|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.22. 16:11 - |
 -Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 Nyakával átölelte Wintermint.Most nem szólt semmit.Szavakkal nem tudta volna kifejezni érzését.
Szive most nagyon boldog volt és remélte,hogy Wintermint is így érez,hisz valahogy úgy érezte,mostmár neki is fontos az ő boldogsága.
Magához szorította erősen és valahogy mégis gyengéden. |
 Igazából még nem hagyta el a helyet.A messzi fák között állt.Nem bírta ott hagyni Wintermintet.De mikor hallota ,hogy szereti Kohl-t összegyűlt benne minden.Széttárta a szárnyát és a magasba rugta magát. |
 Wintermint egy könnycseppet ejtett a földre, majd megcsókolta Kohlt, de jó hosszan.
-Én is szeretlek! |
Mikor Vyare elhagyta a mezőt megnyugodott,aztán szembelépett Wintermint-al.Szeme csillogott és úgy érezte ilyen boldog még sosem volt.
- Wintermint! - kezdte - Szeretlek |
| Újra visszanézett.Nem értette ,hogy ronthatta így el.De tudta ,hogy már késő.Wintermint Kohl-t szereti és valószínüleg így leszenek a legboldogabbak.Tovább ment és elhagyta ezt a vidéket. |
| Még sokáig nem szólt!Csak bámult Vyare után... |
Mikor Wintermint megcsókolta,úgy érezte mentem elszáll a boldogságtól.Kicsit meglepődött határozottságán,de ez nagyon is tetszett neki.Kihúzta magát és mikor a kanca hozzábújt,ő is és orrával finoman megbökdöste,aztán visszapuszilt neki.
'Hát ismétcsak elmegy.Jól is teszi!Őrá itt már nem vár senki!Eredj csak vissza,ahhoz a Liarához vagy tudom is én kihez! ... Már ha visszafogad.'
Nem tágított Wintermint mellől,kihúzta magát és eltántorítatlanul báult Víare után. |
| Megállt.Visszanézett.Ő ezt nem így akarta.Lehajtotta a fejét és elindlt újra.Orrát érintették a virágok.De nem izgatta.Szive fájt Wintermintért.Becsukta a szemét és tovább haladt. |
Wintermint csak nézett a csődör után, erre már nem tudott mit mondani!
'Már megint elmész.....Remélem más kancával nem csinálod majd ezt...sok szerencsét Vyare!'
Azzal Kohlhoz bújt! |
-Talán nem hozzád beszéltem!-vágta Kohl-hoz.
Winterminthez fordult.
-Én..tényleg..én...bocs!-mondta majd megfordult és lassan elindult. |
Már éppen nyúlt volna a fűért amikor Vyare hangját hallotta meg.
Nagyon megdöbbent rajta.
Először nagyon megijedt, és csak hallgatta amit Kohl mond, még köszönni sem tudott, bár nem tudta, hogy akar-e egyáltalán.Aztán összeszedte magát, mert rájött, hogy ez neki is sok.Szerény jelleméhez nem volt most hű, mert eléggé bemérgesedett.
-Vyare mit akarsz tőlem?Csak nem azt akarod mondani, hogy tetszem neked?Őszintén megmondom, hogy az elején tetszettél, de amit most művelsz...már látom, hogy nem vagy hozzám való, sőt semmilyen kancának nem ajánlanálak!Mi az, hogy elmész, aztán előjössz, aztán megint eltűnsz és így tovább?-hangja egyre mérgesebb lett-Ha véletlenül csikónk lenne, akkor is így itthagynál?Aztán ha visszajönnél mondanád, hogy bocs másik kanca után néztem!Vagy mit mondanál a csikónknak?Vagy nekem?Hát meg kell mondjam, hogy semmit nem fogsz mondani ezek után, mert, hogy Én a közeledbe se fogok menni, hát még a csikómat nem engedem a közeledbe!Barátok még lehettünk volna, de megmondom őszintén, hogy nem akarok ilyen lény barátja lenni!Jah és ezt nézd!-visszalépett Kohlhoz, a szemébe nézett és megcsókolta.
Egy pillanatot várt.
-Ezek után mondj egy nyomós okot amiért itt vagy!-lépett vissza Vyarehez, de már nagyon folytotta a méreg.
Mint barát a szíve mélyén szerette Vyaret,de ez nagyon sok volt neki egyszerre!A veszekedés, a harc, az állandó ingázása Vyarenek.Nem bírta már...úgy gondolta az lesz a legjobb, ha egy időre elkerüli ezt a csődört. |
Meghökkenve nézett a betolakodott Vyaréra.Dühösen dobbantott egyet patájával.
- Nah mi a baj? A másik kanca már nem felelt meg? Vagy csak túlzottan könnyen kapható volt,Vyare?
Wintermint mellé lépett,de a pegunihoz beszélt.
- Ahhoz képest nagyon könnyen otthagytad a semmiben!Még csak meg sem próbáltad megkeresni! |
Valami visszahúzta Winterminthez.Hamar felbukkant az égen.Leszállt a mezőn.Oda ment hozzájuk.
-Wintermint!-szólította meg.
-Bocsásd meg nekem amiket tettem!Bolond voltam! |
- Nah mindegy,ő tudja mi a jó neki. - gondolkozott hangosan.Mostmár újra kettesben voltak.
Lehajolt egy falat fűért,ügyelve a virágokra,majd elrágcsálta.Elég volt egy falat és máris elmúlt éhsége.Lassan lehajolt egy másik falatért.Óvatosan kitépte a fűcsomót.Egy kis ideig csak állt vele,majd kedveskedve Wintermint felé tartotta. |
| Még mindig egy szót sem szólt.Igazából, nem tudta biztos-e a dolgában és tudja-e pontosan, hogy mit akar.Gondolta, majd Kohl elmondja amit akar, aztán....majd lesz valami.... |
'Ha igaz barát lett volna,megértené a dolgot...' - gondolta magában,majd egy sóhajjal ráhagyta. |
Inkább egy szót sem szólt.Nem tudta mi baja van Careiosnak, de mostmár nem is érdekelte.
Már csak csöndben várt. |
 Tudhatta volna sohasem lehetnek igazi barátai.A sötétség kezdte ellepni a mezőt.Megfordult és komoran beügetett a sötét fellegekbe.És mikor azok eloszlottak Careiosnak még a nyoma sem maradt ott.Vissza tért otthonába a Sötétségbe.
(Ha valakit még érdekelné el ment a sötétség birodalmába) |
- Figyelj Careidos. - szólt komoly,határozott hangon - Mi most szeretnénk egy kicsit kettesben lenni.Van itt valami,amit el szeretnék mondani Wintermint-nak már régóta,de még nem volt rá alkalmam.Szóval... Egy kicsit kettesben szeretnénk lenni.Nem rossz szándékból mondom ezt,de remélem megérted,ugye?
Elhallgatott és várt a válaszra.Nem akarta mebántani Careidost,de most végülis kimondta,amit akart.Egy pillanatra Wintermint-ra is rápillantott,hogy mit szól az elhangzottakhoz. |
Közelebb ügetett hozzájuk.
-A barátaim vagytok!Gondoltam nem baj ha utánatok jövök!-mondta. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Köszöntelek a szülőföldemen!!!!-mondta boldogan Diadém.Itt milliónnyi lepke virág volt és más virág fajta.A tér beláthatatlanul nagy volt.A kellemes tavaszi illat nem nyugodott el.Jó meleg idő volt és semmi jelét nem lehett látni a búnak.Itt minden virágzott, vagy bimbozott.....Igen, ez egy olyan hely volt, ahol érdemes volt élni.
Nyakával átölelte Wintermint.Most nem szólt semmit.Szavakkal nem tudta volna kifejezni érzését.
Igazából még nem hagyta el a helyet.A messzi fák között állt.Nem bírta ott hagyni Wintermintet.De mikor hallota ,hogy szereti Kohl-t összegyűlt benne minden.Széttárta a szárnyát és a magasba rugta magát.
Wintermint egy könnycseppet ejtett a földre, majd megcsókolta Kohlt, de jó hosszan.
Tudhatta volna sohasem lehetnek igazi barátai.A sötétség kezdte ellepni a mezőt.Megfordult és komoran beügetett a sötét fellegekbe.És mikor azok eloszlottak Careiosnak még a nyoma sem maradt ott.Vissza tért otthonába a Sötétségbe.