|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.19. 21:11 - |
 *Aznap Ninque volt soron. A Különleges - terem jelenleg egy kis kórteremhez hasonlított a legjobban.
A közepén egy kör alakú ágyon az eszméletlen Despota hevert.
A főhadiszálláson jelenleg nem volt senki. Mindenkinek meg volt a maga baja.
Minden nap 2X volt felügyeletváltás. ma már egészen éjfélig Ninquen volt a sor.
*Despota már 5 napja feküdt egy helyben mozdulatlanul.* |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
A főfolyosó, akár egy felfújható lufi, tágulni kezdett, ahogy a peguni körül vibrálni kezdett a levegő.
Üstökös olyan dühös lett, hogy kis híjján mindenkit elsöpört maga mellől a folyosóban. Nem sok kellett ahhoz se, hogy közvetlen közelről beleordítson Cassandra arcába, amiért visszahúzta és nem eresztette el.
Aztán, saját dühén keresztül, de meglátta a kanca arcát és szemeit. Nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy tudja, mit érez a másik.
Ugyan hagyta magát visszahúzni, de az álláspontján nem változtatott:
- Együtt tudunk segíteni neki. - bizonygatta. - Láthatod, hogy felemészti, amit ő akart elemészteni. Csoda, hogy még tudatánál van... És ki tudja, meddig? - kis szünetet tartott és figyelmét ismét Denem felé fordította.
- Segítenünk kell rajta! Akkor is, ha most nem tudjuk teljesen, mindentől megszabadítani!
Visszafordult a vegyes eriszi-vorstandi csapathoz, gyorsan végignézett mindenkin.
- Ha mindenki osztozik Denemmel, csak annyira, amennyit képes elviselni, már érhetünk el eredményt! Hogy Denem ismét ura lehessen a saját erejének és testének! Úgy pedig már veszély nélkül mehet akár a társaitokhoz, hogy segítséget kérjen! |
Valami felismerésféle hullámzott végig az egész borzalmas jelenségen. Aztán a pegazus szája kinyílt, és elkorcsult, borzalmas, elgyötört, recsegő hangon ezt hörögte:
- Segí..ít...ség....Se...gít....ség....segíts....Segí....segíts....se...gít....ség....
Aztán mindenki rájött, hogy Üstökös mire készül, és egységként hördültek fel.
Elszörnyedve, ripityára törő szívvel kapaszkodott Cassandra Üstökösbe. Denem talán...végre...hosszú idő után...ráakadt pár társára, és segítséget szeretett volna....
Ahogy viszont a fehér peguni felé kapta tekintetét, a szürke kanca nem törődött a haragjával, hanem kegyetlenül visszahúzta magával a lényt a járat tiszta felére.
- Én tudom ki vagy te - mormogta a ménnek, nagyon halkan, és hagyta, hogy a fehér lény lássa minden szomorúságát a szemeiben, ahogy egymás arcára meredtek - Nem tudsz segíteni neki...Egyikünk sem tud...Ha most belekavarodsz ebbe a varázsba, elszabadul ez az erő, és Denem küzdelme a semmiért volt....Ne tedd ezt! Nem ez a megoldás...
Nem engedte el Üstököst, de rámeredt a szörnyű látványra.
- Muszáj megtalálnunk Kárhozatot.... - suttogta.
Közben egyszerűen nem mert lenézni Üstökös lábára..
|
Időközben Duope és Solomon is felzárkóztak. Duope a nyakát nyújtogatva próbálta kivenni a "fekete massza" tulajdonosát, Solomon pedig a lábak között sorrant picit előrébb. Viszont hamar megtorpant, a végtelennek tűnő, csöpögős energia elviselhetetlen volt számára. Hátát felpúpozta, minden szőrszála égnek állt.
Üstökösnek vérzett a szíve, ahogy a szemben álló lényt nézte. Csalódottság, tehetetlenség, bűntudat... Ezek kavarogtak benne.
'Egy újabb kép, amit sosem fogok tudni elfelejteni...'
Az első és legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, ha elkezdik befelé csalogatni Denemet. A főhadiszállás alkalmas lett volna arra, hogy kijátszák a "támadót", de Üstökös gyűlölte volna magát, ha ismét átlép egy segítségre szoruló birodalmi lényen, felemelt szárnyakkal, hogy ez nem az ő gondja.
Először csak nézte Denemet. De nem csak egyszerűen nézte, hanem bele akart látni a másik lény lelkébe. Ez eleinte nem vezetett sikerre, ezért auráját kiterjesztette, hogy a szemben álló lény is érezhesse és gátlástalanul bekopogott a másik elméjébe.
Ezzel egyidőben előre mozdult... volna, ha Triopo utána nem nyúlt volna és közelebbi mancsának összes karmát bele nem mélyesztette volna farbúbjába.
- Azonnal eressz el.... - mordult hátra Üstökös olyan hangon, hogy a vorstandiakban megfagyott a vér és Triopo úgy engedte el a pegunit, mintha megrázta volna az áram.
Üstökös már újra Denemre fókuszált és egyik patájával belelépett a szurokhoz hasonló állagú energiába.
'Engedd, hogy segítsek...' |
A fekete szörnyűség nem felelt. Habár mintha a szemei meg-megrebbentek volna, egyik lényről a másikra. De annyira nehéz volt eldönteni a feketeség közepette....
- Denem....felismersz minket? Tudod kik vagyunk? Emlékszel...ránk? - kérdezgette óvatosan Cassandra.
De a mén még csak egy biccentéssel nem felelt, és meg se moccant.
- Ez így nehézkes lesz....Nem tudunk kijutni tőle - mormogta Tarranos.
A többi lénynek is feltűnhetett már: a szétfolyó fekete varázserő, ami valahogy magába olvasztotta a pegazus testének határait is, teljesen betöltötte a járatot. Már alig látszott tőle a Machos által robbantott hatalmas lyuk is....
Sarrissima, aki a jelenlévők közt a legjobb szívvel megáldott lény volt, lassan és bizonytalanul, de kimondta, ami gondolt:
- Tudjátok....nem hiszem, hogy bántani akarna....Nem...nem úgy néz ki.
- Denem....miért vagy itt? - kérdezte végül elcsüggedve Cassandra.
De megintcsak némaságot kapott kérdésre, meg a bizonytalan, talán csak képzelt, szemrebbenéseket. |
A vorstandiak (és Üstökös) mozdulatlanul álltak és figyeltek.
Most akkor, akivel szemben állnak, nem is ellenség? De akkor mi ez a fenyegető fellépés Denemtől?
Üstökös lazított eddigi feszes tartásán és nyakát előre nyújtva fürkészte Denemet.
- Jól vagy? - tette fel végül a kérdést, amire ugyan tudta a választ, csak azt szerette volna megtudni, mennyire nagy a baj. |
Cassandra nem engedte, hogy lelassítsa őt a tumultus, ami egy pillanat alatt kialakult az egyébként nem is olyan szűkös járatban.
Liliana jelenléte ugyan megdöbbentette, hisz olyan nehéz volt elhinni, hogy valóban a fiatal eriszi érkezett Üstökössel, és került hatalmas bajba, de......Lilianának nem lesz baja ott, ahol van.
Nekik viszont lehet.
Elpréselte magát Tarranos mellett, aki hatalmas szárnyaival sehogy se tudta kikerülni Triopóékat, aztán élből Üstökös mellé szökkent.
Csak azért, hogy utána összeszorult torokkal meredjen a lényre, aki továbbra is mozdulatlanul állt a kavargó fekete homály közepén, és kifejezéstelen, fekete szemekkel bámulta őket.
Ez az egész olyan....iszonytató volt.
- Denem....Barátom....Mi történt veled? - suttogta a kanca. |
Üstökös még probléma nélkül elvágtatott az éppen kiolvadó állapotban lévő Solomon mellett, aki azért nem bírta ki, hogy mancsával utána ne kapjon a peguninak. Utána nem győzött félig kiolvadt felső testével a falhoz lapulni, hogy a szembe vágtató lények el ne tapossák.
Ahogy egyre közelebb kerültek a bejárathoz, egyre nagyobb nyomást éreztek kezdetben a mellkasukban, majd az egész lényükben.
Duope leszakadt a többiektől és elbizonytalanodott. Túl nagy kihívásnak tűnt az jelen állapotában, hogy szembe szálljon egy ilyen hatalmas ellenféllel. Amikor meglátta Solomont, megállt mellette és segített a macskafélének kiszabadulni a jégtömbből, amibe eddig be volt zárva.
- Vigyázzatok, ne rohanjunk a karmai közé! - kiáltott előre Pactenanto a két ménnek.
Üstököst az hajtotta előre, hogy Liliana egyedül van ezzel a valamivel, Triopot pedig az, hogy ne veszítse Üstököst szem elől.
Üstökös, ahogy egyre közelebb került az idegen energiához, úgy kezdett egyre fényesebben ragyogni. Nem tudatosan csinálta, egyszerűen csak éles határt akart teremteni a valami, és maga között.
Csúszva fékezett Liliana mögött és egy ügyes, kanalazó szárnymozdulattal úgy húzta maga mögé a fiatalt, hogy önmagát tette annak helyébe.
Triopo ugyan már hamarabb elkezdett lassítani, de épp kellő távolságban volt ahhoz, hogy becsusszanjon Liliana alá, aki ájultan csuklott össze. |
Cassandráék is érezték, méghozzá kristálytisztán, az új jelenlét érkezését.
Csak ők egészen máshogy.
Egy lényként vetődtek a vorstandiak után, még ha mindegyiküket fojtogatta is a félelem. Mert azellen egyikük se ért semmit, amivel találkozni készültek.
Liliana már rég elfelejtett sikítani is, annyira megdermesztette az iszonyat. Nem bírt hátralépni a patáit már elért fekete pászmák elől, nem bírta levenni a szemeit a lóforma lényről, aki mozdulatlanul állt vele szemben, és kimondhatatlanul sötét szemeivel őt bámulta.
Nemhogy egy ilyen fiatalnak, de bárkinek sok lett volna az a sötét energia, ami egyre inkább elhatalmasodott a főhadiszállás folyosóján.
Túl sok. |
Mindannyian hallhatták, ahogy Liliana kopogó patákkal elvágtat a folyosón.
Üstökös az erisziekhez fordult, miközben épp Triopoval birkózott.
- Liliana! Valaki menjen utána, mielőtt bajba kerül!
Persze akárki is döntött volna úgy, hogy a fiatal kanca után megy, csak egy gond volt: Üstökös és Triopo pont útban voltak....
Közben Triopo belekapaszkodott egész fogsorával Üstökös közelebbi szárnytövébe és kis híján a földre is rántotta! Üstökös szétterpesztett lábakkal és szabad szárnyával próbálta magát megtámasztani a folyosó falán, hogy állva tudjon maradni. Fogalma sem volt, mit kezdjen a tigrissel... Beszélni nem fog tudni a fejével, bántani pedig nem fogja.
Egy pillanatra félelem markolt egész lényébe. Még a levegőt is kiszorította belőle. De nem csak őt kerítette hatalmába az érzés, hanem Triopot, Duopet és Pactenantot is.
Üstökös tért magához elsőként.
- Meg kell védeni a főhadiszállást!!! - ordította egyenesen Triopo arcába, de voltaképp az egész folyosó és a Különleges-terem is beleremegett. Egy végtelennek tűnő pillanatig a tigris arcába bámult, mire az elengedte a szárnyát, szabad mozgást biztosítva ezzel számára.
Üstökös egy alig látható biccentéssel köszönte ezt meg egykori társának és sarkon fordult, hogy a bejárathoz galoppírozzon.
Közben Duope úgy összekapta magát, mintha semmi baja se lenne és Pactenantoval az oldalán előrenyomultak az erisziek között, hogy hangos patacsattogással végigmasírozzanak a folyosón, Üstökös és Triopo után, egyenesen a bejárathoz. |
Cassandra és a társai elképedve nézték az előttük kibontakozó jelenetet.
Hogy történhet meg ez?!
Cassandra azonnal felismerte Üstököst, de mielőtt ő vagy a többiek tehettek volna bármit is, a tigris, aki eddig óvón előttük állt, egyszerűen nekirontott a lénynek! És látszott, hogy ebből rettenetes küzdelem lesz, akármibe kerüljön is....
Tarranos is riadtan hőkölt hátra, ahogy a nagymacska támadásba lendült, mert erre nagyon nem volt felkészülve! Ráadásul őbenne megfordult, hogy a vorstandiak tudják mit csinálnak....
Vagy...ez a lény egy alakváltó, és nem is Üstökös...és talán ellenség....?
- Miért csinálják ezt? - nyerítette rémülten Sarrissima a mellette állóknak.
Lilianának egyáltalán nem tetszett Üstökös javaslata, de a történtek után annyira meg volt ijedve, hogy nem mert ötletelni. A nagy fehér lény egyébként is annyira komoly volt, hogy minden szándék kitörlődött a fiatalból, hogy ellenkezzen.
Amit a tomboló hangzavar kizúdult a teremből, ahova Üstökös csak pillanatokkal korábban lépett be, sarkon fordult és teljes erejéből vágtázni kezdett a kijárat felé.
Még a macskafélét is felrúgta menet közben.
Aztán, ahogy az egyik utolsó boltív alá ért, és már látta is a roncsolt kijárat széleit, valami hatalmas és fekete árnyba borította az egész környezetét.
Liliana riadtan felsikkantott, és akkorát fékezett, hogy egy darabig még a hátsó lábain csúszott megállíthatatlanul a sötét felhő felé. Közben a szemei egyre rémültebbek és kerekebbek lettek....
Fekete homály tömte el a járatot, aminek a szájához a fiatal már annyira, de annyira közel volt. Olaj és füst közti rejtélyes állagú feketeség folydogált ide-oda a padlón, aztán felfelé a falakon, hogy a plafonról lustán lefelé kezdjen csepegni....
Fojtogató volt a sötét energia, ami egyre jobban szétterült a fiatal kanca előtt, és lustán felé-felé kapdosott.
Liliana még soha, de soha nem félt ennyire az életben!
A fekete kavargás közepén kirajzolódott egy alak, de annyira hozzákötődött a kontúrjaihoz a feketeség, hogy képtelenség volt megállapítani ki vagy egyáltalán mi lehet.... |
Üstökös hátrafordult Lilianához és úgy beszélt, hogy csak ő hallhassa:
- Én most oda be fogok menni - ismertette a tervet.
- Ha harcra kerül a sor, tehát megtámadnak, mert én nem fogom őket, akkor sarkon fordulsz és szaladsz, amíg ki nem érsz innen. Rendben? Útközben felrúghatod a macskát, arra kiolvad és lessíthatja az üldözőidet. - beszéd közben egyenesen Liliana szemébe nézett, hogy megbizonyodhasson afelől, a kanca érti, megérti és elfogadja a szavait.
- Ha beszélgetünk és minden rendben van, akkor rád bízom, hogy bejössz Te is, vagy inkább itt maradsz, esetleg akkor is távozol.
Megvárta, hogy a kanca kifejezhesse válaszát, csak azután fordult a Különleges-terem bejárata felé.
- Ez jó hír! Én se akarok bajt! - biztosította a bentieket.
- És ha már ilyen jól összejöttünk, akkor most bemegyek. Pont ugyanúgy fogok viselkedni, ahogy Ti viselkedtek velem
Üstökös vett egy mély levegőt, megmozgatta a nyakát, elszánta magát, megtette az utolsó néhány lépést, ami eddig a terem és közte volt, és belépett a lények látóterébe.
Gyorsan felmérte, hányan vannak és kifélék-mifélék lehetnek. Egy pillanatra fellélegzett, amikor a 3 vorstandit meglátta, de az arckifejezésük gyorsan megváltoztatta az érzést.
Triopo állt hozzá a legközelebb és vészjóslóan vicsorgott.
Üstökös látta, ahogy megfeszülnek a tigris izmai és ugrásra készül. Ismét nem volt idő szakítva a szavakra, a tigris ugyanis szó nélkül megtámadta!
Üstökös rövid időn belül a második macskatámadást könyvelhette el. Ez azonban sokkal komolyabb volt, hiszen míg Solomont egyszerűen le tudta csapni méretbeli előnyéből kifolyólag, Triopo ugyanakkora volt, mint ő...
A tigris nekiugrott, Üstökös hátrahőkölt, hogy elkerülje az újabb harapást és karmolásokat. Ezzel egyidőben jégfalat húzott maga elé, amin Triopo úgy átlépett a benne égő tűznek köszönhetően, mintha a fal ott se lett volna.
- Triopo, kérlek, csak néhány szóra... - próbálta Üstökös meggyőzni.
- Neked itt nincs már szavad!!! - bömbölte vissza Triopo és teljes erőből újra nekiugrott a peguninak, látszólag el akarta fogyasztani vacsorára... |
Sarrissima csak egy lemondó, de azért nem levert sóhajjal felelt. Ilyen az ő formájuk....Bárcsak Machos ne ment volna el!
Cassandra tanácstalanul toporgott egy kicsit.
- Be kellett jutnunk ide! Segítségért! Nem volt választásunk! - döntött végül. Nem tudta ki van kinn, de azt akarta, hogy az illető felfogja: nem akarnak ellenségeket szerezni....
- Nem akarunk bajt! - tette még hozzá apró szünet után - Ki vagy te? |
Duope és Pactenanto hálás pillantást vetettek Sarrissimára a segíséget nyújtó szárnyaiért.
- A vészkijárat csak a legszükségesebb helyzetekben nyílik meg, a főhadiszállás mágiája vezérli. Viszont mivel be se engedett minket... szerintem ki se fog... - válaszolta Duope halkan a kérdésre.
- Hogy békések-e a szándékaink? Kérdezik ezt pont... azok, akik erőnek erejével törtek ide be? - hangzott a folyosó egy még távoli pontjáról a válasz. Üstökös határozottan lépkedett egyre közelebb és közelebb. Menet közben sikerült felmérnie, hogy több lénnyel van dolguk, de azt még nem tudta, kikkel.
- Feltételezem a Ti szándékaitok nem békések - jegyezte meg csípősen.
Nem telt bele pár percbe, és megközelítették a Különleges-terem bejáratát. Üstökös még biztonságos távolságban megállt mutatott egyik szárnyával Lilianának, hogy ha bármi váratlan történik, még legyen esélyük felfogni és lereagálni azt. |
Tarranos a tigris mellé húzódott. Ők vannak itthon....
- Várjatok! Hátha nem kell harcra készülni! - szisszent fel Cassandra, és a két mén mögé lépett.
- Ki van odakinn? Segítség kell? Békések a szándékaitok? - kiáltotta a kanca hangosan ki a folyósra.
Hátha működik még a világon a diplomácia..
Eközben Sarrissima Duope mellé lépett, és szárnyai közé fogta, hogy segítsen, ahogy tud.
- Ha gyorsan kellene eltűnnünk...van hátsó kijárat? |
Triopo kiesett a transzból és egy hatalmas ugrással az erisziek mögött termett, pont a bejáratban. Akármi is adja ki ezt a hangot, ő lesz az első, aki szembe néz vele, hiszen ő az egyetlen, aki vorstandi ménként jelent van! Ennélfogva pedig ez bizony az ő feladata!
Pactenanto rémülten látta, hogy Duope épp összecsuklik, mivel eddigi támasza szó nélkül otthagyta, így pár gyors lépéssel átvette Triopo szerepét Duope mellett.
Értetlenül bámulta a tigrist hátulról, mivel bentről semmit se látott és fogalma sem volt, mi történhetett odakinn. |
Az erisziek összenéztek, és ezúttal egyiküknek se volt semmi mondanivalója. Pactenanto átváltozása mindenkit meglepett. És megmagyarázni egyikük sem tudta.
Se Triopót.
- Nos - hümmögte Cassandra - legalább arról megbizonyosodtunk, hogy azok vagytok, akiknek mondjátok magatokat.....
- Mi pedig mindenképp meg kell keressük Üstököst. Ha kell, a Birodalmon kívül - folytatta szelíden Sar - Eris igényt tart rá. Minden eriszi, aki hallja a boszorkányt, most Üstököst keresi.
És ekkor sikolyok remegtették meg a levegőt, épp mögöttük, a folyosón!!!!!!!! |
Duope csak csendesen figyelte az eriszieket. Néha még meg-megszédült, de Triopo biztosan támasztotta a vállát.
Pactenanto-t furcsa derengés vette körül. Kissé kellemetlenül fészkelődött egy helyben, majd a feje búbjától az utolsó faroktolláig megremegett. Ábrázata megváltozott, idegesen megrázta magát és nagyon lassan unikornissá alakult!
Hirtelen el se tudta hinni, hogy mi történt! Nagy boldogságában egyenesen Cassandra nyakába vetette magát és össze-vissza ölelgette a nyakával.
- Köszönöm! Nagyon köszönöm! - hálálkodott és szemlátomást nem bírt magával.
Odaszaladt Duopéhoz, őt is megölelgette, utána meg még körbegaloppozta a szobát, vagy kétszer.
Mindeközben Triopo lehunyt szemekkel dorombolt, akár egy kiscica, de vele nem történt Pactenanto-éhoz hasonló katarzis. |
Mielőtt Tarranos cifra káromkodásba foghatott volna, mindkét kanca megnyugtatóan rátette a vállaira egy-egy szárnyát. Aztán beszédes pillantást váltottak mindnyájan. És épp a mén vigyorodott el közülük elsőnek. Aztán csak bólintott, és aprót lépett hátra, mintegy jelezve, hogy megfelel neki az őrség szerepe.
Sarrissima és Cassandra viszont előrenyomultak, egészen közel a trióhoz. Furcsa, kutakodó arckifejezéssel vizslatták a sast és a tigrist.
Aztán szinte egyszerre szólaltak meg:
- Calundren - mondta Cassandra a sasnak.
- Kryanna - mondta Sarrissima. |
A sas kedvesen kisimította Duope arcából a rakoncátlan sörénytincseket, amik eltakarták szemeit.
Triopo pedig látva Duope sikertelen felállási kísérleteit, rámordult társára, hogy támaszkodjon rá.
Duope, társai segítségével talpra kecmergett és egyik oldalát tigris segítőjének támasztva, kezdetben remegő lábakkal állt az ismeretlen három lény előtt.
Pactenanto bíztatóan az idegenek felé bökött és rikácsolt egy sort. Duope csak furcsán nézett rá, végül az erisziek felé fordult.
- Egy kisebb csatába keveredtünk, ahol sose látott lényekkel találkoztunk, nem is olyan messze innen. Ő Pactenanto - itt a sasra bökött orrával -, ő pedig Triopo - a tigrisre bökött.
- Mindannyian alakváltóak vagyunk. A harc közben eltalálta őket valamiféle varázs, aminek köszönhetően se átváltozni nem tudnak, se velünk kommunikálni.
Kicsit elhallgatott, mint aki elmerengett valamin.
- Arra... nem emlékszem, hogy mi történt a csata végén, vagy hogy hogy kerültünk ide. - vallotta be, száját elhúzva.
Kicsit meglepetten hallgatta a kérdést.
- Hogy kit kerestek? - kérdezett vissza, mint aki nem érti a kérdést, vagy nem akarja elhinni, amit hall.
- Üstökös évekkel ezelőtt elment, elhagyott minket és a Birodalmat is. Nem tartja magát vorstandinak, ezért mi sem tartjuk őt közülünk valónak többé. Hiába keresitek. Nem csak itt, hanem az egész Birodalomban. |
- Ideje menni - mormogta nagyon halkan Tarranos a nagyjából előtte álló két kancának.
- Félek, igaza van. Mit találhatunk itt? - mondta halkan, szomorkásan Sar is, az így kéretlenül is vezetővé avanzsált Cassandrának.
- Legalább hadd kérdezzem ki őket! A főhadiszállás a vorstandiak rejtekhelye volt! Csak van itt valami, ami segíthet nekünk!! Ez nem csak egy halom kő és folyosók! - ellenkezett Cassandra.
És előre is lépett, be a terembe, kerülgetve a folyadékokból létrejött kis bizarr akármiket.
- Mi Üstököst akarjuk megtalálni! Tudtok segíteni? Van valami köze hozzá annak, ahogy ti....kinéztek? |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Aznap Ninque volt soron. A Különleges - terem jelenleg egy kis kórteremhez hasonlított a legjobban.