|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.30. 21:14 - |
 Eressea nemsokára megpillantotta a Fekete Hágót, Cirith Morgalt, s lassított vágtáján.
-Itt vagyunk. -szólt hátra Démonnak. -Ez az a hegy. És itt erősebbnek is érzem Lilith auráját. De nem tudok róla, hogy itt bármiféle erődítmény is lenne, amit a Sötétség építtetett... Talán nem esett fogságba, csak elrejtőzött... -töprengett magában Eressea, de sehogyan se tudta mire vélni a dolgot. Nagyon nyugtalanította valami... Cirith Morgal az egyik leggonoszabb hely a Birodalomban. Névtelen rettegés lakja, valami rémes, ismeretlen Gonosz, s ép eszű lény nem merészkedik oda önszántából... |
[60-41] [40-21] [20-1]
*Eressea csöndesen, egy nagyobb sziklatömb mögül figyelte a három jövevényt és a meglepő jelenetet. Olyannyira rájuk koncentrált, hogy jó darabig észre sem vette, hogy figyelik őt...
...Eresseát azonban átjárta a Víz ősi eleme. És a vízpárás levegő, amit ragyogó fehér kanca árasztott, lassan széntterjedt... és lassan körbelengte az idegen, párzsló szemek gazdáját is.
Eressea rémülten és hirtelen fordult meg, mint akit váratlanul tűszúrás ér, és tekintete azonnal a vörös szemekbe fúródott. Félelme azonban pár pillanat volt csupán, azután nagy nehezen legyűrte ijedelmét, és elzárta szíve mélyére. Félt ugyan, de határozottan előre lépett, fejét fenyegetően lehajtotta, szarvát pedig előre szegezte.*
-Ki vagy? -kiáltott oda az ijesztő lénynek. -És miért kémkedsz utánunk? |
 -Persze mehetünk, de hová?
Felszállt, de a tisztes távolságot tartotta még mindig Ithildinától!Már nem szerette az idegeneket.
-Keressük meg szerencsecsillagéket! |
 - Pallas egy gyógyító. - *válaszolta tömören.*
- Gondolom valahogy megszállt...
- És itt vagy, a Sötétség Birodalmában, azon belül is Cirith Morgalban. Ha elég erősnek érzed magadat, akkor mehetnénk is... |
Lidércfény még nem szólt, csak kérdőn nézett a lóra.
először is:Ki az a Pallas?Másodszor:hogyhogy belőlem kiírtottad a sötétséget?És hol a fenében vagyok?????
Követelődzött kicsit dühösen! |
*Felemelte fejét és kedvesen szólt a pegazushoz.*
- A nevem Ithildina, immár főnökségi vagyok. Nemrég sikerült belőled kiírtani a sötétséget.
*Orrával a sebek felé bökött.*
- Pallas megtett minden tőle telhetőt. Azt modta, idővel helyre jönnek. Még a hegek sem fognak látszódni. |
Lidércfény feküdt egy darabig.hirtelen felpattant!
-Szerencsecsillag....Tennoio...hol vagyok???
Körül nézett!-Ki vagy te?-Akadt meg a szeme egy fehér lovon.
Fájlalni kezdte oldalát és minden tagját, de nem szólt.Hátrált, mert nem bízott a lóban, de azért eszébejutott az eriszi jelmondat:"Ha kartalak, akkor már rég megoltelek volna!"
Ezért sóhajtott egyet és kérdőn nézett a lóra! |
*Ithildina behunyta szmeit, és várt...*
*Pallas ki nem állhatta a Sötétség Birodalmát, most mégis ide kellett jönnie.
A fehéren világító ithildinát gyorsan megtalálta.
leszállt mellé és kérdőn pillantott rá.*
*Ithildina egy fejmozdulattal intett Lidércfény felé.*
*Pallas közvetlen a pegazus mellé lépett. Szarvát hozzáérintette annak oldalához, és várt...
A szörnyű sebek összehúzódtak, de nem gyógyúltak be teljesen. Azok a sebek, amik összehúzódtak egy heget hagytak maguk után.*
- Mind begyógyul idővel. Ennél többet én nem tehetek érte.*
*Ithildina bólintott.
Tekintetével követte az elrepülő pegunit.
Aztán csak Lidércfényt nézte.* |
| Lidércfény teljesen összeesett!egyet még szusszant és teljesen elengette magát.Nem meghalt, de ez az egész nagyon kifárasztotta, és nagyon megrendítette.nem esett jól, neki, tehát egy darabig pihennie kell. |
*Ithildina egy óvatlan pillanatban betört a pegazus elméjébe, "megragadta" az ott tanyázó sötétséget és kitépte a testből, arra fokozottan figyelve, hogy Lidércfény lelke egy csöppet se sérüljön.
A pegazus összeesett...
Ithildina végzett a sötét lélekkel.
Testet öltött és a földön heverő fiatal lényhez lépett. ez az akció kifárasztotta. Szaporán vette a levegőt, de ez most egyáltalán nem érdekelte. Minden érzékével Lidércfényt figyelte.* |
| Lidércfény nagyon meglepődött, de egy pillanat múlva már tombolt!Nem tudott arról a helyről elmozdulni, de így is dobbantgatott lábával, bakolt.egyszóval tombolt.Nem tudta mi van, de nagyon nem tetszett neki... |
*Nem messze Ithildinától egy igen furcsa lény tűnt fel.
Ithildina azonnal felismerte Lidércfényt, igaz, még sosem találkoztak.
Halk suttogással közeledett a pegazus felé.
Végül a párás levegő (ami Ithildinát rejtette) teljesen körbevette Lidércfényt.* |
A földből tűz ütött ki.Egy pillanattal később Lidércfény volt ott.Izzó szemekkel, hosszú fogakkal, órási körmökkel.a szőre teljesen tépázott volt.a lábán és az olvalán már csontig beértek a sebek.Nagyon csúnyán nézett ki, de a benne lévő sötétséget ez nem érdekelt.Telitalpkon állt még a test, ez érdekelte.Körülnézett.Meglátta az idegenek és vicsorítva figyelte őket... |
 Démon öntudatlanul aludt tovább.
 Egy parázsló tekintet pedig a három lény minden rezdülését figyelte....
|
Nemsokára Lilith is elaludt. Engedélyt kért, hogy pihenhessen, és Eressea nem ellenkezett. Odaküldte Démon közelébe, ahol a kis kanca leheveredett és hamar el is aludt.
Eressea egyedül maradt. Bár ő fáradt volt, akárcsak a többiek, még mindig jobban érezte magát Démonnál. Tudta, hogy ezek után a nehéz órák után csődörnek mindenképpen pihenésre van szüksége... és tartoztak is neki ennyivel. Lilith-et nem volt szíve ébren tartani, főleg azok után, amin keresztül ment, és amúgy is fiatal volt még... Eressea viszont ébren maradt. Nem mert elaludni ezen a helyen. Félt egy esetleges rajtaütéstől.
Megállt nem messze a két alvó unicornistól, és a sötétlő tájat kémlelve őrködött. |
Ha akart sem tudott volna állva és ébren maradni.
Lefeküdt, és abban a pillanatban elaludt egy sóhajtással. |
*Eressea nem igazán értette, mit akart mondani ezzel Démon. Végül úgy gondolta, a csődör bizonyára csak félre beszél kimerültségében.
-Pihenj egy kicsit. -súgta halkan Eressea, majd szelíden megsimította Démon homlokát. Az érintése jólesően hűvös volt.
Ellépett mellőle, és felnézett a Hegyre.
-Hát, ezt jól elintéztük... -suttogta maga elé, és nézte, ahogy Cirith Morgal utolsó kövei is a láváé és az enyészeté lesznek. |
Csak bólintott.
- Nagyon...fáradt...vagyok.. - suttogta, és megrázat a fejét, mert szédülni kezdett.
Visszanézett a Hegyre. A csúcs mindörökre eltűnt, a lávába süllyedt, ami egyre nagyobb erővel tört fel, elemésztve a Hegy egészét...
- Maga az Erő...Velünk van.....Maga...az Élet.... |
Szédülve vergődött talpra. Első gondolata Lilith volt. Odasietett a kancához.
-Li-Lilith... jól vagy? -kérdezte halkan, kissé még mindig támolyogva.
A kis kanca csak pihegve intett, hogy ne aggódjon érte; megmarad.
Eressea felpillantott, és meglátta a kimerülten lihegő csődört. Azonnal otthagyta Lilith-et, és felé indult, bár még mindig alaposan szédült. Mikor mellé ért, orrával finoman megbökte a tűzszínű mént.
-Démon... -szólította halkan. -...nem esett bajod?
|
Egy ugrással a kancák mellett termett, és a szarva egy intésével elhajlította a lávaoszlopot.
- Túl soká szunnyadt a Hegy! egyszerűen...nem....nem lehet vissza....
Hangja elhalt, ahogy szarvából óriási lángcsóvák törtek elő. De ahelyett, hogy, valahová irányultak volna, szétterültek a levegőben, mint óriási legyezők, és a pereük visszahajlott! Nemsokára gömbként ölelték körbe a triót, és alattuk csak rázkódott a Hegy.
Démonnak összecsikordultak a fogai, ahogy tartani próbálta maguk alatt a szilárd részt...Ami egyre vékonyodott.....
Aztán.....támadt egy ötlete!
A lánggömb terjedni kezdett....terjedt...terjedt....és végül egy egész nagyméretű kört alkotott körülöttük.
Démon felordított, a Hegy megrázkódott, és hirtelen az egész köralakú kőlap, amit a lángunikornis bűvereje alkotott, leborult!
És a következő pillanatban szédítően siklottak a láva lejtőin!!!!
Elérkeztek a szétfolyó kőzetek végére, ahol elfogyott a lendület, vagy talán maga a magma tette partra őket, és ott a kődarab megállt.
Démon lángjai pedig csaknem kihunyóban voltak.
Intett a szarvával a láncok felé, mire azok egyszerűen szétnyíltak, és a következő pillanatban egyszerűen elolvadtak!
Démon kimerülten lihegett.......ez már neki is nagy munka volt.... |
 *A fiatal Lilith lábain egy-egy kemény, masszív bilincs csüngött, melyek láncai a sziklába voltak verve. A kanca őrei már elmenekültek a hegyről, otthagyva Lilith-et a sorsára. Eredetileg úgy tervezték, hogy a kancát kikötik a legmagasabb csúcsra, a pokolkeselyűk vacsorájaként, de ez a hamuvá égetés még szórakoztatóbb halálnemnek ígérkezett.
Lilith vergődött, puszta erővel és mágiával is igyekezett megszabadulni a láncaitól, csakhogy ezek a legerősebb fémből készültek, amit csak a föld valaha is magában hordott, s mindennek tetejében mágiaellenálló volt. Lilith helyzete kilátástalannak tűnt...
Elmetrükkökkel igyekezett segítséget szólítani, de csak nemrég vált felnőtté, és fiatal tanuló lévén messze nem boldogult olyan jól az empátiával...
Eressea eközben kitartóan nyargalt a csúcs felé. Szikláról sziklára szökkent, és lassanként utolérte Démont. Pár méterrel volt csak lemaradva a tűzszínű csődör mögött.
Mikor felért, és meglátta növendékét, először elakadt a lélegzete.
-Lilith! -kiáltotta, és néhány ugrással a fiatal kanca mellett termett. Összedörgölték az orrukat.
-Jól vagy? Semmi bajod? -kérdezte anyáskodó hangon, miközben már a bilincsekkel volt elfoglalva. Igyekezett leszedni tanítványa bokájáról, de semmivel sem boldogult.
-Mi a...? -kezdte, de a pár centivel mellettük feltörő lávaoszlop beléfolytotta a mondat többi részét. |
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Eressea nemsokára megpillantotta a Fekete Hágót, Cirith Morgalt, s lassított vágtáján.
-Persze mehetünk, de hová?
- Pallas egy gyógyító. - *válaszolta tömören.*
Démon öntudatlanul aludt tovább.
Egy parázsló tekintet pedig a három lény minden rezdülését figyelte....
*A fiatal Lilith lábain egy-egy kemény, masszív bilincs csüngött, melyek láncai a sziklába voltak verve. A kanca őrei már elmenekültek a hegyről, otthagyva Lilith-et a sorsára. Eredetileg úgy tervezték, hogy a kancát kikötik a legmagasabb csúcsra, a pokolkeselyűk vacsorájaként, de ez a hamuvá égetés még szórakoztatóbb halálnemnek ígérkezett.