt.
- Próbáljuk a legegyszerűbbet! - mondta, és hirtelen vágtába ugrott! |
-Légelemű lény vagyok. A Szél talán hozhat hírt róla. -*felelte.* -De miért engem kérdezel? Azt hiszem, kettőnk közül Te vagy a tapasztaltabb, ha nem tévedek.
*Ő is körülnézett.*
-Minden esetre megpróbálhatom megtalálni így, ha gondolod. |
- Én arra gondoltam, hogy lehet a mai napunk feladata az összeszokás - mosolyodott el kissé.
- De ha meg kell találni, majd megtaláljuk - pillantott körbe.
- A nyomait úgyis hiába keresnénk, tehát jobb, ha máshogy próbáljuk....Van ötleted? |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Tünde kimért léptekkel, feszülten fülelve lépte át a határt, és máris az Örök Tél Birodalmában találta magát. Pillanatra megállt, és körülnézett. Minden tiszta hó!
Mint a megmenekült vad, nyugodott le, amint az első, szívderítő foltot meglátta.Nem lihegett.Boldog volt, hogy megúszta!A "lefröcskölésre" hálásan mosolygott.-Köszönöm, Iorn!
- No itt álljunk meg! - robbant hirtelen az eddig élenszáguldó fehér kanca elé.
Lihegve érte be a pegazus-kettőst.
Sunshine-t nem zavarta a hideg!Már csak abban reménykedett, hogy újra látharja párját.
- Látom! Gyerünk! - nyihogta, és vágtába ugorva az erdők sűrűje felé rontott.
- Nyugodtan jöhetsz, nem tilos. Az erdő mindenkié - felelte lazán.