|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.25. 22:01 - |
 Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Kissé komoran ballagott ide...Nem tudta, miért akar visszaemlékezni utóbbi gazdáira, akiknek úgy tűnik nem volt fontos...
|
 Az egyszarvú halkan,csendben ügetett.Végre elérte a partot.Már nagyon várta ezt a pillanatot,amikor ott állhat a híres Könnyek tavának partján.Kiszemelt magának egy olyan helyet,ahol senki sem állt.Odabaktatott és lenézett a partra.A tóról felverődő hullámok mosták a partot.Tengeri csillagok hevrtek kinn a parton elszórva.Elmosolyodott a táj látványán.Gyönyörű vidék.Az egyszarvút ez a táj szinte elvarázsolta.
|
 Ő is a talajon követte a többieket. |
 -Akkor mehetünk!-mondta és ügetni kezdett a Fenyves felé!
Idaho követte. |
Kis tűnődés után felelt:
- Nekem jó.... |
| -Hm...mit szólnátok a Fenyveshez? |
| - Nos, ha valami nyugodt helyre megyünk, akkor nekem megfelel....De persze nem akarok terhetekre lenni - mondta kissé bizonytalanul és csendesen. |
-Na és nem megyünk valahova máshova?Kissé már unom a helyet!
 Kicsit rosszul esett Elwen közvetlensége, de megértette!Őt annyira nem ragadta magával a táj, noha már rég maga sem figyelt rá.
Megvonta vállát, neki mindegy. |
Kissé gúnyosan, de vidáman mosolygott vissza.
|
| -Hát igen, valóban!Bár szerintem az ő szemében már nem voltunk idegenek!-mosolygott ártalmatllanul. |
Szégyenkezve legyintett.
- A rokonnal nincs baj, de idegent erre kérni.....Természetesen nem kell rám gondot fordítani! |
| -Tudjuk!-mosolygott-De inkább egy óvó, mint egy hanyag rokon! |
Némiképp szégyenkezve nézett a két lényre.
- Én már nagyon rég nem vagyok csikó! Nem kell rám vigyázni. Nem is értem Őrző miért mondta ezt! Biztosan mások is kimerülnek néha....Csak egy kis pihenésre van szükségem.....Nem kell velem törődni! |
| Biccentett Őrzőnek, s mosolygva nézte Wishperwind felhábordását.Elwen is kicsit elmosolyodott rajta. |
Érdekes kommunikáció kezdődött őközte és Őrző közt. Néhány pillanatig csak, de némán nézték egymás arcát, néha megrázva fejüket, bizonytalan arcot vágva, vagy szemükkel hunyorítva. Aztán csak elfordult a vörös csődörtől, és mélázva a messzeségbe révedt.
 Őrző kicsit nézte még rokonát, majd Idahóékhoz fordult.
- Elnézést a közjátékért, de azt hiszem ez szükséges volt......Az idős pegazus visszatérése egy kissé....megbolygatja majd a társaságunkat. Talán jobb is, ha a hegyekbe sietek....Búcsúzom.....
Bizonytalanul nézte a két angelidet. Aztán csak kimondta, mit akar:
- Kérlek vigyázzatok kicsit Whisperwindre - zengte, majd meghajolt, és mielőtt a fekete kanca felháborodott pillantásával találkozott volna tekintete, a magasba rúgta magát, és elzúgott a levegőben. |
Bólintott.-De a baj mindenkivel elő fordul!
|
Csendesen elmosolyodott, és a messzeségbe révedt.
- Hidd el nekem, sokan vágytak és vágynak kevésbé izgalmas jövőkre! Eriszinek lenni sokszor biztonságot nyújt a nagyon nehéz jövővel szemben....Eris nem izgalmat ad, egy nyugodt élet helyett, hanem izgalommá csökkenti a veszélyt...Igazad van, néha bajok is vannak, akár akarjuk, akár nem, mindnyájunknak. Michaelangelo visszajön.....
Csendesen bólogatott. Michaelangelo említésére elcsendesedett.... |
-Hát igen!Aki eriszihez megy, az számítson izgalmas jövőre!-viccelődött.-De Angel, Diadém és Ízisz válalták a rizikót!-mosolygott.
|
- Ó ebben biztos voltam! Ha mást nem Vihar, Ködláng és Mithrandir miatt! |
Mosolygott.-De azért mi,angelidek sem maradunk ki ezekből az eseményekből!
|
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
Kissé komoran ballagott ide...Nem tudta, miért akar visszaemlékezni utóbbi gazdáira, akiknek úgy tűnik nem volt fontos...
Az egyszarvú halkan,csendben ügetett.Végre elérte a partot.Már nagyon várta ezt a pillanatot,amikor ott állhat a híres Könnyek tavának partján.Kiszemelt magának egy olyan helyet,ahol senki sem állt.Odabaktatott és lenézett a partra.A tóról felverődő hullámok mosták a partot.Tengeri csillagok hevrtek kinn a parton elszórva.Elmosolyodott a táj látványán.Gyönyörű vidék.Az egyszarvút ez a táj szinte elvarázsolta.
Ő is a talajon követte a többieket.
-Akkor mehetünk!-mondta és ügetni kezdett a Fenyves felé!
Kicsit rosszul esett Elwen közvetlensége, de megértette!Őt annyira nem ragadta magával a táj, noha már rég maga sem figyelt rá.
Őrző kicsit nézte még rokonát, majd Idahóékhoz fordult.