|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.05. 15:25 - |
 Csendesen, sietősen kapkodva lábait haladt át az irdatlan, tökéletesen sötét síkságon.
'Minek kellett egy amúgy is sötét helyre egy kifejezetten sötét lényeknek való vidék?' töprengett. Sosem értette ezt a dolgot. De legalább itt olyan ősi sötétség létezett, valószínűleg a világ kezdetétől, hogy a harcok is elkerülték.
Itt aztán csak úgy tombolt a fekete mágia! A kanca sörénye lobogott tőle, szemei izzottak, és Surreal Queen el kellett ismerje magában: Nagyúr ide vagy oda, ez a hely praktikus névadója az örökké éjmélyen sötét vidéknek..... |
[58-39] [38-19] [18-1]
Zyta a látottaktól és történtektől döbbenten állt. Dermetségéből csak Kardfia szavai zökkentették ki.
- Úrnőm! Magiciannal és az unikornisokkal kövessétek Sötét Hercegéket! -és már hátat is fordított nekik.-Silde! Árvák! Segítsetek elterelni a sárkányok figyelmét!- Aztán egy hatalmas szökeléssel vágtába ugrott, majd sebesen a levegőbe emelkedtek mindannyian.Nem kérdőjelezték meg utasításait. Magician-Zytával a hátán és az unikornisokkal a háta mögött- kerülőúton, de a többiek nyomába eredtek.
A papnő fájó szívvel nézett legrégebbi barátja, Kardfia után, aki a hátramaradt árvákkal és Sildével a sárkányok közé vetették magukat. Vagyis csak vetették volna, ugyanis az egyik sárkány eltűnt.
A kis csapatnak azonban nem volt ideje a történteken rágódni. minden erejükkel a megmaradt sárkányra koncentráltak. Tűz-, és fénygömbök, villámok hada zúdult a bestiára, akinek ez természetesen meg se kottyan, de talán a támadóknak sikerült magukra vonniuk a figyelmét. Így a többiek elmenekülhettek.
-A szárnyát támadjátok!- hallatszott egy hang és mindenki így is tett. A sárkányt idegesítették a kis lények és próbálkozásaik. Éppen Fekete Szél után vetette magát, mikor egy hatalmas sötétséggömb terítette be a fejét. A hirtelen vakságtól megvadult. Igyekezett távol tartani magától támadóit, utánuk kapkodott a szájával és csapkodott a farkával. Egy ilyen hatalmas csapás épp Kritát terítette le a "szárnyairól".-Neeee...!!!!!!-ordította Taleán a párja, és kedvese után vetette magát. A sárkány persze felfigyelt a hangra és utánuk vetette magát. Ezzel éppen felnyársalta magát az előtte megjelenő hatalmas kardra.
A sérülés persze nem volt halálos, az utána következő bosszúáradatot viszont már nem. A kard még egy darabig kitartott, majd elhalványult és eltűnt. Kardfia még látta, ahogy a sárkány kileheli a lelkét, aztán minden elsötétült és zuhanni kezdett...... |
Cathlienne ahogy finoman megérintette Zyta kezét, a látottak áradata kerítette őket hatalmába. Nem álltak pár percnél hosszabb ideig kapcsolatban, de ezalatt rengeteg minden futott végig egész lényükön és mutatott meg egy teljesen más oldalát az alattuk elterülő sötétségnek.
Éppen abban a pillanatban ért véget kettejük összeköttetése, ahogy az angelidek felragyogtak és eltűntek. Így Zyta talán egy pillanatra még érezhette Cathlienne csalódott bánatát. A fiatal lány a vorstandiak felé fordult és szótlanul Inex felé sétált.
Egy rövid időre mindannyian elhallgattak, üres tekintettel bámultak maguk elé. Végül Sötét Herceg kirohanása rántotta vissza a kis csapatot a valóságba. Még nemigen tudtak felocsúdni, amikor a két sárkány közeledtét megérezték és gyorsan, jól kellett dönteni.
Inexorable pillanatokon belül áthidalta a közte és Cathlienne között lévő távolságot. Cathlienne egy könnyed és elegáns mozdulattal felszökkent a csatamén hátára és egy gyors, de elmélyült pillantást vetett a vorstandiakra.
- Vágtass - törte meg a feszült csendet Wayne. Szemeit le nem vette volna a Hercegnőről, de szavait társához, Inexhez címezte.
- Szárnyalj - válaszolta a csatamén és egy félpiruettet leírva, izmait megfeszítve vágtatott Sötét Herceg nyomain. Vele együtt még Hekabé, Iron Nerve és Tinwe csaptak száguldó vágtába, szorosan Inex mögött haladva. Arsolon és Airos nem mozdultak. Kihasználták tökéletesen a sötétségbe illő színűket és kivártak. Celumbra és Alasteir a menekülőktől eltérő útvonalon kezdtek el a földön maradva vágtázni. Alasteir szarvából bizonyos időközönként egy apró csillag fénylett fel. Condracar, Logan és Wayne a levegőbe szökkentek és hárman három irányból repültek a két hatalmas bestiára.
Az első meglepetés, ami a sárkányokat fogadta, az a három idegesítő szárnyas volt, akik minden pillanatban, mindig különböző irányokból és helyeken bosszantották őket. A kisebb támadások nem voltak veszélyesek, de kellőképpen bosszantóak azért igen. A kisebb csetepaté közben a sárkányok elértek Arsolon és Airos fölé. A két unikornis, szarvaikat összeérintve, felhasználták Arsolon első partizán-bűbáját: eltüntették az egyik sárkányt! A varázslat közben Arsolon szarva rémisztően recsegett, majd azzal egyidőben, hogy a sárkány eltűnt, szemei egy rövid időre megüresedtek. Airos saját mágiájával, szarvkapcsolaton keresztül talpon tartotta apját, amíg az vissza nem nyerte eszméletét. |
Csupán egy hullám volt a térben, egy selyem fodrozódás a létben, a levegőben, az anyagban....Éjfekete, vakságnál szörnyűbb sötétség suhant az izmos, fújtató unikornis csődör mellett.
A Sötétség mágiája nem írhatja le azt az elemi erőt, ami sugárzott. Sötétlények imádattal, megdelejezve tekintettek volna rá, a fénylények sikoltva, eszüket vesztve menekültek volna előle - ha alakot öltött volna.
De így csak némán suhant a robajló lény oldalán, leginkább csak sejthető, vacogva megérezhető, őrült elme mélyéből kiszakadt árnyszörnyként.
'Mit tervezel a két sárkánnyal? Még mindig jönnek' mondta végül egy közömbös, sima hang, se nem barátságos, se nem ijesztő zöngével, elegánsan, az élen száguldó fekete egyszarvú elméjének címezve a kérdést. |
És egyszer csak mintha a semmiből tűntek volna elő ott állt előttük 9 Simért mindenre elszánt lény, az árvák egy csoportja. Zyta hebbegve lépett egyet feléjük:- Nem megmondtam, hogy maradjatok otthon....-de Taleán a szavába vágott:-Simbelmyne a mi otthonunk is.Jogunkban áll megvédeni, ha veszély fenyegeti. Úgyhogy itt vagyunk. Jöttünk volna többen is, de a központot se lehet őrizetlenül hagyni a kicsikkel.
Zyta beleegyezően hajtotta le a fejét, a szíve mélyén ő is érezte, hogy mindannyiuknak itt a helye, még ha féltette is az árvákat. A Nildák örömmel fogadták "társaikat", sorra köszöntötték Aysa-t, Cry-t, Fekete Szelet, Kritát és Taleánt, Hook-t, Hope-ot, Áldikát és Tody-t. |
Meglepetten álltak a fejlemények előtt. Hát ennyi......mindenki feladja. Szóra nyitották szájukat, de mire egy hang is elhangozhatott volna, hatalmas rengés rázta meg a földet. Szinte mindenkit ledöntött a lábáról, majd a nyomában orkán erejű szél támadt és az égből hamueső szállt alá.
A pegazusok szárnyaiba bele-belekapott a szél, minden erejüket arra kellett öspontosítaniuk, hogy fel ne kapja őket a tomboló vihar. Egészen közel húzódtak egymáshoz. Holdvirág párjához simul, Magician és Silde Eszment vették közre, Kardfia pedig az Úrnőt védelmezte. Majd Kardfia közelebb lépett Cathlienne Úrnőhöz, fejét meghajtotta, majd a szemébe nézett és mennydörgés szerű hangján megszólalt:- Indulnunk kellene...mielőtt szeretett Birodalmunk darabjaira törik. Mi még Melletted állunk, ha Te is akarod és segítünk. Keressünk kisebb csapatokat és támadjunk rájuk. Együtt még győzhetünk. |
Vivharszemék még mielőtt válaszolhattak volna, ismerős aranyfény vette körül őket. Először meglepődtek, de nem riadtan. Mindegyik árbázatára ugyanaz a kifejezés ült: komoly, ünnepélyes, valahol szomorú, de nem bánó. Bólintottak a többieknek, hogy nincs semmi baj. Átengedték magukat a fénynek, ami teljesen felemésztette őket, majd pár villanás múlva eltűntek. Ami maradt belőlük, az pár pislákoló parázs. A Fény Birodalma sejlett fel az angelidek előtt. |
Zyta gyönyörködött a Vorstandiak összekapcsolódásában, majd a kérdésre, hogy ők is megnéznék-e az ellenség táborát, csak csendben bólintott és várta az Úrnő érintését. |
Cathlienne hálásan megköszönte Sötét Herceg nagyvonalúságát. Mivel a Hercegnő gyorsan tanult, így a jövőben már önmaga is képes lesz némi plusz rákoncentrálással látni a Fekete Tavak közötti különbségeket. Az imént látottakon elmerengve sétált vissza Inex-hez. Elég volt egy gyors pillantást váltania a vorstandiakkal, ők megértették, mit szeretne. Inexorable lejjebb engedte fejét, mire Cathlienne egyik tenyerét gyengéden a mén homlokára helyezte. Eközben a pegazusok egymás hátára tették szétbontogatott szárnyaikat és az unikornisok összeérintették szarvukat. Amint egyesült a lánc, Cathlienne kézfeje halványan derengeni kezdett, néhány pillanat múlva pedig az összes érintkezési pont (szárnyak, szarvak) is hasonlóan tett. A varázs nem tartott soká, de így mindegyikük gazdagabb lett egy elhanyagolhatónak nem nevezhető információval.
- Ha idővel nem tudjátok felidézni, szóljatok. Akárhol is leszünk, együtt, vagy külön-külön, csak keressetek meg gondolatban és én segítek nektek újra felidézni. - szólt társaihoz.
Kezét lassan végighúzta Inex homlokától egészen le az orráig, majd lassan, ujjanként szakította meg a kapcsolatot. A derengés egy csapásra megszűnt és többiek is finoman szétbontották az egymás között létrehozott kapcsolatot.
- Szívesen megmutatom nektek is. - ajánlotta Zytának és az angelideknek.
Közben Condracarnak újabb ötlete támadt, aminek hangot is adott.
- Ha úgy döntünk, hogy várunk még, amíg rá nem jövünk a helyes megoldásra, figyelhetnénk a tábor mozgását. Ha lenne kisebb kifelé vonuló csapat, azon akár rajta is üthetnénk. Ha sikerülne túszul ejteni néhányukat, még információkhoz is juthatnánk. A kérdés már csak az, hogy ki vállalja a levegőből való kémlelést. Azt ugye felesleges megemlítenem, hogy elég nagy a valószínűsége annak, hogy vannak kémlelés elleni varázslatok, vagy kifejezetten csapatok, akik egy hivatlan látogatónak hamar elvehetik a kedvét a nézelődéstől. Bááár... - a mondatot nem folytatta, hanem kérdőn Arsolonra pillantott. Az unikornis nem váratta sokáig, válasz gyanánt bólintott.
- Mivel Arsolon tud pár partizán-bűbájt, akár észrevétlenek is maradhatunk a levegőben és közben arra is fényt deríthetünk, van-e egyáltalán mágikus védelmük. Ha van, több energiára lesz szükségünk, hogy fenn tudjuk tartani a pajzsot, de szerintem megérné. |
//Mielőtt valaki azt hinné, nem ennyi az eddigi reagom, csak nem vártam, Zyta után rögtön írtam.....pár sort//
Nem! Sötét Herceg nem félt. Neki nem árt az semmit, ha a sötétség lesz az egész világ, universum, bármi. Könnyedén beilleszkedik, mivel maga is sötét lény és éli tovább az életét. Ő inkább barátait féltette és aggódott értük. Na és persze a hazájáért is aggódott.... De nem félt! DEHOGY!
Ha most lenne csikó, talán ő lenne az első akit a sötét táborok átállítanának....nem félt, féltett...... |
A fenyegető hangnemre közelebb húzódtak Úrnőjükhöz, aki azonban csitítólag rájuk mosolygott és megsimogatta a mellette állókat. Megértette a lény érzéseit, ő is félt....., de tudta, hogy csak együtt képesek megbirkózni ekkora sötétséggel. |
//Először is bemutatom a világ legjobb megoldását arra, ha nincs neted és úgy írod a hszt, mert a g-portal nem tudja elviselni, ha bemásolnak valamit (ezért tűnik el minden, pl Zytánál néha)
Másodszor pedig a fenti ok miatt, előre is bocsi, ha nem válaszoltam valamire, vagy valakire//
|
A Nildák csendben álltak és hallgatták a beszélgetéseket, próbáltak valami okosat kitalálni, ami egyáltalán nem volt könnyű.
Végül Zyta szólalt meg:
-Szerintünk nem kellene veszélyeztetni Hajnalhasadást, főleg, ha ahogy Viharszem is mondta-nézett a lényre-nem is biztos, hogy sikerülne neki.-Majd a többiekhez visszafordulva folytatta-És a beépülés is nagyon veszélyes, meg nem is biztos, hogy időben eredményt hozna, hiszen nem éppen arról híresek a sötétség teremtményei, hogy könnyű a bizalmukba férközni.-remélte senki nem nézi őket gyávának, de minden nem akart feleslegesen életeket kockáztatni.
-Talán ha lenne valaki...-hallatszott egy csendes hang, Eszmené a hátsó sorból, aki fejét lehajtva, kissé félénken állt a figyelem középpontjában és egy kissé közelebb húzódott a hatalmas csődörhöz, Kardfiához, aki a balján állt.- egy közülünk, ....aki már átállt hozzájuk. Talán őt könnyebb lenne visszacsábítani vagy legalábbis a bizalmába férkőzni. És ezáltal többet megtudni a sötétekről. |
Vivharszem ránézett a többiekre futólag és a vorstandiakhoz fodult.
- Mi is a felderítésen gondlkoztunk. Nálunk is vannak sötétlények, akik "szívesen" segítenének .. - nem volt elég hihető felelet és az angelidek közt is volt valami bizonytalanság. Nem véletlen, hogy csak Fragment jött a sötétlények közül...a komolyabbak nem akartak eljönni.
- Khm ... - krákogott Hócsengő zavartan. - Mielőtt hívnánk bárkit is közülük. Itt van még Hajnalhasadás ereje...
- Hajnalhasadásé?! - kiáltott fel Vad Szél - Mind tudjuk, hogy Hajnalhasadás nem akarja használni az erejét. Segíteni fog, de Koni külön kitért rá, milyen kényes ez az erő. Szerintem okosabb lenne megkímélni és nem terhelni őt ezzel. Így is alig mutatkozik lények előtt, ha többen odamnnenénk, össze is kavarodhat. Nem tehetjük ki ennek őt.
- Csak egy próbára - védekezett Hócsengő félénken.
- De veszélyes rá nézve, ráadásul pontatlan - mondta keményen Vad Szél. Mindenki hallgatásba merült.Viharszem magyaázta meg a vitát:
- Hajnalhasadás olyan angelid, aki képes álmokat és vágyakat látni, néha a lehetséges jövőt egy személynek, de szenved ettől az erőtől, mert noha képes blokkolni ezeket a látomásokat, sok lénynél nagyon erősek. Beleéli magát az érzékeny lelke miatt és megviseli minden ilyen látomás. Hócsengő nyílván arra gondolt, kikémlelhetné néhány sötétlény terveit, de ezek lehetnek megbízhatatlanok is, hiszen mindenkinek vannak hiú ábrándjai, akkor pedig hiába szenved.
- És, ha nem ismeri a lényt, lehet, hogy egy egészen más személy titkaiba néz bele - szólt közbe Vad Szél.
Viharszem ugyan elhúzta a száját, de egyetértő pillantással nézett Vad Szélre, majd Sötét Hercegékre.
- Ha lehet, ez legyen tartalék terv. Mint mondtam , a sötét angelidek is segítenek, ha kell.
|
Udvariasan viszonozták az üdvözlő-biccentéseket és figyelmesen hallgatták Sötét Herceg szavait.
- Tulajdonképpen mi a terved? - tette fel köntörfalazás nélkül Inexorable a legkézenfekvőbb kérdést - Vagy egyáltalán van terved?
- A tervezgetés ráér! - horkant fel Arsolon - Egyértelmű, hogy elsősorban fel kellene térképeznünk a területet és nem ártana, ha megtudnánk a szándékaikat, megismernénk a viselkedésüket és a vérmérsékletüket.
- Én szívesen beépülnék! - ajánlkozott Airos és Tinwe szinte azonnal, kórusban.
Arsolon szemei csak úgy szikráztak fia szavait hallva, Alasteir azonban jóízűen felnevetett.
- Nem hiszem Tinwe, hogy pont te lennél az, aki erre a feladatra hivatott. - mondta teljes nyugalommal, továbbra is magában somolyogva.
- Én meg nem hiszem, hogy pont a legmegfontolatlanabbaknak kellene erre vállalkozni. - tette hozzá csípősen Arsolon.
Cathlienne eddig szótlanul figyelte a mének szóváltását, de most úgy döntött, ideje lenne tennie is valamit. Kecsesen átlendítette egyik lábát Inex nyaka fölött és puhán lecsusszant a csatamén hátáról. Fürge, légies mozdulatokkal megindult Sötét Herceg felé, mire Inexorable figyelmeztetően dobbantott. Cathlienne egy pillanatra hátrafordult és már ment is tovább, gondolatban pedig közben megnyugtatta társát: semmi oka az aggodalomra! A fekete unikornis mellé érve megállt és az úrnőhöz oly' hasonló, de mégis egzotikusabb hangon, egészen halkan szólalt meg:
- Megengeded, hogy a Te szemeiddel lássak? Elég csak egy pillantás is... és utána megmutathatom a többieknek, hogy azok is lássák, akik erre saját erejükből nem lennének képesek.
A többiek eközben folytatták az ötletelést (vagy inkább szóváltást?) és arra jutottak, hogy Wayne tollas-démonias-pegazusos egyvelege egészen jól illene a Sötét Hadsereg image-ébe.
Hekabé és Celumbra közben a másik két csoport felé fordultak:
- Nektek mi a véleményetek? Hogyan kezdenétek hozzá? |
Egy biccentéssel üdvözölte külön mind a három eddig befutó csapatot. Örült, hogy ilyen sokan eljöttek, mégis reménykedik, hogy nem ennyi lesz a sötét lények örzőinek, megfigyelőinek létszáma.
Akik eljöttek, már úgy is tudják ki ő, hisz a hír úgy terjedt, hogy a Sötétség Birodalmának egyik magaslatán találják meg a fekete unikornist, Sötét Herceget. Tehát ezzel ő nem húzza az időt. Várt pár percet, hátha még érkeznek, de mivel egyelőre nem úgy látszott, lenézett a mellettük elterülő völgyben.
-Nem vagyok benne biztos, hogy mindannyian láthatjátok amire elsősorban öszpontosítani kell. -azért mondja ezt, mert a sötét lények a legjobb helyeket választották a felépülésre és ők mindig is jól rejtőzködtek, szóval lehet, hogy csak a sötét lények láthatják mindazt, amit Sötét Herceg. -Ha lenéztek a Sötétség Birodalmának egész területére több fekete tavat is észre vehettek. Csak hogy azok többsége koránt sem természetes sötét tó. Biztosan többetek lesz, aki nem tudja megkülönböztetni majd, de ez nem azt jelenti, hogy rájuk nincs szükség.
-Azt nem tudom nektek elmondani, hogy különböztessétek meg a tavakat az sötétség rejtekeitől. Érezni, látni.....ez mind tőletek függ, a ti erőtökön, mágiátokon vagy egyszerű lelketeken múlik.
-A sötét lények még nem elég erősek, hogy támadást indíthassanak, de gyorsan fejlődnek. Már most nem egészen olyanok, mint az előző két csatában, így nem tudjuk mire számítsunk, ha sikerül elérniük a csatához megfelelő létszámot és erőt. Ezért kell minél hamarabb felfedeznünk őket, hogy visszafoghassuk fejlődésüket! DE! Mindenképp észrevétlennek kell maradnunk! Nem engedhetjük, hogy egyetlen túszt is ejtsenek közülünk. Ezt nem részletezem, a lényeg, hogy kerüljétek a feltűnést!
A beszéde alatt végig a tájat fürkészte. Neki könnyű volt megkülönböztetnie a tavakat a rejtekhelyektől. A tó, amit sokan láthattak a rejtekek helyén, valójában csak álca volt. Sötét Herceg azonban teljes egészében látta a már kialakított sötét táborokat. |
Az elf papnő üdvözlése után egy köszönésnyi idővel megbojdult a táj. Fragment vágtatott elől, utána Hócsengő és Vad Szél. Fragment ismerte a környéket, könnyen eljutottak ide. Hócsengő élénk fehérsége miatt könnyen ki lehetett szúrni őket.
Még nem futottak be, amikor újabb angelidek csatlakoztak a csapathoz: Viharszem és Illúzió Vadász a felhők közül szálltak alá, s előbb értek ide, mint a gyalogszerrel járók. Illúzió Vadász távolabb huppant le, de még így is érződött a talajon a rengés - végülis mit várunk egy sárkánytól?
Mindketten meghajoltak és Viharszem vette át a szót:
- Üdv nektek. Úrnők! - fordult külön a papnőhözés Catlyhez. - Az angelidek is képviseltetik magukat. Koni sajnos nem tudott eljönni, de üdvözletét küldi. Egy ideje gyengélkedik és a Sötétség Birodalmába nem akartuk elengedni. Pillanatnyilag a Fény Birodalmában lábadozik. Helyette jöttünk ennyien. ÉnViharszem vagyok, ő pedig - mutatott a sárkányra - Illúzió Vadász, - közben megjöttek a többiek is - Fragment, Hócsengő és Vad Szél. - mutatott a démonlóra, a fehér pegazusra és a foltos unikornisra. - Bármiben kell segíteni itt vagyunk |
Először csak az égen lehetett néhány kisebb, sötét foltot megpillantani, majd egy kavargó porfelhő is megjelent a láthatáron. Még néhány percnek el kellett telnie, mire ki lehetett venni a közeledő lények csoportját.Aztán egyszer csak ott állt a Nildák különítménye is Sötét Herceg és a többi összegyűlt előtt.
Egy hatalmas, fehér pegazus csődör lépett a többiek elé, kinek hátáról egy erdei elf szökent le. Öltözékéből és a kezében tartott botból mindenki számára egyértelmű volt, hogy egy papnő áll előttük.
Mindannyian meghajoltak és a papnő megszólalt:
-Üdvözöllek Benneteket a Nildák nevében. Meghallottuk Birodalmunk segélykiáltását és itt vagyunk, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt, hogy megmentsük. Jómagam Zyta vagyok, ők pedig a társaim, Kardfia, Magician, Silde, Eszmen, Holdvirág és Zet. Reméljük még időben érleztünk. |
A Vorstandiakat hamar elérte a hír, így egy önkéntesekből álló csapat indult útnak.
Sötét Hercegtől nem messze 11+1 alak körvonalazódott lassan a homályban. Először csak a körvonalaik látszódtak, majd fokozatosan megjelentek teljes valójukkal a semmiből. A teleportálás szokatlan érzéseitől páran úgy próbáltak megszabadulni, hogy megrázták magukat.
A sorból kilépett Inexorable, hátán Cathlienne-nel.
- Üdvözlünk, Sötét Herceg. - szólt a mén mindannyiuk nevében - Hallottuk a hívásod, így jöttünk, amint tudtunk. Az én nevem Inexorable. Hagy mutassam be a társaimat: Condracar, Logan, Hekabé, Celumbra, Arsolon és fia, Airos, Iron Nerve, Tinwe, Alasteir, Wayne és a fiatal hölgy a hátamon, Cathlienne Hercegnő.
Mindannyian biccentettek, amikor rájuk került a sor, Cathlienne pedig mosolyogva intett a fekete unikornisnak. |
Még talán nem is volt egy éve, hogy Simbelmyne Birodalmát lélekrabló banda támadta meg. A csatát ugyan elvesztettük, de a tolvajok örülve hatalmas sikerüknek tovább álltak világunkból. Óriási pusztítás után viszont a "hamvakból", ahogyan a tűz is pusztít és új életeket hoz, már, de gyönyörű világ kezdett felépülni.
Az itt élő lények is nagy veszteségben részesültek, de mostanra kezdik visszanyerni erejüket, elméjüket, mégha sokan külsőben vagy belsőben változtak is. Simbelmyne gyönyörű világa szinte újjászületik. Habár sosem kapjuk vissza "régi" birodalmunkat, a lények és nevelők szívében örökké él és bár egy sokban más világot kapunk vissza minden lény számára új dolgokat jelent. A változás talán mindig nehéz, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet jó. A fiataloknak új veszélyek és felfedezendő területek, a bölcseknek új és új ismerettségek, tapasztalatok, az alapelemi lényeknek más szemszögből megvilágított erők, mágiák és még sorolhatnám kinek hány újdonságot hozhat az "új világ".
Nem győzöm ismételni...talán más, de mindenképp új izgalmakat, szépségeket, új helyeket és új tapasztalatokat rejteget, ha nem hagyjuk elveszni.
És ott állt ő a Sötétség Birodalmának egy magaslatán. Sötét Herceg régi lakója ennek a birodalomnak. Amikor a környék békében pihent, ő akkor is rengeteg változáson ment keresztül. Első gazdája elhagyta...árvaház...végül az Afraiak csoportjában kötött ki. Volt ő vad pusztító, csöndes bújkáló, szenvedélyes szerelmes....most? Most egy szíve mélyéig bölcs, komoly csődör, akinek fontos ez a világ. Bölcs, szótlan és komoly, de fiatal és ennek az ereje ott lángol a lelke mélyén. Ebben a pillanatban pedig bármire képes lenne hazájáért és társaiért.
Ő velejéig a sötétség lénye, most még sem nézi jó szemmel, az oly sokszor világunkra támadó Sötétség, talán uruk nélkül, de új erőre kap. Ahogy Simbelmye gyengült a tolvajbanda idején, úgy épülgetett fel a sötétség. Talán még nem veszélyesek, több fénylény könnyedén legyűrné őket, de a még koránt sem felépült Simbelmyne vadabb sötétség erejű lényeit, vadabb vámpírlovait, lázadó és makacskodó fiatalságát könnyű szerrel állíthatja az ő oldalukra, hogy újra nekivetkőzzenek egy hatalmas erejű támadásnak, mert most azok a lények állnának mellettük, akik eddig puszta "hazaszeretetükkel" és kitartásukkal minden gond nélkül többször letaszították őket trónjuk megszerzése előtt.
Most minden a már erejüket visszanyert bölcseken múlik.
Bárki elvándorolhat és hagyhatja, hogy a sötétség elfoglalja a már úgy sem a régi birodalmat. Bárki sopánkodhat, hogy most hogyan tovább és pánikolva nézheti végig, ahogy a sötétség rabszal rabszolgájává válik. És mindemellett bárki dönthet úgy, hogy fontos neki ez a hely és élete árán is megvédi, bárhogy is volt régen, bárhogy is van most...
Sötét Herceg szarvát a földre érintette, ezzel minden afraiank jelet adva, rajtuk keresztül minden lényt figyelmeztetve, hogyha hazájuknak tekintik még ezt a helyet, akkor itt a helyük, hogy távol tartsák a még nem egészen felépült lényeket, vagy vadabb fiatalokat a sötétségtől és visszafogják annak gyorsan haladó épülését.... |
[58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csendesen, sietősen kapkodva lábait haladt át az irdatlan, tökéletesen sötét síkságon. 
