|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.03. 21:50 - |
*Nenya gyorsan haladt a víz felszínén.
Nemsokára ki is ért a partra.
Könnyedén lelépett a víz felszínéről a szilárd talajra.* |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Alisar megrázta magát, szárnyait helyükre igazgatta és várakozón tekintett a medúzára.
Hirtelen ötlettől vezérelve közelebb vonta magához a medúzát és szárnyával megérintette.* |
 A medúza könnyedén hátrasiklott a vízben a löketnek hála, azután pedig lebegett tovább......
Nagyon úgy tűnt, hogy ebben ki is merült cselekményei határa... |
*Csukott szemein keresztül is érezte a lény átalakulását. Nem volt baja a medúzákkal, amíg tisztes távolban tartották magukat Tőle.
Enyhe Erő-löketet küldött a medúza felé és egy lépést hátrált.* |
Kíváncsi szikrák kezdtek táncolni a szemeiben. Lámcsak! Ez a lény nem adja fel! Oldalra biccentette még egyszer a fejét, azután hirtelen a víz tombolása megszűnt, és egyszerű fehér medúza lebegett csupán az iménti lény helyén. Meglehetősen illúzióromboló látvány volt..... |
*Szemeit immár összeszorítva tört magának Erővel utat a hömpölygő vízsokaság között.* |
Elmosolyodott, valami nagyon furcsa, érthetetlen kifejezéssel, és közben újra kinyújtotta szárnyát.
De az áramlás is erősebb lett ezzel egyidőben, csaknem megtaszítva és elsodorva Alisart! |
*Szárnyait pillanatok alatt maga fölé emelte és összefonta. Füleit lesunyta és tekintete megkeményedett.
Amikor a hullám elérte szárnyait, a súly néhány centivel lejjebb tolta, de Alisar állta a sarat.* |
A hullám úgy szakadt rájuk ebben a pillanatban, mint valami világvége! Elképesztő erejű volt a lökése!
A fehér lény mégis rezzenetlenül állt a víztömeg előrezúduló árjában, csak sörénye és farka lobogott a vízviharral. |
*A távolság egyre csökkent, míg elérte Lionelfet... akit önmagának látott, kisebb eltérésekkel.*
- Igen - *válaszolta végül a korábban feltett kérdésre.* |
Hirtelen alakult át, eddig ködös megformálásai helyett most egyetlen nagy, fehér villanással. Alisar hófehér tükörképe állt a hullám árnyékában, egyik szárnyát a másik lény felé nyújtva....Várt, vajon közelebb ér-e. |
*Alisar hátsó lábaival előrelendítette magát és Lionelf felé igyekezett.
Azt nem lehetne mondani, hogy túlságosan törte magát...* |
- Heh - morrantotta. Egyetlen endülettel bevágtázott a vízbe, odáig rohanva, ahol már szügyéig ért a víz.
Ott megfordult, és a kancára meredt. A víz elkezdett visszahúzódni a parttól! Egyre száguldott valahova az egyszarvú mögé.....
Lionelf a kancához kiáltott:
- Ide tudsz érni?!
És közben háta mögött hatalmas hullám tűnt fel, egyre tornyosulva....lecsapásra készen...... |
*Apró fülmozdítással elvetette a kérdés megválaszolását.* |
Szárazon felnevetett.
- Miért? Szerintem nem kár egyetlen találkozásért sem velem! Nem vagyok az a csodás partner! |
- Igen, ezt én is tudom, épp ezért jöttem ide... - *válaszolta ismét hangnemet változtatva, felszabadultabban.*
- De örülök, hogy így döntöttem! Ha nem ide jövök, lehet, sosem találkozunk. |
- Hm - mormogta, és a víz felé fordult. Úgy érezte jobb, ha mást nem is mond. Vagy nem lenne őszinte, vagy ostobán hangzana, vagy a lénynek nincs rá szüksége....
- Voltaképp miért is jöttél ide? A tengerpart nagy, a homokos vagy kavicsos part népszerűbb, mint ez....... |
*Arca elszomorodott.*
- Elvileg nem, gyakorlatilag igen. - *válaszolta vállrándítások közepette.* - Nem kellettem nekik, így eldobtak maguktól. - *fejezte be egyenesen, fájdalommal a hangjában.* |
Egy nagy és dühös horkantással elnyomta az érzelmeket, amiket a lény kezdett benne felébreszteni.
- Rég volt már a csikókorom - vont vállat.
- Te talán árva vagy, hogy ilyen elánnal osztogatsz bölcseleteket? - vált fürkészővé. |
*Némán hallgatta Lionelfet és közben az arcát figyelte.*
- Csodás szüleid lehettek. - *felelte végül.* - Bátrak és kitartóak, hűek eszményeikhez.
*Hangja kissé megváltozott, bár igyekezett ezt palástolni.*
- Remélem ezt tudod, büszke vagy rájuk és hálás vagy minden egyes percért, amit velük tölthettél. |
Megvetőn, ironikusan nézett a lény arcára.
- Öregkorukig éltek békében a hazájuk nemeseiként. Nem voltak uralkodók, de jó vezetői voltak a rájuk bízott vidékeknek. Igazságos, becsületes, méltóságteljes, tisztelereméltó lények voltak. Azért éltek, hogy mindenki jólétben élhessen....Hittek abban, hogy ez az életük célja és hogy ha jól teszik a dolgukat minden rendben lesz....Biztosíthatlak, jól csinálták a rájuk bízott összes feladatot. Aztán eljött a világunkba az emberek egy csoportja.....Sötét lények lettek volna? Talán. Nem tudom. Soha nem tudta meg senki. Az emberek gyűlölték a tényt, hogy az otthonomban nem lehetnek főnökök.....Megvetették a szüleim, akik viszont békésen és türelemmel vártak arra, hogy majdcsak beilleszkednek....Mindent megtettek a mocskos népség kényelméért!!! Az emberek pedig lázadást szítottak...Nem volt könnyű, hisz a szüleim jó vezetők voltak. De szívósan, kitartón suttogtak a fülekbe.....A lázadás kitört.....Az elvakult lényeket a szüleim tárgyalásokkal akarták lecsillapítani. Nem akartak harcolni a rájuk bízott alattvalókkal. Hatalmas hiba volt...Életük utolsó hibája......
Elcsendesült.....
- Akkor én egy messzi városban tanultam, A harcok kitörésének híre késve ért oda.....Azonnal hazaindultam.....Volt, aki utamba állt, óva intett, hisz arra az estére tervezték a szüleim palotájának bevételét.....Én erre csak még jobban rohantam, repültem, száguldottam. A berogyott kapuknál már tudtam, hogy késő....De végigrohantam a félig égő, félig rommá vert szobákon...A szüleim fogadótermében nem volt harc.....Minden a helyén volt, csak a gyertyák nem égtek....De így is láttam az ablakokon át beragyogó holdfényben.....Láttam őket a szoba közepén....Nem harcoltak, nem álltak ellen, hanem egymás mellett állva szembenéztek a halállal.....Ahogy egész életükben, úgy halálukban is együtt voltak.....Anyám ében és apám hósörénye....Nem tettek semmit......Semmit.....Mert hittek azokban a szólamokban, amik egész életükben vezették őket......
Újra lobot vetett a szeme.
- Elégedett vagy? Mondd, ez a történet hová illik a "védjük szeretteinket, harcoljunk" teóriádban? |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A medúza könnyedén hátrasiklott a vízben a löketnek hála, azután pedig lebegett tovább......