|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.16. 17:16 - |
 Koni kicsit pihenni akart-így idejött gyönyörködni a nagy óriásokban.Letelepedett egy buckára és gondolkodni kezedett hangosan.A zajra figyelmes lett valaki.Egy idejig idegenkedve nézett a lányra, majd mosolygóra vette a témát és egyre fokozatosan megkedvelte a jövevény halkan nevetve a sok sületlenségen, amiről gondolkodott a szárnyas jövevény.Végül fel bátorodván előlépett az egyik piramis árnyékából és így szólt:
 -Nahát, régóta élek földön, de még nem láttam ilyen lényt mint te.Olyan vagy mint az ember, de szárnyaid vannak, mint a madárnak.Mégis miféle szerzet vagy te?
-Ki?Mi?-pattant föl Koni, majd mikor megyugodott, felelte-Én szárnyas tünde vagyok....az anyám tünde, apám angyal volt.....
-Kik azok tündék és angyalok?Még sosem hallottam róluk.
-Az angyalok már kihaltak, ők a felhők közt éltek, a tündék pedig a föld lényei:varázserejű emberek. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Mivel a pegazus rögtön kérdezett valamit a másik lénytől, ő csak úrnőiesen biccentett: kecsesen, ívesen, s kis nyak emeléssel. Mivel maga sem ismerte a személyt, nem szólt hozzá. Hogyisne, még kotnyeleskedjen bele idegenek beszélgetésébe! |
 Aprót sóhajtott. Lehet, hogy mégsem képzelődik? Hiszen egy hallucináció tudná mit keres itt.....
- Egy eriszi pegazust, a neve Üvegtáltos. Valemerre erre szokott időzni. Meg kell találnom! |
 *Dust furcsállta a kérdést, így a kancát tanulmányozva válaszolt csak.*
- Senki sem tudhatha biztosan, hogy a Sivatagban hány piramist emeltek. Általában csoportosan szoktak elhelyezkedni, de mint például ez, vannak, amik csak egymagukban állnak. - *válaszolta őszintén.*
- Mi után kutatsz? - *kérdezte kíváncsian.* |
Lisandro mindig is értékelte a kihalt vidékeket. Otthonosak voltak! És senkinek sem árthattak a mágiái. És senki miatt sem kellett főjön a feje. És csend volt. Egyszerű volt minden.
Habár a sivatag egészen utálatos helynek tetszett, meg volt róla győződve, hogy ez a hely is csendes, kihalt, és ha lényt lel, akkor megtalálja Üvegtáltost is. Mert úgysem járhat erre más. És emiatt vállalta szívesen ezt a keresést. Könnyűnek tűnt.
Erre kész kis összejövetelbe botlik!
A fekete rémlény, aki előtte állt, és hosszú-hosszú ideig fixírozta, egy ideig érdekesnek tűnt és tiszteletreméltónak, majd bolondnak és némának, majd abszolút fölöslegesnek. Nem csinál semmit, nem szól, nem mozdul, nem is támad - Lisandro így nem tartotta fontosnak. Hiszen neki Üvegtáltos kell!
De amikor már az unikornis is előtűnt a semmiből, a kanca elgondolkozott, hogy talán hallucinál.....Elvégre a nagy melegről mondják, hogy megárt!
'Meg a jóból is a sok....' tette hozzá magában fanyarul.
A beszédesebb délibábhoz fordult, és udvariasan szólalt meg, elvégre ha a máguslény a saját elképzelt és megjelent énjével is beszélget, adja meg a módját:
- Üdv! Ugye ezek azok a piramisok, amik a sivatagban találhatók? Úgy értem.....nincs több, csak ezek itt a környéken, ugye? Rég kutatok a sivatagban, és kimerítő utam volt. Szeretném tudni kell-e még folytassam.......
'Vajon ha ezt az egyszarvút csak én képzeltem el.....akkor megbízhatok a válaszában?' |
*Ahogy a piramis harmadik fokán állt, sörénye lobogott a szélben. Mivel az árnyékos oldalon állt, nem volt oly' nagyon feltűnő jelenség. Dust elméjében azonban még csak meg sem fordult, hogy álcázza magát! Túl büszke és harcias volt Ő ahhoz, hogy efféle cselekhez forduljon!
Az előszö megpillantott lényt nem méltatta túl sok figyelemmel. Kósza gondolatként átszaladt elméjén egy partizánság, amit nem is bírt nem megtoldani egy vigyorral, de végül az ötletet elvetette.
Már épp ugrált lefelé a fokokon, amikor a távolban megpillantott egy másik alakot. Fejét oldalra billentve nézte, majd fordult a már egy ideje ott időző lényre. Furcsállta ezt a hirtelen "tömeget". Merengése közben folytatta útját lefelé, mígnem patája homokot ért, nem meg kemény, sokszázéves követ.
Fürgén a két lény felé vette az irányt, majd érkeztével nagyot köszönt, mindkét lénynek egyszerre címezve.*
- Üdv! |
Akárcsak gazdátlan árnyék, suhant át a sivatagon, kényelmes léptekben. Annyira nem foglalkoztatja saját testi épsége, hogy általában csak akkor veszi észre szükségleteit, mikor a végelgyengülés fenyegeti. Most sem esett le neki, hogy a Nap már-már égeti fekete szőrét, cseppekben verítékezik a melegtől, hogy éhes volt, s napok óta kortyot sem ivott. Kikapcsolta elméje fájdalom és "igény" központját, semmit nem érzett.
Ahogy elnézte untában a távolt, a piromasokat meglátva, arra vette az irányt. Talán izgalmasabb lesz bolyongani a kamrákban, mint ebben rém magányos, buckás tájban. Itt még eleme sincs jelen, hogy fűzze valami kellemes dolog a sivataghoz.
Komótosan közeledett az óriásokhoz az árnyékos oldaluk felől. A nagy feketeségben egy alak nagyobbodott. Végül kivehető volt a négy lába, a szárnya, végül maga a lény. Halott Álom a mindig merev, kihúzott tartásával ért vele szembe, s állt meg előtte 10 méternyire.Nem volt angelid, sem ismerős, s mivel nem tartozott eleméhez, nem érezte, mekkora az ereje, hát nem még csak nem is köszönt neki.Tegye meg ő az első lépést, ha akarja! |
Lisandro fáradtan gyalogolt a süppedős homokban. Örökké lobogó sörénye már alig lobbant fel a tűző napon. Utálta az itteni pokoli hőséget!! Kellett neki elindulni Üvegtáltos keresésére! Épp neki! Kellett neki nem feladni, amikor még lehetett volna! Őrület! Ez a homokkal teli forró pokolbugyor végtelen!
' Csapjon a ménkő Üvegtáltosba! Hova a fenébe tűnhetett?!' fakadt ki magában. Aztán a hatalmas árnyék ráborult, és ő hatalmasat ugrott hátra, szárnyait harciasan kitárva.
Aztán leesett az álla, amit a mokány, öntörvényű kanca nem sokszor élt át az elmúlt időszakban!
Egy hatalmas piramis előtt állt! Az árnyéka olyan hűvös volt, hogy felüdült tőle, és a csúcsa elkatarta a Napot!
- Csodálatos - suttogta akaratán kívül. |
 Sylor nagyot sóhajtva megrázta fejét, s leszállt a földre.
Belekapart a földbe, majd az tejjesen körülölte.Pár másodperc és Sylor eltűnt még nyomokat sem hagyott maga mögött.... |
 Üvegtáltosnál nagyjából a "lelke" szónál telt be a pohár. Ott megdermedt, majd kitárta szárnyait, és egyetlen gigantikus lendülettel messze a piramisok fölé dobta magát!!! Csak apró kockák lettek a végtelen homoktenger síkján. De Üvegtáltos a kékségbe olvadt inkább....
|
-Én a sivatag egy darabja vagyok!A szíve, s a lelke!
-És nem láttalak még errefelé!Azért kérdeztelek....Óvom a sivatagot, mielőtt a sok tudatlan tönkreteszi....persze, most nem rád gondoltam... |
Lustán, épphogy a szeme sarkából, rámeredt a mintás ficsúrra.
'Könnyedén móresre taníthatnám....' gondolta, de végül hihetetlenül rideg hangon válaszolt:
- Ki vagy te, hogy kérdezgess minket? - felelt ugyanolyan hangon - Nem tudod, hogy jó ideje itt élek? |
-Szeretném, ha nem játszanád itt a nagyurat!
-Mégegyszer kérdem!Mi dolgotok ezen a környéken? |
Hűvösen horkantott magában, ls fennsőbbségesen elfordult. A lény úgy beszél, mintha csakis ő ismerné a sivatagot!!! Üvegtáltos nem szerette az ilyen viselkedést....Kihúzta magát, és kicsit megtornáztatta a szárnyait. Lazán elrepülhet még, ha a helyzet tovább romlik. Addig meg élvezheti a napsütést és a csodálatos látványt. |
Sylor a forró levegőt szelte a piramisok felett, mikor lenézve négy ismeretlen lényt pillantott meg.
Az egyik láthatóan élvezte a meleget, viszont a többiek nem nagyon voltak idevalók.
"De hát, ha szeretnék megvárni, míg a Nap bedurvul...ők tudják!"
Lejjebb ereszkedett, s ledobbant egy piramis tetejére, ami kicsit magasabb volt a zöld lény piramisánál, de ott állt közel hozzá.
-Üdvözletem!-köszöntötte a zöld lényt, s a szürke homokbuckán állót.
-Mi keresni valótok van ezen a veszélyesen forró tájon? |
| A lényre pillantott hűvösen, számítón, majd ő is biccentett, de nem szólt. |
 Trill könnyedén haladt a buckák között.Egy nagyobb homokbuckán megállt ahonnal meglátott három lényt.Kettőt felismert.Shery és Anzix volt.De a harmadik számára simeretlen volt.Könnyedén odaügetett.Nem messze tőle megállt.
-Üdv!-köszönt és biccentett a fejével. |
Üvegtáltos a két lényre meredt, akik nagyjából hangyának tűntek onét, ahol ő állt a sivatag csúcsán. A piramis teteje kiváló kilátóhely volt! A meleg levegő remegett körülötte, szinte táncolt felfelé furcsa hullámokban, de Üvegtáltos ezt csak élvezte, ahogy sörénye hullámzott, és továbbra is metsző pillantással nézte a kettőst alant.
'Vajon mi a Sötét rettenet hozta őket épp ide?!' |
 -Anzix?-kérdezte és felemlte a fejét.Egyből megcsókolta ahogy felismerte.Újra és újra megcsókolta.
-Szerelmem!-Szólt és megpróbált lábra állni.Másodjára sikerül is.
-Annyira megijedtem amikor nem láttalak! |
Izzadtság gyönygyözött a homlokán, úgy igyekezett a forró homokban.
Végül patanyomokra bukkant, amik még egész frissek voltak.
'Shery...' gondolta, és szíve nagyot dobbant. Vágtába váltott, végső megfeszítésével, és továbbszáguldott, míg a messziségben egy összerogyott fehét unikornist látott meg. Leírni nem lehet azt az érzést...ijedelem, megkönnyebbülés együtt...
Anzix odavágtatott, lerogyott Shery mellé.
-Shery!-szólította szerelmét. |
Már egyre jobban megszokta a homokot.De mindegy.Most Anzixot kell megtalálnia.
-ANZIX!!!-kiáltott újra.Egyenlőre semmi válasz.Összerogyott a homokban.
-Anzix!-szólt újra csöndesen. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Koni kicsit pihenni akart-így idejött gyönyörködni a nagy óriásokban.Letelepedett egy buckára és gondolkodni kezedett hangosan.A zajra figyelmes lett valaki.Egy idejig idegenkedve nézett a lányra, majd mosolygóra vette a témát és egyre fokozatosan megkedvelte a jövevény halkan nevetve a sok sületlenségen, amiről gondolkodott a szárnyas jövevény.Végül fel bátorodván előlépett az egyik piramis árnyékából és így szólt:
Aprót sóhajtott. Lehet, hogy mégsem képzelődik? Hiszen egy hallucináció tudná mit keres itt.....
*Dust furcsállta a kérdést, így a kancát tanulmányozva válaszolt csak.*
Üvegtáltosnál nagyjából a "lelke" szónál telt be a pohár. Ott megdermedt, majd kitárta szárnyait, és egyetlen gigantikus lendülettel messze a piramisok fölé dobta magát!!! Csak apró kockák lettek a végtelen homoktenger síkján. De Üvegtáltos a kékségbe olvadt inkább....
Trill könnyedén haladt a buckák között.Egy nagyobb homokbuckán megállt ahonnal meglátott három lényt.Kettőt felismert.Shery és Anzix volt.De a harmadik számára simeretlen volt.Könnyedén odaügetett.Nem messze tőle megállt.
-Anzix?-kérdezte és felemlte a fejét.Egyből megcsókolta ahogy felismerte.Újra és újra megcsókolta.