|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.04. 21:38 - |
 Leolan könnyedén ledobbant a jeges partra, és körülnézett. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 -Aranyos ötlet!-puszilta meg párját.
Körülnézet.
-Hát akkor gyorsan kezdjünk hozzá, mert lassan vége a télnek!Bár nem az Örök Tél Birodalmában, de máshol igen....-mosolygott. |
 Nevetve,de hálásan kecmergett fel négylábra,majd viszonozta kedvese csókját. Hirtelen,ahogy az itt még nagy havat nézte egy ötlete támadt. Párjához fordult.
- Mit szólnál,ha a tél búcsúztatására építenénk egy hólovat? - kérdezte szórakozott mosollyal,hogy palástolja zavarát - Persze,csak ha van kedved. Mikor még kicsi voltam sokat "építkeztem".
Mondta kissé fellengzős hangon,amit persze nem gondolt komolyan.
- Nos? Mit szólsz,kedvesem? |
Wintermint Kohl esése után kicsit továbbvágatott, demikor visszanézett és látta, hogy a ménnek semmi baja, nevetve ügetett visszahozzá.
Felsegítette Kohlt, majd megcsókolta. |
Kohl mosolyogva tett előre néhány vágtalépést,épp csak annyit,hogy hamarabb induljon el,mint kedvese,aztán már egymás mellett dübörögtek patáik,felcsapva a hideg vizet.
A mén figyelmét teljesen elkerülte,hogy attól,hogy a víz hideg,a talaj ugyan elég sikamlós és csúszós. Miközben gondtalan élvezte a vágtát,lábát hirtelen rossz helyre tette és Kohl szó szerint,kinyújtott lábbakkal,elhasalt a vízben egy hatalmas csobbanással. Pár másodpercig értetlen meredt maga elé: sírjon ezen vagy nevessen? Végül aztán az utóbbinál döntött. Nevetve próbálta felügyeskedni magát,újra négy lábra. |
-Benne vagyok!-mosolyodott el egy szeretetteljes puszi után.
-Menj előre!Követlek! |
Lépteit lelassította,majd orrával megdörgölte Wintermint-t.
- Akárcsak Te! - mondta szívből jövő szeretettel - Mit szólnál egy kis úszáshoz? A víz ugyan hideg,de nekünk nem árt. |
Száguldott le a hegyről, mégsem sietett, hogy párjával együtt érjenek le!Nem érdekelte a verseny, csak, hogy Kohl-al együtt legyen!
Mikor végre leértek a partra eltátotta a száját!
-Tényleg nagyon gyönyörű! |
Ő is felnevetett és szívből örült,hogy Wintermint ilyen jól megérti.Már vágtatott is utána,lábaival fel-felverve a havat. |
-Értem a célzást!-mosolygott, de mielőtt elindult volna nem hagyhatott ki egy puszit.
-Nah ki ér le előbb?-nevetett fel, majd megkerülve a szakadékot elindult lefelé vágtában. |
Elmosolyodott.
- Még senkit nem hoztam fel ide.Sokan járnak erre,de kevesen ismerik ezt a pontot,ahol jól belátható az egész vidék. - nyakával átölelte Wintermint-t,és remélte,mostmár sosem kell nélkülöznie ezt a gesztust.
Lentebb nézett,majd visszafurordult.
- Ilyenkor nagyon csábító a part... |
Wintermint könnyedén vágtatott Kohl után.Az emelkedő tetején már csak lépésben sétált mellé.
-Gyönyörű!-ámuldozott, miután körölnézett. |
Kohl egészen az emelkedőig vágtatott,ahol le lehetett nézni,magára a fjordra.Kápráztató látványt nyújtott,ahogy a kimagasló hegységek keretében,hogyan ölelkezik össze a víz és a végeláthatatlan égbolt.Az ég tiszta volt,csak pár bárányfelhőt sodort arra a szél,a hegyek itt pedig még jócskán hóval votak borítva.
Kohl mosolyogva hátrapillantott az érkező Wintermint-re. |
- Miért ne.... - mondta, és Üstökös után szökkent.
'Valóban....miért ne....' gondolta valami furcsa zsibbadással, és egyetlen pillanatig még a fjordokra nézett, azután elrepült, vissza sem nézve.... |
*Leolanra mosolygott.*
- Akkor kezdjünk a mező dúsfüvű részén. - *ajánlotta és a levegőbe emelkedett.* |
Leolan elgondolkozott.
- Voltaképpen mindegy....Akár idővel mindkettőt megnézhetjük. Válassz Te, én úgysem tudom melyik milyen! - mosolyodott el, felszálláshoz készülőben. |
- Akkor épp ideje elmennünk arrafelé - *állapította meg.
Már készülődött a felszálláshoz.*
- Végülis a rét legyen, vagy a mező? |
- Nem bánom. Ott még igazából sosem jártam - mondta révedezőn.
- Mindig valahogy a többiekkel tartottam, akik a zárt helyeket szeretik.... |
*A vízet nézte maguk előtt.*
- Mivel már nincs miért itt maradnunk, mehetnénk mondjuk valami vidám helyre... Esetleg a mező, vagy a rét... Ott szép virágok nőnek. - *találgatott.* |
Elnevette magát.
- Talán....jól van...Mondd, mihez kezdünk most? |
*Szeretettel nézte Leolan arcát, miközben beszélt.*
- Adj egy kis időt neki. Hidd el, meg fogjátok tudni ezt is beszélni.
- Öreg?! Hogy Te öreg lennél? Miket mondassz?! Biztosíthatlak, hogy még nagyon távol állsz tőle. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leolan könnyedén ledobbant a jeges partra, és körülnézett.
-Aranyos ötlet!-puszilta meg párját.
Nevetve,de hálásan kecmergett fel négylábra,majd viszonozta kedvese csókját. Hirtelen,ahogy az itt még nagy havat nézte egy ötlete támadt. Párjához fordult.