|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 15:54 - |
Lexianó kitémfergett barlangjából, és átlépte a határt. Belépett a félelmek országába:
- Majd én megmutatom, hogy nem ijedek meg semmitől!- mormogta magában. Kijelentésének pedig az az oka, hogy eddig több szemráhányást is kapott, amik gyávának állították be. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 Jigsaw megcsikordította a fogait.
- Miért vagy a lányommal?! |
 -Ha egy kancának ment, én is megpróbáltam.-felelte hűvös nyugalommal.
|
- Ettől független még mindig nem tudjuk miért pont most termettél itt! - vette oda szárazon.
Aztán sötét pillantással, gyanakvón hozzátette:
- Milyen érdekes, milyen hihetetlenül érdekes, hogy pont akkor tűnsz fel itt, mikor én elbukom a feladat elvégzésében....Pont akkor, amikor már nemcsak Fragment van ideát, de én is....És mindketten célpontok lettünk...Nahát, nahát, nahát.....Jól mondtad, valóban nem könnyű átszökni a határ ezen oldalára! Valójában úgy is mondhatnánk, hogy lehetetlen....Hacsak át nem engedtek... |
-Nem könnyű átszökni a Birodalom másik határain....-magyarázta.
-S a látszat néha csal....Nem mondanám, hogy annyira jó volt a kapcsolatunk. |
Metszőn nézett a fiatal ménre.
- Vigyázz a szádra! Fragment nem kedves nekem, de az egyetlen lányom és az egyetlen, ami az anyjából megmaradt! Nem fogom neked átengedni! Főleg, hogy nem vagy jobb, mint bárki a világunkból! Éltél az apáddal békén! Hinnem kéne az önzetlenségedben, he? Akkor miért is most jöttél el?! |
Nem ilyedt meg, sőt otthonosnak érezte magát a fekete térben, s még nagyobb bátorsággal nézett a fenyegető tekintetekbe.
-Mióta lettél ennyire apaias, Jigsaw?!Csak azt ne mondd, csupa önzetlenségből jöttél lányod után, hogy visszavidd abba a borzalomba!Ne játszd meg a féltékeny apát hirtelen, ha eddig nem voltál az!
-Másrészt mindenki magából indul ki.Te csak azt hiszed, rosszat akarok, de lám Fragment sem ütött apjára. |
A két fiatal meglepte, aminek nagyon nem örült! Utálta, ha meglepik! Még jó, hogy mágiái időben figyelmeztették, hogy kik is közelednek, mert különben tragédia is lehetett volna a vége....
Kellett neki elmerengeni a lehetséges jövőjén!! Máskor is volt már reménytelen helyzetben....
Amint azok eléje értek, kihúzta magát, és összeszűkült szemekkel végigmérte a kettőst.
- Fragment - sziszegte elutasítón és jéghidegen a lánya nevét, üdvözlésképp...Aztán éji mód ragyogó szempárja a másik fiatalra fordult, és hangja egyszeriben elmélyült, hogy a hidegség mellé undor is vegyüljön:
- Tainted...... - morogta mély torokhangon.
Aztán előrelépdelt, egyenesen a kettős közé, majd derékszögben megfordulva valósággal szétsöpörte őket! Mögé került Fragment, elé meg Tainted. Néhány méretes kapálással megfelelő távolságba zavarta a fiatal mént, aztán lenéző hangon kérdezte Fragmentet, épphogy hátrapillantva:
- Máris a nyakába ugrottál? Látom mégsem anyádra ütöttél...de rám sem! Ilyen könnyű préda vagy? Legalább a patádat tisztességgel megkérte?
Meg sem várva a választ Taintedre meredt sötéten ragyogó szemeivel, és megvető, halk, de gonosz és fenyegető hangon szólt hozzá:
- Jobb, ha ezt máris kivered a fejedből! Hiába is tudnál az apád és énköztem kötött megállapodásról, immár nem számít! Ez egy másik világ, mások a játékszabályok, kölyök! Nem fogom hagyni, hogy a lányom közelében lebzselj! Ha jót akarsz magadnak, takarodj! És most - halkult el a hangja, de szemei sokkal ijesztőbbé váltak.
- Te meg - szólt Fragmenthez, habár nem engedte el a szemeivel egy pillanatra sem a mént - használd a fejed! Ha már annyira itt akarsz élni, és tényleg élni akarsz, hát légy óvatosabb! Időzz az itteni lényekkel, kóborolj, de tartsd távol magadat a magunkfajtától! Hogy miért? - vált gúnyosabbá - Légy eszednél! Velem most egy cipőben jársz. De róla semmit sem tudsz! Én visszavittelek volna, hogy légy egy a mi világunk kancái közül! Ezért jöttem! Hogy ő miért jött, arról fogalmad sincs, nemde?! Nem bízhatsz benne! Magának akarna! A birtkolás bizony alatt értsd azt, amit a mi hagyományaink diktáltak!!! Ha te nem is ismered, ő ismer Téged! Neki voltál szánva - sziszegte még.
Undorral nézett a maszkos csődörre.
- Gyors felemelkedést ígértek neked a képességeid, mindenki szép jövőt jósolt neked, talán jobbat, mint amilyen apádé volt....Megkaptad? Ezért vagy most a lányommal?!?!?!? Ne is álmodj róla! Abban a világban megfelelő voltál, de itt Fragment találhat jobbat is, ha már itt ragadtunk! Ha én nem viszem vissza, Te biztosan nem fogod, megértetted?! Senki sem nyúlhat Fragmenthez! Te végképp nem, csontcsikó! És akármilyen jó kiképzést is kaptál, ha apád nyomába is értél, ne felejtsd el, hogy ő sosem ért fel velem mágiában vagy stratégiában! A nyers erőd ellenem semmit sem ér, Tainted! Úgyhogy ne is próbálkozz! És ne legyenek illúzióid: régen sem kedveltelek, csak nem volt választásom, hát beértem veled, mint legjobb ajánlattal. Most pedig, ha száműzött is lettem, ha vadásznak is rám, van választásom! És azt választom, hogy mielőtt még utolérnek és kizsigerelnek, elroppantom a gerinced, ha nem szívódsz fel! - hörögte felizzó szemekkel, és sörénye lobogni kezdett, ahogy a tér feketedni kezdett körülötte. |
 A beszélgetés óta eltelt már egy kis idő.Most Fragment komoran ment előre, nem nézve hátra az utána baktató Taintedre.Még mindig nem udta elhinni, hogyan vette rá a mén (az előző reag folytatódott volna, csak a drága látos gportál leharapta a végét, s ha már írtak rá, nincs szívem újra írni....) , hogy vele tartson.Viszont elküldeni sem volt kedve, mivel szavát szegte volna, ráadául a mén amúgy is büszke ménnek tűnik, egyszerűen úgysem engedelmeskedne...
Megtorpant."Ez meg mi?!" kiáltotta magában.Érezte, hogy valaki belepiszkált a mágiába, ráadásul nem kellemesen!Szerencsére nem volt helyre hozhatatlan a kár, erős az itteni mágia, majd maga megoldja, de Fragment nem örült neki.Annyira ide volt kötve, hogy még fejfájást és rossz közérzetet is okozott a zavar.Mégis meg akarta találni azt, aki tehetett erről.
Dühös tempóval váltott irányt arra, merre a tettest sejtette.Nagy meglepődés érte, amikor apját látta maga előtt.A viharon rég túl voltak.
A kancával egy időben érezte meg az egyensúly felbomlását, de ő máshogy érzékelte-ismerős mágia volt ez!Felzárkózott Fragment mellé, így ügették végig a távot.
Mivel a kanca nem szólt semmit, amikor meglátták az idegent, előre lépett, s a nevén szólította:-Jigsaw!
Fragmentnek viszont már másik kérdés is volt a fejében:Honnan ismeri ez a mén az apját?! |
A Viharfal kegyetlenül tombolt a Félelmek Országa körül. Örökké így lesz talán. De ekkor a hatalmas mágia felnyögött, éjsötét folt jelent meg a viharok kavargásában, majd hirtelen kilépett a foltból Jigsaw! Évezredek, vagy talán tízezredek megtörhetetlennek vélt állandósága tört meg egy pillanat alatt!
A mén lustán pillantott körül, nem is érdekelte, hogy mit vitt véghez...pusztán azért, mert nem akart a viharokkal dacolni.....A térgyűrés mindig ügyes trükk volt. Jigsaw nagyon szerette. Nem is tudta micsoda mágiának feszült neki vele!
Nyújtózott, és vizsgálni kezdte a Félelem erejét. Érezte, ahogy körbeöleli, és megpróbál ránehezedni, de más világból érkezett lévén, máshogy is reagált! Elméjéről újra és újra lesiklott a borzalmas nyomás! Alig érezte. Inkább csak szórakozott rajta. Otthona hasonló volt hajdanán!
Lassú ügetésben vágott neki a kopár vidéknek, azon merengve, hogy mihez kezdjen az életével. Nemigen tudott itt megszokni! |
Már megszokta a mágia változásokat, már otthonosan mozgott a sokak számára halált jelentő országban.Már nem iedezett egy-egy fel-felröppenő szellemtől vagy lidérctől, már figyelt fel torokban dobogó szívvel egy-egy gyanús dologra, s már megtanulta érzékelni a mágia különbéseket két Birodalom közt....Éber volt, de nem ijedős vad.
Erős volt, tudva, biztonságos talajon áll-az otthonán.Mégis, sokszor jutott eszébe a régi Birodalom, sokat gondolkodott rajta, de egy percig sem hiányzott neki!Csak apját sajnálta...Miért nem tudja megérteni, miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy az már nem AZ a régi haza, ahol ő fölnőtt?Vagy Fragment gondolja rosszul?Lehet, apja csak manipulálva van?Áh dehogy!Csak értené meg már egyszer végre a dolgokat!
S most, hogy apja sincs mellette, kicsit egyedül érezte magát...az angelidek persze a családja, bármikor társaságul szolgál neki valamielyikőük, de ők nem élték át azt, amit ő, a múltjuk miatt örörkre különbözni fog tőlük....Ilyen szempontból magányos volt.
Síkság volt az Országnak ezen része, csupán elszáradt fű, vagy ritka bokor volt rajta.Itt talán mindig párás köd uralkodott.Léptek hallatszottak.Árny közeledett.
Fragmentbe rossz érzés nyilalt.
-Ki az?!-kiáltott hátra, s vészjóslóan csillógó, kék szemekkel."Más a mágiája...a régi otthonomé"
-Fragment?-kérdezte az árny fiatalos mély hangon.
-Az én vagyok, de te ki vagy?-fordult hátra sunyított fülekkel a kanca.
-A szomszédos Birodalomból jöttem...-mondta nyugodtan az árny.Csak állt, nézta a kancát a körvonal, s nem csinált semmit.Fragment megzavarodott ettől a nyugalomtól.Nem tudta hova rakni fejében.Ő is csak állni tudott, hitetlen arccal.
-Tainted vagyok-mutatkozott végre be, s lépett elő a felismerhetetlenségből az alak.Most Fragment jobban szemügyre vehette.Izmos mén volt, pedig nem volt sokkal idősebb nála 1-2 évvel.A maszkszerű arca s, a két fehér, kifejezéstelen szeme rejtélyessé tette, a kancát mégis megigézte az egész.Persze rögtön, újúlt sunyítással nézett a ménre, palástolva vonzalmát...."Jobb az elővigyázatosság!" próbálta magyarázni.
-Miért jöttél?-kérdezte bizalmatlankodva.
-Hallottam valakit, akinek sikerült átszöknie.Én sem maradtam tovább.Csatlakozni szeretnék az utadon...ketten könnyebb szembeszállni, ha jönnek értünk.
-Heh, jó beszéd, kár, hogy nem dőlök be!Mégis, miért akartál volna megszökni, amikor netkek, méneknek "olyan" jó dolgotok volt?!Engem csellel nem lehet befogni!Gyerünk, vagy támadj rám, vagy menj vissza sikertelen küldetéssel, mert ilyen is trükkökkel nem lehet elcsavarni a fejem!-kiáltotta harciasan Fragment.Nem tudta, nem akarta elhinni, hogy valakinek volt mersze, s volt szerencséje követni, nem akarta elhinni, hogy másnak is sikerült....Makacsul kiállt a tudat mellett, hogy ez a mén is csak azért jött, hogy visszavigye, mint az apja.
Tainted pedig csak állt, mint egy szobor.Egy ideig csend volt.
-Ha nem akarsz, ne higgy nekem, de tudd, döbben is próbálkoztak, kisebb nagyobb sikerrel....-válaszolta a mén, hangjában eleinte érződött a felháborodás, hogy kételkednek a szavában, de jól tudta kontrolálni magát.
Megint csend lett.
-És mégis, miért lett volna okod elszökni?Kétlem, hogy hasonló, mint az enyém!-erősködött Fragment.
-Apám és én nem voltunk egy hullám hosszon:ő élvezte a Zsarok kegyeit, én pedig....
-...Te pedig?
-Megszöktem.
|
 Rolygiano boldogan követte! |
 -Nos......tekintve az ottani hőmérsékletet, dél felé lehet...Nem, inkább Dél-kelet!-bizonytalanodott, de azon nyomban el is mosolyodott.-De mit számít?Fő a kaland!Gyere!-és kivágtatott az országból, egyenesen dél-kelet felé.... |
| -Jó ötlet!Ott még úgy sem voltam!Tudod merre kell menni? |
| -Hm, mit szólnál az Esőerdőhöz? |
-Én is szeretlek!-csak ennyit mondott és haladt tovább.
-Hová akarsz menni?-kérdezte. |
| -Rendben!-mondta enyhe szomorú belegyezéssel.Kis idő múlva megszólalt.-Szeretlek, és nem szeretném, ha ilyen apróságokon vesznénk össze végleg!Megváltozom, ígérem, de te is tégy ugyanígy, s akkor nem lesz semi baj!Szeretlek!-bújt hozzá. |
Nem szólt.Lehajtotta fejét.
"Ez valahogy nem jön össze!Én nem tudom mi van velünk!"
-Figyelj!Szerintem hagyjuk itt ezt a helyet!-mondta barátságosabban. |
| -Mert nem vagy boldog!-mosolygott-Mert azt szeretném látni, hogy boldog legyél!-felelt mindkét kérdésre. |
Hátranézett!
Hallotta a játékos, ám szomorú szavakat.Látta Ailin vágtáját......és......és könnycseppeit.
-Most miért sírsz?-kérdezte mogorva hangon-Miért jó ez neked? |
Leszegte fejét.Szeme úszott a könnyben, de nem csorgott le.Nem akarta, hogy lecsorogjon.Hibásnak érezte magát Rolygiano szótlanságán.Nem bírta elviselni.Mosolyt eröltetett arcára, és a könyekből, amilyen gyorsan csak tudott, kivergődte hngját, hgy vidáman csengjen, amikor ezt kiáltotta:
-Kapj el!-megérintette orrával Rolygiano-t, és már szaladt is a Félelmek Országa szívébe.Nem vette észre, de nem tudta tovább szemében tartani a vizet, így futás közben néhány nagyobb könnycseppben esett a földre a folyadék.... |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Jigsaw megcsikordította a fogait.
-Ha egy kancának ment, én is megpróbáltam.-felelte hűvös nyugalommal.
A beszélgetés óta eltelt már egy kis idő.Most Fragment komoran ment előre, nem nézve hátra az utána baktató Taintedre.Még mindig nem udta elhinni, hogyan vette rá a mén (az előző reag folytatódott volna, csak a drága látos gportál leharapta a végét, s ha már írtak rá, nincs szívem újra írni....) , hogy vele tartson.Viszont elküldeni sem volt kedve, mivel szavát szegte volna, ráadául a mén amúgy is büszke ménnek tűnik, egyszerűen úgysem engedelmeskedne...
Rolygiano boldogan követte!
-Nos......tekintve az ottani hőmérsékletet, dél felé lehet...Nem, inkább Dél-kelet!-bizonytalanodott, de azon nyomban el is mosolyodott.-De mit számít?Fő a kaland!Gyere!-és kivágtatott az országból, egyenesen dél-kelet felé....