|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 15:05 - |
 A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
Vagy csak úgy..... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Richael érezte hogy lassul a víz és lassan ugyan, de kievickélt a partra Zelerosékhoz. Csak egy rövid pillantást vettett Timre és nem mondta hangosan mert gondolta a nagyon is tudják hogy epilepsziás rohama volt. Hagyta magát vitetni de egy szót sem szólt. Miután letették őket aa homokbuckáknál, látta hogy nagyon idegesek. Odakúszott Timhez és szorosan mellé húzódott. Egy gyógyítót ismer, de az most éppen nincsen a közelben. Megpróbált egy halovány gondolatot küldeni Zelerosnnak de úgy érezte hogy Zithosnak ment az üzenet.
|
 "Nah már csak ez hiányzott!"-sóhajtott Zeleros, majd karmaival a vízbevágott, ami hirtelen megállt.Mintha egy hosszú, alacsony medrű tó lett volna.Richael mostmár nyugodtan kievickélhetett.Miután kiért a patak újra tovább indult.
-Ezzel megvolnánk!-mondta nagyot sóhajtva, de teljes mértékig nyugodtan.
Közben Zithos és Garron is leértek a partra, pedig Zeleros, most nem volt rájuk kíváncsi.
-Hát itt meg mi a fene történt?-kérdezte Zithos, miután rápillantott az elájult Timre, és a teljesen szétázott Richaelre.
-Majd elmesélik ők!Viszont Timnek kell egy gyógyító!Én, és ahogy tudom, Ti sem tudtok rajta segíteni!-válaszolta Zeleros, majd felkapta Timet és sietős léptekkel elindult vissza a homokbuckákhoz.Miután Garron is felkapta Richaelt, követték bátjukat.
A homokbuckáknál letették a kölyköket az árnyékba, ők pedig föl-le járkálva elmerültek gondolataikba.... |
Richael és Tim eltátották a szájukat mikor Zeleros vízbelépése után a víz teljesen megfagyott. De még nagyobbat néztek mikor kilépett és a víz felolvadt. A csodálkozásuk legmagasabb pontja az volt, mikor újra belépett és nem fagyott meg a víz. Miután elkezdett inni a kölyök is követték a példáját. Nagy kortyokban itak és miután teljesen teleitták magukat elkezdtek a vízparton játszani. Csak a baj ott kezdődött, hogy Tim túl nagyot lökött Richaelen. Richael nagy üvöltés közepette esett bele a jéghideg vízbe. Belátta miért szerette volna Zithos lebeszélni a fürdésről: mivel ő is nagymacskafélének bizonyult. Az ár magával ragadta és csak kapkodva jutott fel néha a víz tetejére. Tim, Richael vízbeesése után csak állt és nem bírt mozdulni. Epilepsziás rohama volt.Először csak a bal mellső lába vált mozdulatképtelenné majd elkezdett rángatózni. Csak pár másodpercbe tellett mire az egész bal oldala lebénult. Nem tudott üvölteni a fájdalomtól. Nem látta Zelerost, mert apró fénykarikák táncoltak a szeme előtt és habzott a szája. Miután ezt álélte, elájult. Szerencséjére legalább ő nem esett bele a vízbe.
Richael remélte hogy valamibe csak meg tud kapaszkodni és visszamenni Zeleroshoz, Zithoshoz, Garronhoz és Timhez. Sajnos egyetlen kiálló szikla a vízből, egyetlen vízrehajoló fát sem látott. Az ár magával sodorta Richaelt. |
Zithos és Garron úgy döntöttek felmérik fejlődésük, s amúgyis unatkoztak, így egy testvéri mágikus harcba kezdtek.
Zeleros a két kölyökkel közben leértek a vízhez.Zeleros volt az első aki a vízbe lépett, ami azonnal jéggé fagyott.
-Ohh...bocsánat!-lépett vissza.A kis patak azonnal felolvadt, s folytatta útját.Zeleros újra belelépett, s ekkor már a patak nem fagyott be.
Két mellső mancsa ért a vízbe, úgy kezdett inni... |
Richael mégis inkább úgy döntött, hogy lemegy velük.Halkan követte őket és közben magában gondolkodott, hogy vajon milyen lehet olyan okosnak és bölcsnek lenni, mint Zelerosék. Halkan követte őket. Nem szólt semmit.
Regisztrálj lényeid nevével egyenként, vagy reagod törlésre kerül! |
Zeleros megrántotta vállát.
-Ahogy gondolod!De mert az öcsém egy macs, és nem szeret fürdeni, attól Te, mint gepárdféle, nyugodtan jöhetsz.Bár szerintem leopárd!-Az utolsó mondatnál öccsére, Zithosra nézett, majd folytatta útját a patak felé. |
-Nem úgy gondoltuk, hanem egy kicsit tisztálkodni-mentegetőztek, és Richaelben ébredt egy kis bűntudat.
-Én lehet, hogy mégse mennék, és itt maradnék-mondta határozott hangon Richael.
-De én azért még lemegyek Zelerossal.-mondta, és elindult Zelerossal. |
-Fürdeni?-riadt fel Zithos-Hogy tud egy macskaféle fürdeni?Mégha tigris, akkor aztmoindom oké.....de Te?Richael!Te gepárd vagy!Legalábbis afféle!...De ahogy gondolod!
-Lemegyek veletek!Vele ne is törődjetek!-mondta viccesen, öccsére mosolyogva Zeleros, majd elindult a patak felé. |
Richael és Tim értette a célzást, így ők is odébb ugottak és ott feküdtek le. Kis idő után látták, hogy a 3 mágusmacska felkel, a továbbiakban mást csinálnak. Timnek valahogy rémlett, hogy ha egy kicsit lefelé indulnak találnak egy patakot. Emondta Richaelnek, és megkérdezte Zelerost, hogy lemehetnének-e egy kicsit fürödni. |
Garron és Zithos élből arrébb feküdtek.Zeleros sem volt az az apa típus, de volt benne érzés.
Még egy jó darabig pihengettek, mikot Garron megunta.Felállt, kinyújtóztatta végtagjait, s arrébb lépdelt, mikor ugyanígy követte két testvére is.
Zithos leült mosakodni, Garron megrázta magát, Zeleros közben felmérte a terepet, nem-e változott valami azóta, hogy lefeküdtek.
Nagyon meleg volt, s jól esett nekik ez a kis pihenés... |
Richael és Tim is követték a felnőtteket és ők is melléjükfeküdtek. Timnek 3 éves kora óta ez az első pillanata, amikor érzi, hogy valahogyan kötődik egy másik lényhez. Legalább egyhez. |
-Fogalmam sincs!Biztos vándorok!-válaszolta Zithos.
-Úgy tesznek, ahogy jónak látják!-mondta Zeleros.
-Na jó!Térjünk vissza a pihenéshez!-ásította óriási fehér, hegyes fogait mutogatva Garron, majd mindhárman újra az árnyékba telepedtek. |
-Kik azok, Zithos??- kérdezte Richael
-Szerintem nem kéne ilyen kívánccsinak lenned-súgat oda Tim a húgának. |
Zithos és Garron elvigyorodtak.
-Héj Zeleros!Van mit ennünk!-kiabálta hátra Zithos.
Garron erre nem felelt, inkább csak kupánvágta öccsét.
-Üdvözletem!-biccentett kivételesen higgadtan, majd hátatfordítva lassan elindultak vissza bátjukhoz és a két kölyökhöz. |
 Vágy és Csábítás sak egy kis idő után érezték meg, hogy macskamágus van a közelben. Nem próbáltak meg elmenekülni, bár Csábítás Vágy mögé huzúdott és várta hogy a két macskamágus mit fog velük csinálni. Végülis mégis csak Csábítás hajolt meg először és köszönt a lényeknek.
-Üdvözletem-lehelte a félelemtől elhaló hangon.
|
-Mi történt?-kérdezte a kölyköket Zeleros-Mi ez a sírás-rívás?
Miközben Richael és Tim játszani kezdtek, Zeleros megnyugodott, hogy tulajdonképpen semmi naj.
Zithos egy pár perc múlva talpraugrott.
Ő érezte csak az energiahullámokat, amiket az idegen feléjük lökött, még ha nem is tudott róla.
-Garron!Zeleros!A közelben figyelnek minket!
-Menjetek csak!De azért legyetek kíméletesek!...Méga kutyaféle akkor is!-nézett a mondat végén Zithosra, hangja tökéletesen nyugost volt.
Eközben Zithos és Garron már el is indultak az "energiaforrás" irányába. |
Tim elkezdett pityeregni, még a húst is odébblökte.Majd csak nézett a 3 mágusmacska után akik letelepedtek egy homokbucka árnyékába. Lefeküdt, és Richael ölébe bújtatta könnyes pofáját. Gondolkozott, hogy vajon az ő életét hogyan fogja befolyásolni az eleme. Hogy egyszer ő is ilyen okos, tapasztalt, erős és bölcs lesz egyszer.
Richael miközben evett, érezte hogy bátyja ráfekszik. Abbahagyta az evést,lefeküdt és Tim pofája mellé dörgölte az ő arcát.
Miután mindketten kisírták magukat, Richael elkezdte harapdálni Timet. Tim pedig visszavágott.
Miközben ők játszottak, észre sem vették, hogy egy idegen lény figyeli őket távolról, de érezhető energiaáradattal. |
-Lehet, hogy macskafélék vagyunk, de nem akármilyen macskafélék!-szólt Garron-Mágusmacskák vagyunk, s nem akármi az ebédünk, mégha megesszük is a húst!
-Idővel talán a Ti erőtök is befolyásolja életeteket, de ezen még kár gondolkodni!-szólt közbe Zeleros.
-Egyetek csak!-szólalt meg zithos is.
Eközben mindhárom nagymacska letelepedett egy homokbucka árnyékába. |
-Remek-próbálta kinyögni Richael miközben tömte a pofáját.
-Köszönlük az étvágyat. Ti nem kértek?-kérdezte Tim még evés előtt.-van elég Nektek is!!! |
-Kiváló!-dícsérte őket Zeleros.
-Ti vadásztátok, a Ti érdemetetek!Nyugodtan egyetek!Jó étvágyat!
Miközben a kölykök neki estek az ebédnek Zeleros folytatta.
-Evés után kicsit pihenünk, aztán átnézünk pár alapleckét! |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A meleg, puha homokon sétált és elnézegette a furábbnál furább növényeket, amik a homokon nőttek. Pár lépésnyire a mező tiszta, dúsfüvű volt, de Amarrusnak ez tetszett. Maga sem tudta miért. Talán mert a buckák közt meghúzódhatott, és őt nem vehették észre, míg ő bárkiről tudhatta, hogy közeledik.
"Nah már csak ez hiányzott!"-sóhajtott Zeleros, majd karmaival a vízbevágott, ami hirtelen megállt.Mintha egy hosszú, alacsony medrű tó lett volna.Richael mostmár nyugodtan kievickélhetett.Miután kiért a patak újra tovább indult.