|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.11. 00:36 - |
*Végiglépkedett pár folyosón, áthaladt pár kereszteződésen, míg elérte a kör - termet.
Határozottan fordult az egyik irányba és haladt célja felé.
Egy könyvespolchoz hasonló tároló előtt állt meg, ami zsúfolásig tele volt könyvekkel, tekercsekkel és papirokkal. Szárnyát sorban végighúzta a könyvek gerincén és volt néhány tekercs, amit kibontott, majd kissé csalódottan visszatett a helyére.
Valami számára hasznos szöveget keresett.* |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Raffaello bólintott.
- Részben - nyögte kiszáradt szájjal - Csoda, hogy épp ezt emelted le a polcról...Ebben nagyon sokminden benne volt, amit tudnunk kellett.....
Rémült, kétségbeesett szemekkel nézett Büszkeüstök arcára.
- Nagyon nagy bajban vagyunk. Illetve...talán még nem, de hamarosan, ha nem cselekszünk! Ó, Büszkeüstök, a Birodalom varázsa felbomlik! Felborult az egyensúly! Ami a Félelemben történt, az csak egy része volt a bajnak. Megismétlődhet, és egyre erősebbé válhat! Eris eltűnésével a varázsunk, az erisziek varázsa, szintén zűrzavarba torkollt. Ez a zűrzavar másokra is kihat! A lények ereje megrendülhet, és idővel elveszthetjük a kapcsolatunkat a Varázzsal!! Minden káoszba zuhanhat, ha nem állítjuk meg a pusztulást! A Mágia-aszály elpusztíthatja a lények javát....Éppen mert a lelkünk törhet össze, ha nincs többé varázs... - nyögte elhalón. |
 *Párja mellé lépett és szárnyát gyengéden a hátára engedte.*
- Csak fél füllel - *válaszolta őszintén.* - Arról szól? |
Raffaello le kellett tegye a tekercset, és le kellett üljön. Nagyon rosszul lett alig pár perc alatt!
- Hallottál....hallottál már a mágia-aszályról? - kérdezte nehézkesen, akadozva. |
- Volt benne valami használható? - *érdeklődött párja arcát fürkészve.* |
Kicsit megnyugodott, ahogy Büszkeüstökbe visszatért az élet színe, így kitekerte a papirost, és elkezdte olvasni. Gyorsan haladt, és a régi írás valójában gyönyörű és hatalmas betűkkel íródott, így néhány perc múlva le is engedte maga mellé. Nem lehetett tévedés, még az utalásokat is értette.......
Raffaello nagyon-nagyon öregnek és gyengének érezte magát hirtelen...És nagyon örült volna Michaelangelónak. |
*A világ kezdett már kevésbé forogni vele és a hirtelen kiszállt Erő kezdett visszatérni belé.
Kinyitotta szemeit és kíváncsian nézte, ahogy párja a papirost bontogatja.* |
Szinte ijedten, tanácstalanul állt egyhelyben, szárnyában még mindig bontatlanul szorongatva a tekercset. Mit tegyen, ha párja rosszul lesz?! Ide nem hívhat segítőket! Már ha segítene egyáltalán bárki is......
- Remélem....- motyogta, és oda sem nézve kezdte kibontani a poros írást. |
*Bizonytalanul bólintott párat és halványan elmosolyodott, azonban szemeit továbbra is lehunyva tartotta.*
- Csak pár pillanat az egész - *próbált nyugtatóan szólni.* |
Raffaello elkerekedett szemekkel, lélegzetvisszafojtva nézte végig a bűbájt, azután hökkenten vette át a tekercset.
- Kö....köszönöm! - nyögte ki, de szinte végig Büszkeüstököt nézte a furcsa tárgy helyett.
- Minden rendben? - kérdezte halkan. |
*Egy pillanatra elszállt minden kételye és a polcokhoz lépett.
Egyik szárnyát felemelte és lassan a tekercsek előtt húzta. Mindig szelíd tekintete most üvegesnek tetszett. Szárnya az egyik polcnál megállt, mire a tekercsek elkezdtek zizegni és utat engedtek egy poros, furcsa színű társuknak. A tekercs felemelkedett a levegőbe, mire a többi zörögve egymásra hullt.
Büszkeüstök óvatosan megfogta a tekercset és átadta Raffaellonak.*
- Nem tudom, mit tartalmaz - *motyogta halkan és lehunyta szemeit.* |
Raffaello tovább folytatta az áskálódást a tekercsek közt.....
- Ha legalább tudnám, hogy mit is keresek - mosolyodott el keserűen. |
Raffaello nagyon meglepődött, épphogy el nem ejtett egy érdekesnek ígérkező tekercset, de elharapta tiltakozását vagy kérdéseit, amikor párja arcára nézett.
- Rendben....... |
*Büszkeüstök nem akarta tovább kötni az ebet a karóhoz.*
- Remélem igazad van. - *mondta és párja mellé lépett. beleolvasott Ő is pár tekercsbe, de egyik sem a keresett adatokat, szöveget tartalmazta.
Maga sem tudta, hogyan jutott eszébe, de hirtelen megragadta párja szárnyát és elkezdte kifelé húzni.*
- Át kell mennünk egy másik terembe. Meg kell néznem valamit. - *magyarázta és mereven előre nézett.* |
Finoman vállatvont, de egy mosoly erejéig hátrafordult. Aztán kutatott tovább.
- Én csak arra gondoltam, hogy tavasz van. Miért tespednének itt, mikor odakinn minden harsog az élettől? Talán szabadon akartak rohangálni egy sort vagy kalandot keresnek. Itt nem sok dolog van, ami egy aktív, fiatal lényt lekötne, nemde? Én még csak elmalmozok magamban, de a nagy harcoknak vége, a Sötét nagyúr halott.....Talán elmentek élvezni a békét, amiért annyit szenvedtek...... |
*Kényszerítette magát, hogy elforduljon a folyosótól és Raffaellora nézzen.*
- Úgy igazán sehol. Ha valakire szükség volt, megkeresték. Akkoriban pedig még nem voltak nagyobb gondok - *válaszolta az első kérdésre, majd folytatta.* - Úgy van, javarészt... Miért kérdezed? Szerinted feleslegesen aggódom? - *kérdezte bizonytalanul.* |
Biccentett párjának, előrelépett, és kutatni kezdett. Tudta, érezte, hogy Büszkeüstök feszült, és ő maga sem tagadhatta: aggasztó volt a termek és folyosók csendje. De bolond lett volna mutatni! Inkább egyre makacsabbul olvasta a tekercsek címeit.
- Mondd, ezen hely megteremtése előtt hol gyűltetek össze? És nem harcosokból áll a társaid java? - kérdezte párját, de nem nézett hátra. Igazából csak azt akarta, hogy Büszkeüstök gondolkozzon és ne aggódjon. |
*Miután végighaladtak egy-két folyosón, beértek a kör-terembe és jónéhány polcnyi tekerccsel találták szemben magukat a köríves falnál.*
- Itt volnánk. - *mutatott körbe szárnyával.
Kissé feszülten pillantott körbe.
~Miért nem találkoztunk senkivel? Mindig szoktak fixen itt lennie páran...~* |
 Angyal kicsit aggódott, de aztán eszébe jutott egy régi emlék, és a félsz úgy eltűnt belőle, mint köd a viharban.
Ő is elhagyta a termet. |
*Dignified nem hagyott időt a lelkesedésre.*
- Már meg is van, mi lesz az első próbatétel. Kaptok mondjuk... hm... - *fejben számolgatott kicsit. Bő 20 perc kellett, hogy a főhadiszállásról a sziklákig elérjen egy gyorsan repülő pegazus.* - ...10 percet, hogy elérjetek a sziklákig.
*Az egyik polcról levett 2 iránytűt.*
- Ezt azért kapjátok, hogy ne tévedjetek el. Menjetek észak-keletnek, míg meg nem pillantjátok a sziklákat. A legmagasabb csúcs tetején foglak várni Titeket.
*A folyosók felé lépett.*
- Induljunk.
*Azzal eltűnt a folyosókon*
*Váltott egy pillantást Angyallal, majd Dignified után lépett.* |
Boldogan elmosolyodott.
- Köszönöm - mondta halkan. |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Raffaello bólintott.
*Párja mellé lépett és szárnyát gyengéden a hátára engedte.*
Angyal kicsit aggódott, de aztán eszébe jutott egy régi emlék, és a félsz úgy eltűnt belőle, mint köd a viharban.