|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
 Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Csak némán követte a kancát.Ahogy nézelődött, csak most vette észre a kanca nagy hasát...
-Ne haragudj a kérdésért, de csikót vársz?-mosolyodott el. |
 Elmerengve fordult előre. Innentől csendben maradt.
|
Elmosolyodott.
-Talán pont ezért....hogy kiegészítsük egymást!-maga előtt látta száguldó párját.
'Erik!Hihetetlenül hiányzol!' |
Hátramosolygott az egyszarvúra.
- Irigyellek - suttogta alig hallhatóan, majd hirtelen hangosan, békésen ezt kérdezte:
- Mondd, miért lettél Erik párja? Ő olyan....vadóc..... - nézett kíváncsian a fehér kancára. |
Újra biccentett.
-Meglesz!
-Meg fogjuk találni őket!Érzem!-mondta, majd elindult előrefele Celyaryon után. |
Meg sem állt, csak szelíden felnevetett.
- Mivel ennek a vidéknek mindenféle térvarázsa van, így még az irányok sem jelentenek semmit! Ami ma itt volt, holnap talán nem is lesz a Szigeten, és ami ma nincs itt, holnapra megjelenhet bárhol! Indulhatunk akármerre, ha nem akarjuk eléggé, és ha a Sziget nem akarja, nem találunk rá a ménekre! Így jobb, ha csak egyszerűen elindulunk előre! Hátha összeakadunk! De tartsd nyitva a szemed és a szíved! |
Biccentett, jelezve, hogy mindent megértett.
-És mégis merre induljunk el először?-kérdezte végül, ahogy végignézett a hatalmas tájon. |
Kecsesen, lendületesen fogott talajt, és röviden vágtázott egy kicsit, hogy lábait is megmozgassa, és hogy elfogyjon a nagyobb súly miatti többlet lendülete! Mosolyogva simította meg oldalát, ahogy Mercit várta. Amikor a kanca beérte, magyarázón intett fejével az előttük elterülő kopár tájra:
- A BoszorkányVidék hatalmas táj, és rentege varázs és varázslény rejtőzik benne. Sokuk annyira különc, hogy nem lehet őket veszélytelennek mondani....A mének egyetlen hatalmas, örökké mozgó ménesbe verődtek össze a társaim közül, és kinn élnek, vadon. Elég szilaj életmódjuk van - mondta furcsa hangon.
- Ha meg akarjuk őket találni, sokat kell utazzunk! Ezen vidék útjai szeszélyesek, és lehet, hogy épp másfelé vezetnek majd, mint amerre Erikék mennek. Legyen erős a szíved és légy óvatos! Sose hagyj el engem! Ha valami furcsát látsz, szólj vagy kerül el! - intette még a fehér lényt, majd könnyedén ügetni kezdett. |
 Habozott.Milyen szándék vezérli ide?Egyáltalán vezérli valamilyen szándék is az életében....?
Először a vándorlásaira koncentrált, a világ megisnerésére...hanem a fal nem engedte be!Ez nem töltötte be az egész szívét.....
Aztán csak egy kérdésre koncentrált:Miért jött ide, vagy miért is akar itt lenni?
-Hogy Kyaráékkal legyek!-hangzotrt önkéntelenül is hangosan a válasz, s hirtelen újra megjelent a kapu, s a fény, mintha mosolygott volna rá....Bement.Kyaráék nem hallhatták, amit mondott-valóban vastag volt a fal, még a hang sem törhetett át rajta! |
 Mindenki szépen maga mellé parancsolta vagy felvette csikóját, aztán egymás után tűntek el a falon egy-egy pillanatra nyíló kapukon!!
Kyara ekkor fordult csak Éji Táltoshoz, miután utolsónak maradtak.
- A fal csak úgy enged be, ha a szívedet betölti egyetlen tiszta szándék. Mindegy milyen, de erősnek és tisztának kell lennie. Mivel nem vagy eriszi - mosolyodott el sajnálkozva - nem vihetlek be, de bízom benne, hogy be tudsz jutni, ha akarsz! - kacsintott.
A falhoz lépdelt, szárnyonfogva Kyradort, aztán hirtelen aranyfény lobbant, kapu nyílt nekik, és Kyara még egy pillantást vetve Táltosra besietett. |
Követte őket! |
Újra nevetett, és hagyta, hogy lelassuljanak a lábai ahogy a főváros falai nemsoká betöltötték a látóhatárt. |
-Állok elébe!-örült meg a jó hangulatnak.Lám, Kiara nem szorong az erisziek fogadtatatása miatt-ennek nagyon örült! |
Kyara felkiáltott, de Remény megelőzte: felszökkent a levegőbe, és előremutatott.
Ujjongva nyerített fel, hiszen ha már látszik a város, estig ők biztosan elérhetik! Éji Táltosnak egyszerűen csak velük kell maradni.
'Biztonságban leszünk!' gondolta, és hatalmas, rég nem érzett nyugalom érzése szállta meg.
- Mennyi mindent szeretnék majd megmutatni! - nyerítette a fekete lénynek. |
Amiben tudott, segített, hogy a csikók egy helyen és biztonságban legyenek.
A távolban már feltűnt valami nagy pont....mintha falak lennének.... |
Kyara bólintott, és előrekiabált.
- Ügessünk!
A csapatban némi kis káosz keletkezett erre, mert volt, aki felvette csikóját, míg más a kis ménes közepére terelte. De Kyara tippje valóra vált, és hamarosan tempós léptekkel siettek végig az általuk ismert utakon. |
Ránézett Kyarára, majd a csikókra.
-Nem ügethetnénk?A csikók talán bírnák és hamarabb ott lehetnénk.... |
Kyara türelmetlenül pillantott körbe újra és újra. Vágtázni akart, de tudta, hogy nemcsak a csikók miatt nem tehetik...... |
Mosolyogva figyelte az egyre múló örvénye közepén Hóreményt, és mikor a szemébe nézett, csodálkozva, de örömmel vette észre az őszinte kedvességet a kanca tekintetében.
Eddig csak nagyon keveseknél tapasztalta ezt, és ezt tudomásul véve kellemes bizsergés futott át rajta.
De nem állhattak ott tovább, mert ekkore megpillantotta a hatalmas bronzos falat.
-Mi a...?-kérdezte meglepődte Greywind. |
 Mivel hirtelen fékezett, nem lepődött meg azon, hogy Beatles nekiment bal hátsó lábának. Hátramosolygott, majd fejével előrebökött. Egy irdatlan, bronzos homokszínben csillámló fal előtt álltak.....Úgy termett előttük, mintha a semmiből egyszerűen lezuhant volan!
|
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Elmerengve fordult előre. Innentől csendben maradt.
Habozott.Milyen szándék vezérli ide?Egyáltalán vezérli valamilyen szándék is az életében....?
Mindenki szépen maga mellé parancsolta vagy felvette csikóját, aztán egymás után tűntek el a falon egy-egy pillanatra nyíló kapukon!!
Mivel hirtelen fékezett, nem lepődött meg azon, hogy Beatles nekiment bal hátsó lábának. Hátramosolygott, majd fejével előrebökött. Egy irdatlan, bronzos homokszínben csillámló fal előtt álltak.....Úgy termett előttük, mintha a semmiből egyszerűen lezuhant volan!