Témaindító hozzászólás
|
2006.09.06. 19:04 - |
Hóremény megállt a legelső havas foltoknál és visszafordult.
- Hát ideértünk. Ez már az Örök Tél kinyúlása. Itt már mindenképp biztonságban vagyok......Akkor ez most a búcsú pillanata volna....? - nézett Homályra és Szenvedélyre. |
[59-40] [39-20] [19-1]

Csodálkozás csillant a szemében.
-Akkor talán azért vagy számomra oly ismerős...-szólalt meg végül.
Közben elindultak, kényelmes lépésben haladtak a friss, hűsítő hóban. Ahogy Holdsugár felpillantott, az égen már csillagok gyúltak, s kezdett pislákolni az Aurora halvány fénye is.
-Milyen gyönyörű...-jegyezte meg, ahogy megpillantotta az égi csodát. Sokszor látta már, de mindig elgyönyörködött rajta... |
Keserű mosoly jelent meg arcán.-Akárcsak én!
|

Kicsit meglepődött a kérdésen.
-Nos...nem régóta. Pár hete.-felelte végül. |

-Mióta van új gazdád, Holdsugár?-mondta ki, amin rágódott. |

-Holdsugár.-mutatkozott be, bizonytalanul elmosolyodva.
Díva elgondolkodó tekintetét észrevéve megkérdezte:
-Mire gondolsz? |

"Hm, szóval ő is megjárta az árvaházat."
-Díva vagyok, s te? |

A kérdés hallatán habozott egy pillanatig.
-Nos, néhányszor.-mondta végül.-Az alatt az idő alatt, mikor az előző gazdám elhagyott engem, gyakran jártam olyan helyeken, ahová azelőtt eszembe sem jutott volna elmenni.
Egy pillanatra lesütötte tekintetét, a szikrázó hóra pillantott, amely olyan tiszta volt, hogy szinte a tükörképét látta benne.
-Mi a neved?-kérdezte hirtelen. |

Mosolyogva bólintott.
-S jártál már az Örök Tél Birodalmán kívül? |
(Hamar nyomtam entert:D)

Követte az unikornis tekintetét.
-Nos, valaki csak gondolkodni, egyedül lenni, merengeni jár ide, bár nem minden rész ilyen kopár.-felelte nyugodt, dallamos hangján.
-Az Örök Tél Birodalmában ez a hely afféle átmenet, a lenti, völgyes rész és a hegycsúcsok között...
|

Elmosolyodott.-Kell is a változás, nélküle nincs élet.
Végig nézett a tájon.Hó födte síkság-nem épp igalmas hely.
-Ti itt az Örök Tél Birodalmában mivel szoktátok elütni az időt?Vagy nem mindenütt ilyen "pusztaság" minden? |

Megértően pillantott a kancára.
-Nem idegen érzés ez számomra...-vallotta be. |

-Magam sem vagyok egy új lény, bár van, ami új az életemben.... |

Lassan bólintott.
-Régóta koptatom a Birodalom földjét...talán túl régóta.-mondta egy pillanatra távolba vesző tekintettel. |

-Az egykedvűség szele.egek arra, amerre visz a lábam.Te viszont itteninek tűnsz, jól gondolom? |

Megállt az idegen előtt.
-Üdv!-köszönt ő is, kecsesen biccentve az unikornisnak. Ahogy alaposabban megfigyelte, és végül a szemén megakadt, kissé megdöbbenve vette észre a hasonlóságot, bár erről nem szólt.
-Mi szél hozott Téged erre?-kérdezte, őszinte, szelíd kíváncsisággal a hangjában. |

Amikor a másik kanca elég közel ért hozzá, ő is észrvette, s megállt.-Üdvözletem!-hangzott a halk köszönés. |
Némán, magába mélyedve lépdelt a friss porhóban, amely más számára talán dermesztően hideg lett volna, számára viszont csak gyengéd, simogató hűvösség.
Ahogy csillogó szemével felpillantott, előtte a fehérbe burkolózott táj szinte szikrázott, ahogy a nap fénye a hóra vetült. Holdsugár, bár nem volt vidám kedvében, mégis elmosolyodott erre a gyönyörű látványra.
Merengett...nem egy meghatározható dologról, hanem úgy általában mindenről...persze a saját életét is beleértve. A végén pedig már ott tartott, hogy azon merengett, hogy azelőtt min gondolkodott épp...néha még ő is belezavarodott, de csak folyt tovább a gondolataival.
Töprengéséből egy távoli csillogás zökkentette ki, ami valahogy nem illett a tájhoz. Ekkor látta, hogy egy unikornis lépdel feléje, éppoly nyugodtan és merengőn, mint ő maga.
Ez felkeltette kíváncsiságát, és kissé megszaporázta lépteit. |

Nem tudta, miért jött épp, hiszen nem szereti a túl szélsőséges helyeket.Tléi bundája még fenn volt, ezért jól tűrte a hideget, de teljesen be nem merészkedett.Némán haladt ey írányba, gondolataiba mélyülve, mint mindig.A szél néha belekapott szagjaiba, s sörényéba és farkába, de jegességét nem érezte... |
Elindult a mén után, könnyedén, sebesen ügetve. |
[59-40] [39-20] [19-1]
|