|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.11. 16:57 - |
 Dezdemóna magányosan sétált le a partra.Tudta, hogy elsőként jár itt.Mikor leért kortyolt egyet és körülnézett.Szomórúan gondolkozott a múlton!Lassan sétálni kezdett a parton.
Tetszett neki ez a hely.
Egy-két lépéssel beleügetett a vízbe és elmerült.Aztán unottan kiügetett és megrázta magát... |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Felcsillantak a szemei.
- A fiam valóban a büszkeségem! Néha kissé hirtelen ugyan, de a merészsége és a néha megeső udvariatlansága is csak a szenvedélyességéből fakad! Nagyon jólelkű csikó, nagyon vigyáz rám! Valódi támaszom! És nagyon szeretjük egymást.....Biztos vagyok benne, hogy minden igazi szülő kiteljesedik a gyermeke nevelésében! Ezt nem is lehet nem szeretni! |
 -Igen!Néha job az egyedül lét!-mondta hallkan.
-Szóval anya vagy?!-mosolyodott el-Bizony, már a tudat miatt is büszke lehetsz!Én sokszor gondolkoztam, vajon, miyen apa lennék, de sose gondoltam végig.De biztos jó érzés már az is, hogy van családod...még ha a másik féltől el is kell válnod! |
Kis mosoly jelent meg arcán.
- Igen! És néha....minden szerelmet érdemes eldobni, ha csak fájdalmat okoz....Nekem nagyon fontos volt végre békére lelnem. A fiam miatt is! Hamarosan felnő! - szeme először csillant meg büszkén, boldogan.
|
-Lehet!-bólintott mosolyogva.Kicsit szerencsésebbnek érezte magát belül, hogy nem házas társtól kellett elbúcsúznia, mint a kancának.
-De hát, fájdalom is kell az élethez, hogy erős legyen a lény!-próbálta jobbítani a helyzetüket. |
Részvéttel nézett a ménre.
- Ha nem kerülheted el, jobb, ha nem odázod el.....hanem túlesel rajta. Helyes cselekedet. |
| -Én a felesleges szerelmet és fájdalmat akartam elkerülni...De, most úgy érzem, inkább előbre hoztam a fájdalmat, s nem megelőztem. |
Erre már előrelépdelt a vízhez, és sokkal bátrabban érezte magát.
- Úgy látszik ez a dolgok befejezésének a helye - sóhajtott nagyot.
- Én a páromtól akarok ma itt elbúcsúzni... - mondta csendesen. |
-Nem zavarsz!-mosolygott
-Nekem itt kezdődött a boldogság, ami aztán csak illúziónak tűnt...és én is itt akarom befejezni!-nézett a tó tükrére. |
Felengedett kissé a mén szavaira, de ahogy a vízre nézett, kesernyés mosoly ömlött végig az arcán.
- Az én bánatom nem ma kezdődött....De ma azért jöttem ide, hogy vége legyen...Itt kezdődött a ráébredésem.....most itt fejezem be - mondta kicsit összefüggéstelenül, aztán feleszmélt, és a fekete pegazust kezdte fürkészni.
- Nem szeretnék zavarni. |
| -Üdv!-köszönt vissza, mikor a kanca felé fordult.-Látom, ma egyikünknek sics szerencsés napja! |
Nem is tudta miért jött ide, de erre vetődött.
Ewerynre gondolt....aztán fiára.....
Megrázta sörényét, és a víz felé indult. Annál nagyobb döbbenettel fékezett!
Egy idegen mén állt előtte.
- Üdv - mondta bizonytalanul. Nem akart zavarni, sem veszélybe kerülni! Különös lények jártak ide......Ráadásul saját érzelmei is áthatották, ezt pedig nem akarta reklámozni........ |
| Egy kis folyócskánál állt meg, s ott lemosta a sót!Nagyon jó érzés volt szárnyainak, de szívét erősen nyomta, hogy elhagyta Tinny-t!Már nem sírt, de arca rezzenéstelenül, s fájdalmasan meredt a víztükörre....Itt találkoztak a kancával, s itt akarta befejezni gondolatait, érzelmeit Tinny iránt... |
 (reag a Havas hegyekben) |
 Követte a lényt. |
| -Az Én nevem Délceg!-válaszolt röviden és haladt tovább csöndesen. |
A mén után indult, de hamar felzárkózott mellé.
- Ezüstcsillag a nevem! - mutatkozott be. |
| -Hát!Muszály lesz!....Én sem ismerem annyira ezeket a helyeket, de a Hegyekbe odatalálok!-mondta és el is indult, miután intett fejével Ezüstcsillagnak, hogy kövesse. |
| - Oda kell mennünk?....Hát...akkor vezess kérlek! Én alig ismerem ezeket a helyeket..... - mondta halk, kissé félénk hangon, de bizakodott. |
| -Igen!De Ő most a Havas hegyeknél van!Az Inkáknál!A hegyek között! |
- Köszönöm! - mosolyodott el felcsillanó szemekkel.
Nem hitte volna, hogy a Könnyek Tavánál valami öröm éri!
- Merre kellene mennünk? Tudod ki tudhatja esetleg? |
[210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Felcsillantak a szemei.
-Igen!Néha job az egyedül lét!-mondta hallkan.
(reag a Havas hegyekben)
Követte a lényt.