|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.27. 16:57 - |
 Therus megállt az óriási hínárok felett a víz színén, és bevárta Nenyát.
Tetszett neki az, ahogy a saját fékezése hullámokat dobott szét mindenhova, és a hullámok is boldogságot zúgtak az elméjének!
Nenya ekkor érte el őt, és Therus kicsit figyelte útközben.
'Igen....' Meg volt vele elégedve. Nenya pont olyan volt, ahogyan várta, és pont úgy fejlődött, ahogy az várható volt. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
- Víz vagy Föld? - fordult Nenyához.
 - Kösz, de ez nem érdem. Vagyok, ami vagyok és emellett...eriszi vagyok. - mondta lazán.
A távolt kezdte fürkészni. |
*Nenya követte a felszínre Therust.*
*Fáfnír a pegazusra nézett.*
- Ritka helyesen látod a dolgokat. - *mondta Naryának.*
- Fogadd elismerésem. Még sosem találkoztam hozzád hasonló lénnyel.
- Hatalmas erő birtokosa vagy! És jó látni, hogy nem ítéled el a különbségeket. |
Therus könnyedén suhanva kiért a hínárosból, és így fel is mert menni a felszínre.
A nyílt víz előtte terült el....
Meredten nézett a sárkányok után, és lángjai lassan kihunytak. |
*Kicsit lemaradva követte Therust.*
*Fáfnír tekintetével követte az elrepülő sárkányokat.* |
Könnyedén suhant tovább a vízben.
Óriásit fújtatott, mire a lángok is remegni kezdtek körben.
- Ostoba! Én is bizarrnak találom, de attól meg nem akarom leölni! Te szerencsétlen! Megvetheted, de a sárkányok nemességére gyilkossággal szégyent hozni, az az igazi halálos bűn! Nem pedig megszületni! Vagy hazugság, hogy Ti tüzesek, szenvedélyesek, de igazak, tisztalelkűek vagytok? Mint a Tűz? Hazugság?!?! Én sem ölöm meg a Víz elemú pegazusokat, bár undorodom tőlük! Takarodj, Te szánalmas, bolond lény, fajodnak szégyene, és vidd a két aljas cinkosod is! Ha van még lelked és elméd, akkor gondolj a fajtársaidra, akik bármilyen eleműek voltak is, meghaltak a Sötétségnek hála, Te meg itt az életben maradtakat ölöd, pedig élhetnél békével, és képviselhetnéd a sárkányok értékeit!
A lángok utat nyitottak elfelé.
|
*Nenya bólintott.*
- Igazad van. Menjünk.
*Fáfnír figyelmesen hallgatta a pegazust. Alapvetően csak néhány lényt hallgatott végig, akiket ismert és tudta, hogy érdemes odafigyelnie.
De ez most valahogy más volt.*
*Az egyik, a legnagyobb sárkány az összes közül felmordult.*
- Nem tartjuk fajtársunknak! Szégyen! |
- ELÉÉÉÉÉÉÉÉG!!! - üvöltötte.
Lángok lobbantak fel mindenütt a levegőben!
A vízbe zuhant sárkányról leolvadt a jég, és a Tűz, míg folyamatosan küzdött a Vízzel a lényért, és felforralta a Tengert, feldobta a levegőbe.
De esélye sem volt bármit tenni.
Tűzgömbök vették körbe a sárkányokat, elválasztották őket a magasabban lebegő vízi lénytől, és Narya, aki egy hatalmas, aranyosan csillámló, pegazusforma lángnyelv volt, így bömbölt:
- Ostobák! Hisz Ti sárkányok vagytok! Egy faj, egy vér, mégha távoli ágak is! És egymást gyilkoljátok?! Miféle lények vagytok Ti!? Nyakunkon a Sötét, ami mindenkit egyformán tapos el, igáz le, tör meg, és Ti egymást ölitek? Még Nekem is, ki nem vagyok sárkány, több Szívem, több eszem van ennél! Kik vagytok Ti?! Kik vagytok Ti, hogy ezt teszitek?!
A levegő már egészen forró volt körölöttük, ahogy Narya dühöngött.
És sírt.
Therus alulról, közönyösen figyelte, ahogy felettük lángok táncolnak a Vízen, ahogy a két ősi elem egymásnak nyomul, és a Varázs, ami a Természetben olyan mélyen, elrejtve létezett, lassan elindult feléjük, hogy összpontosuljon ott.
'Ha ennek nem lesz hamarosan vége, itt valódi Kitörések lesznek...nem is egy...' gondolta magában.
'Nenya, ezért szeretnék elmenni innét.' bökött fejével felfelé, ahogy a víz forrni kezdett! |
*~De miért megyünk el?~- kérdezte és lelassította lépteit.*
*Szeme sarkából látta csak, hogy egy piros pont közeledik feléjük, de nem volt ideje ezzel foglalkozni.
Az eddigi legnagyobb tűztömb közeledett felé. Körbe a vízfal egybe tömörült, pont oda, ahhol a tűzgolyónak át kellett haladnia a körön.
Fáfnír nem várta meg az összeütközést. Szárnyaival hatalmasat csapott, így jóval magasabbra került. Mivel ő nem tűz elemű volt, nem tudott tüzet okádani, csak jeget. Ezt gyorsan meg is tette, és az egyik sárkány szárnyát sikeresen el is találta, mire az lezuhant a vízbe...*
*Egy hatalmas dörrenést hallott föntről. Gyorsan beugrott egy szikla árnyékába, onnan figyelte, hogy mi lehetett ennek a hatalmas hangnak az okozója.* |
'Kimegyünk a teljesen nyílt vízre!'
- Hé! Ti! Sárkányok! Hagyjátok abba! - kiáltotta és feléjük száguldott. |
*~Hova megyünk?~- kérdezte Nenya a tenger segítségével Therustól.*
*Fáfnír vízfalat emelt maga köré, hogy a kisebb tüzes támadásokat el tudja nyelni.
Körülötte 3 sárkány körözött...* |
Therusék leértek a hínárok tövébe, de most a csődör nem állt meg, hanem, mintha csak fák tövében futna, könnyedén vágtázni kezdett.
Narya felért és körülnézett. |
*Nenya szó nélkül követte Therust.*
|
- Gyere Nenya! Menjünk.
A víz összecsapódott felette.
Narya közben felért a kívánt magasba, és körülnézett. |
*Tekintetével követte Naryát.* |
- Nem nézel fel? - kérdezte Naryát.
- De!
Felkapott egy meleg légáramlatra, és rohamosan emelkedni kezdett. |
*Hangokat hallott a magasból és pár pillanat múlva egy tűzgolyó csapódott a vízbe és tűnt el... Aztán nem messze tőlük egy vízsugár landolt a földön, majd ismételten tűzgolyó...*
- Biztos a sárkányok... |
'Hm.....Vajon kié?' követte a vízoszlopot a szemeivel.
Undorral hátrébb repült, el az oszloptól, és közben végig arra gondolt, hogy jó volna lelépni. |
*Nenya odébb ugrott, mert közvetlen mellette egy vízoszlop emelkedett ki a vízből és kezdett el felfelé emelkedni.
Egy kicsit szemlélte, aztán visszafordult a többiekhez.* |
- Nana! Nenya, mi Eris lényei vagyunk, a Furcsaság ez egyetlen szó, ami igazán jellemez minket! Ami az elítélést illeti, hidd el, Naryára sem jellemző! Csak..fél....
Megrázta magát.
- Igen. Félek. Nem ítélek el semmit. Csak a Vízsárkányokról rögtön az ellentétek jutnak eszembe, arról meg a harc....Nem vágyom rá... |
*Mosolyogva hallgatta therust és Naryát.*
- Attól még, mert valami fura, nem kéne azonnal elítélni. Fogadjunk, hogy még sosem ismerkedtál meg egy víz elemű sárkánnyal! Biztosan már a gondolattól is borsózik a hátad. - *mondta csípkelődve.* |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Therus megállt az óriási hínárok felett a víz színén, és bevárta Nenyát.
- Kösz, de ez nem érdem. Vagyok, ami vagyok és emellett...eriszi vagyok. - mondta lazán.
