|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.20. 16:46 - |
*Az Elsők; Eledhwen, Amethyst, Thilanna, Manwë és Nimrodel, s a Reményadó, vagy más néven a Reményhozó; Esteleth, szélsebesen vágtatott. Mindannyian meghallották Nefadar hívását, s mindannyian válaszoltak is rá.
A hat lény mind-mind más és más irányból érkezett, ám a Fekete Kapuk előtt találkoztak. Csodálkozva, s kissé riadtan pillantottak egymásra.*
-Ti is hallottátok? -*kérdezte ijedten, a sok vágtától zihálva Amethyst.* -Az Alkony Tengerénél voltam, amikor érkezett a Hívás...
-Én magam is hallottam... a Dombos Erdő mélyén voltam, a Nagydomb tetején, mikor meghallottam Nefadart... -*felelte Eledhwen.*
-Erre most nincs időnk! -*csattant Manwë hangja.* -Odabent is ráértek megbeszélni, hogy ki hol volt. De Nefadar nyílván nem ok nélkül hívott minket. És ha bajban van, akkor ez nem a legjobb idő a csevegésre.
-Igazad van. -*bólintott Eledhwen.* -Thilanna, Nimrodel! Ki tudjátok nyitni ezt a kaput?
-Mindenesetre megpróbálhatjuk. -*felelte Nimrodel, s szarvát a kapuhoz értintette, míg Thilanna szeme fehérré vált és éles fénnyel felragyogott, vakító fénybe borítva a Kaput. Már úgy tűnt, nem képesek kinyitni, hisz' a Kapu fekete mágiával készült, s ők mindannyian a Fény teremtményei... ám Nimrodelnek sikerült megtörnie a Kapu varázsát, s az lassan, csikordulva kitárult.
-Gyerünk, befelé! Gyorsan! -*mondta Manwë, miközben elrúgta magát a földtől, s felröppent a magasba. Egy pillanattal később nyilak záporoztak rájuk, s a Kapu csak úgy ontotta magából a gyilkolásra született Gonoszt: orkok, urgalok, trollok, goblinok, gonosz emberek, balrogok, sárkányok... és egy röpke perc elég volt nekik, hogy bekerítsék a hat meglepődött lényt.*
-Amethyst! Eledhwen! A Fényfalat... gyorsan! -*kiáltotta Manwë, miközben visszadobbant a földre. A két kanca azonnal előresietett, s mágiájukkal megalkották a Fényfalat. Lilina varázslatához volt ez hasonló, csak a védőpajzs nem színtiszta energiából, hanem magából a Fényből kovácsolódik. Az egyik leghatásosabb fegyver a Sötétség ellen, ha Fénnyel űzzük el. Ám több száz sötét teremtmény ellen két kifáradt kanca mágiája nem védhetett soká...
-Manwë! Már nem bírjuk sokáig! -*kiáltott hátra Amethyst a válla fölött, egy fél órás folyamatos mágiaidézés után.* -Valamit találj ki, különben áttörnek a védelmünkön!
*A balrogok és a trollok már így is jó ideje egyre kitartóbban és kitartóbban ostromolták a falat tüzes korbácsaikkal és hatalmas bunkósborjukkal.*
-Bírjátok ki még egy kicsit... Mindjárt kitalálok valamit! -*kiabált vissza Manwë, hogy hangjával elnyomja a csatazajt.* -Csak tartsatok ki...
   
 
|
[27-8] [7-1]
*A kancák szoros gyűrűt alkottak, egymás hátát védték, s így tartották távol maguktól az ellenséget, amíg Manwë egy éles kanyart írt le a levegőben, s az ismeretlen csődör felé vette az iránt. Könnyed dobbanással ért földet mellette.*
-Üdv! A nevem Manwë. Megkérdezhetem, hogy esetleg van-e valami terved?
|
 Látta, hogy az egyik kanca nem épp zseniális harcos, így köré küldte a vérlovagjait.
Aztán kinézte a legnagyobb barlogot és nekiment!
Ostor ostor ellen, vörös fény vörös fény ellen...körülöttük egyre több sötét lény égett porrá, és a lángok, meg a sok-sok energia egyre terjedt.
Aztán valami hátulról a hátára vágott és ő a földre rogyott.
Egy troll.....
Amarrus szemei felizzottak, újra reccsenés hallattszott, de ezúttal nem jött a fény, így láthatta mindenki mi történik:
Egy hasadás nyílt a térben, éjfeketén ásított és magába húzta a barlogot! Aztán a többieket is!!!!!! Egyre többen hiába próbáltak menekülni, hiába kaparászták a csontkemény követ, mert az őrült hasadás éhesen falta őket.
Aztán Amarrus csak bezárta a nyílást, mert a hat lényt sehol sem látta és nem akarta őket is elpusztítani.
Felkelt és izzó szemekkel véginézett a sötét lényeken. Azok nem mertek rátámadni!
Akartak......de mégsem tudták legyőzni a félelmet....
'Ezzel nem sok időt nyerek...A többi mögülük előbb-utób ideér....' |
*Eledhwen, Amethyst, Nimrodel és Esteleth taktikája inkább deffenzív volt és az önvédelemre alapult, míg Manwë nem sajnált rendesen odavágni a bestiáknak. Thilanna a kettő között foglalt állást. Nem rontott neki egyenest az ellenségnek, de igenis ritkította őket, és nem annyira a saját védelmével volt elfoglalva.
Amethystnek, még fiatal lévén, ez volt az első csatája, s nem nagyon tudott mit tenni. Vaktában szúrkált és hadonászott a szarvával, s igyekezett Nimrodel vagy Eledhwen közelében maradni, akik nála tapasztaltabb harcosok voltak.
Ám a nagy kavarodásban hamar elsodródott a többiektől, s ha Manwë nem ugrik elé, s nem löki őt félre az egyik balrog tűzkorbácsának súlyos csapása alól, Amethyst valószínűleg ott helyben szörnyethalt volna.
-Vigyázz már egy kicsit jobban magadra! -*korholta őt a csődör, szigorú, szemrehányó pillantást vetve rá, majd újra a magasba lendült, s onnan súlytott le a szörnyekre.
Amethyst sietve feltápászkodott, s igyekezett védeni magát, ám a legközelebb rátámadó trolltól Thilannának kellett megóvnia.*
-Amethyst! -*hordta le őt a kanca.* -Nem éred meg a 100 éves kort se, ha így folytatod... Fényfal, magad köré! Most! -*utasította a fiatal kancát, és aztán otthagyta, hogy újra belevesse magát a harcba.
Amethyst Fényfalat vont saját maga köré, és igyekezett azt megtartani. Így minden nyílvessző, minden tűz, fegyver, és egyéb csapás egyszerűen lesiklott róla.*
-Huh... -*szusszant fel, s becsukta a szemét, hogy ne kelljen azt a rengeteg sok vért bámulnia.*
|
'Nono.'
A fizikailag megfogható lények mind megálltak a levegőben!
Majd berepültek nem anyagi társaik útjába!
Óriási felfordulás kerekedett, jópár lény meghalt, majd a sötét lények kétfelé oszlottak: egy csapat neki, egy csapat a többi lénynek.
'Nem-nem.....'
A lények rárohantak, de ő meg sem próbált pajzsot emelni! Hanem....eltűnt!
Aztán hirtelen ott állt a többi nem-sötét lény közt, és fényből álló szarva lefelé irányult. A földre.
A sötét lények figyelték és őt elkerülve támadtak. Kár volt.
A szarva felemelkedett, és abból a pontból, ahol a földhöz ért, szalagot húzot!
Hosszú, izzó, vöröses szalagot.
Korbács módjára meglendítette, és kettévágta a felette suhanó barlogot!
Felágaskodott és még jobban meglendítette a korbácsot.
Több, mint harminc lény fekdüt darabokban utána, egyre több óriási vértócsát alkotva...
'Vértócsa...Ez lesz az...'
Erisziként szeretett rémíteni.
Hirtelen a hatalmas vérmennyiségből fekete és vörös alakok emelkedtek ki! Lovagok karddal!
És hatulról, meg belülről nekiálltak szétvágni a sötét lényeket! Akik semmit sem kezdhetek velük, hisz csak vér alkota őket!
Ha egy-egy alak összeomlott, akkor általában azért tette, hogy fojtogatón ráboruljon egy ellenségre. Aztán újra felálllt és öldökölt tovább.
A sötét lények körében kitört a pánik!
És be kellett hogy vallja: ez valahol igenis szórakoztatta! |
*Amethyst összeszorított fogakkal és szorosan behunyt szemmel erőlködött a Fényfal megtartásán. Ám még csukott szemein keresztül is tisztán érzékelte a kinti villanást. Kinyitotta szemeit, és pillantása megakadt egy fura csődörön. Döbbenten meredt rá.
Végül oldalra sandított, hogy megnézze, vajon a többiek is észrevették-e a jövevényt.
Eledhwen, Esteleth és Nimrodel nyugodt tekintettel méregette az idegenet, Manwë és Thilanna pedig egy gyors, sokat sejtető, kérdő pillantást váltottak, és aztán érdeklődve figyelték tovább az érkező csődört.*
~Miért csak én lepődök meg mindig? ~*morgott magában Amehyst.*
/Amethyst volt a legfiatalabb az Elsők közt, de minden más lény közt is fiatalnak és tapasztalatlannak számított./
*Amethyst végül nem bírta tovább; eleresztette a mágiát, Eledhwen pedig nem bírta egyedül tartani, s a Fényfal először megremegett, majd végképp semmivé vált...
A szörnyek, mintha csak erre vártak volna, óriási bömböléssel rontottak rájuk, s kezdetét vette a harc.
|
Még a tér sötétjébe is elért a sikoly.
'Hm....Valaki bajban van.....'
Kilépett a térkapun.
Egy sötét gyűrűben lények álltak.
'Ezek kik?'
Odaléptetett.
A sötét lények észrevették és röhögni kezdtek rajta.
Ő nem válaszolt, csak ment és ment.
Aztán az egyik balrog lesújtott rá.....
A sötét lények valószínűleg sosem tudták mibe fogtak bele.
Amarrus szemei felragyogtak, egyre nagyobb erővel, végül a vakító ragyogásban hatalmas reccsenés hallattszott, megremegett a föld....és a fény tovatűnt, vele pedig a sötét lények java....
Amarrus sörénye már nem hullámzott, és már odaért a Kapuhoz, mire a szarva és a szeme már csak normálisan izzott.
Elérte a kaput és újra körülnézett. Hat lény, igen, jó látta. És sok-sok döbbenten hallgató, kimeredt szemmel bámuló lény a Gonosztól.....
|
*Az Elsők; Eledhwen, Amethyst, Thilanna, Manwë és Nimrodel, s a Reményadó, vagy más néven a Reményhozó; Esteleth, szélsebesen vágtatott. Mindannyian meghallották Nefadar hívását, s mindannyian válaszoltak is rá.
A hat lény mind-mind más és más irányból érkezett, ám a Fekete Kapuk előtt találkoztak. Csodálkozva, s kissé riadtan pillantottak egymásra.*
-Ti is hallottátok? -*kérdezte ijedten, a sok vágtától zihálva Amethyst.* -Az Alkony Tengerénél voltam, amikor érkezett a Hívás...
-Én magam is hallottam... a Dombos Erdő mélyén voltam, a Nagydomb tetején, mikor meghallottam Nefadart... -*felelte Eledhwen.*
-Erre most nincs időnk! -*csattant Manwë hangja.* -Odabent is ráértek megbeszélni, hogy ki hol volt. De Nefadar nyílván nem ok nélkül hívott minket. És ha bajban van, akkor ez nem a legjobb idő a csevegésre.
-Igazad van. -*bólintott Eledhwen.* -Thilanna, Nimrodel! Ki tudjátok nyitni ezt a kaput?
-Mindenesetre megpróbálhatjuk. -*felelte Nimrodel, s szarvát a kapuhoz értintette, míg Thilanna szeme fehérré vált és éles fénnyel felragyogott, vakító fénybe borítva a Kaput. Már úgy tűnt, nem képesek kinyitni, hisz' a Kapu fekete mágiával készült, s ők mindannyian a Fény teremtményei... ám Nimrodelnek sikerült megtörnie a Kapu varázsát, s az lassan, csikordulva kitárult.
-Gyerünk, befelé! Gyorsan! -*mondta Manwë, miközben elrúgta magát a földtől, s felröppent a magasba. Egy pillanattal később nyilak záporoztak rájuk, s a Kapu csak úgy ontotta magából a gyilkolásra született Gonoszt: orkok, urgalok, trollok, goblinok, gonosz emberek, balrogok, sárkányok... és egy röpke perc elég volt nekik, hogy bekerítsék a hat meglepődött lényt.*
-Amethyst! Eledhwen! A Fényfalat... gyorsan! -*kiáltotta Manwë, miközben visszadobbant a földre. A két kanca azonnal előresietett, s mágiájukkal megalkották a Fényfalat. Lilina varázslatához volt ez hasonló, csak a védőpajzs nem színtiszta energiából, hanem magából a Fényből kovácsolódik. Az egyik leghatásosabb fegyver a Sötétség ellen, ha Fénnyel űzzük el. Ám több száz sötét teremtmény ellen két kifáradt kanca mágiája nem védhetett soká...
-Manwë! Már nem bírjuk sokáig! -*kiáltott hátra Amethyst a válla fölött, egy fél órás folyamatos mágiaidézés után.* -Valamit találj ki, különben áttörnek a védelmünkön!
*A balrogok és a trollok már így is jó ideje egyre kitartóbban és kitartóbban ostromolták a falat tüzes korbácsaikkal és hatalmas bunkósborjukkal.*
-Bírjátok ki még egy kicsit... Mindjárt kitalálok valamit! -*kiabált vissza Manwë, hogy hangjával elnyomja a csatazajt.* -Csak tartsatok ki...
|
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Látta, hogy az egyik kanca nem épp zseniális harcos, így köré küldte a vérlovagjait.