|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.18. 14:37 - |
 *Mithrandir leereszkedett a tó partjára, és inni kezdett a friss, hűs vízből. Nagy kortyokban itta a tó vizét, mivel nagyon szomjas volt: lassan két napja, hogy nem ivott...* |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 -Köszönöm!-biccentett Lionelfnek, majd visszalépett Ceuron mellé, hogy mégse legyen egyedül.
Fúriorral nem foglalkozott, látta milyen a jelleme, s ez teljesen rá vallt.Csodálkozott is volna Aranypata, hja Fúrior nem fintorodott volna el... |
 Ceuron lenyelte sértődöttségét, és követte pillantásával Aranypatát, aki nagyon meglepte kérésével!!
 Még egyszer jót derült Ceuron képén, és már csak ezért is bólintott!
- Ugyan ki tiltaná meg, hogy gyere? A Szigetre szabad a bejárás bárkinek!
Fúriorra pillantott, aki elhúzta orrát, de szándékosan nem vett erről tudomást. Vannak dolgok, amiket egy harci lénynek is el kell tűrni. Például a létezést. |
Aranypata visszalépett Ceuron mellé.Kedves mosollyak ránézett, mintha azt mondaná, "Semmi gond!Ne foglalkozz velük!Lényeg, hogy mennek a szigetre!".
Az öreg, Lionelfnek nevezett unikornis felé lépett.
-Elnézést!Nem szeretnék útban lenni, de nagy baj lenne, ha veletek tartanék? |
- No? - kérdezte sürgetőn, de Lionelf szeme csillogásán látta, hogy nagy hibát követett el....
Már nem maradt ideje bánkódni...
Megeresztett egy kaján vigyort Alisar és Fúrior felé, majd édes mosollyal szólt a fenséges pegazushoz:
- Hogyne! Máris induljunk! Mi is éppen erre gondoltunk, ezért is mentünk arrafelé....mielőtt megjöttél...és ugyanezt javasoltad! - robbant ki belőle a nevetés.Örült neki, hogy Fúrior is csatlakozott hozzá, ha rosszindulatból is, mert Ceuron "karótnyelt" valóját piszkálni édes öröm és kielégülés volt az öreg unikornisnak!
Minden pillanatot élvezett társa zavarából! |
Beleegyezőn biccentett Ceuron felé, bár még nem mondta, ő is velük szeretne menni. |
- Ha Fúrior nem repülhet, hát gyalog megyünk - adta be a derekát egy hosszú, kínos csend után.
De nem kerülte el a figyelmét Aranypata viselkedése, amit a maga részéről kedvesnek talált. |
Ő is meglepődött kissé saját szavain, majd elpirulva elrebegett egy bocsánatot, amit valószínűleg senki nem hallott, amjd inkább kettőt hátralépve csndben figyelt. |
Ceuron meglepetten, de hálásan pillantott Aranypatára, aztán bólintott a társainak.
- Nem veszíthettek velem semmit! Gyertek el a Szigetre! Ha jól tudom - nézett Fúriorra udvariasan - Neked mindenképp ott lenne a helyed.....
Lionelf gyorsan közbeszólt, mielőtt még elmérgesedhetett volna a helyzet, hiszen látta, hogy Fúrior döbbent csendje nem lesz hosszúéletű.
- Ceuron, nem kell emlékeztetned a dolgomra! Már útnak indultunk, mikor megérkeztél! - mekegte szúrós pillantással.
- Egyébként pedig hiába is sürgetnél, ha ez lenne célod! Fúrior nem tud repülni......és ha jól sejtem nem is vihetem - tette hozzá, mielőtt Ceuron szólt volna, de azért a nagy szürke csataménre is vetett egy pillantást, bíztatásra várva.
 - Így igaz. Vannak bizonyos varázslataim, amik rajtam kívül álló okokból létrejöttek, és nem engednek...bizonyos dolgokat - hörögte, és nagyon örült volna, ha Ceuronnak eshet! De se a pegazus nem tűnt túl könnyű prédának, se Lionelf nem hagyta volna.......
|
A bemutatásra előrább lépett, s meghajolt a lények előtt.
-Nem tesz semmit!-válaszolta mosolyogva, s kicsit zavarba is jött.
Aranypata nem akart beleszólni, főleg, hogy nem is ismerte pontosan a történteteket, de tudta, nagy lehet a baj, s ilyen a lényeknek össze kell tartanuk.Nem azon kellene vitázniuk, hogy tényleg iagazat mondd-e.....a főnixek elég titokzatos lények, bölcsek és mindenben megbízhatóak....
-Szerintem igaza van, s hallgatni kéne rá....-bukott ki a száján egészen hallkan. |
Ceuronnak feltűnt, hogy eddigi kísérője lemaradt, így meglepetten és kérdőn hátrafordult felé.
- Aranypata?
Előrefordulva magyarázott az utolért lényeknek:
- Aranypata segített rátok találnom! Eleinte rosszfelé kutattam...Pedig megérthetitek, hogy ez fontos volt - mosolyodott el boldogan és büszkén.
Rámosolygott a kancára Ceuron mögött.
- Köszönjük! - kiáltotta - Nagyon köszönjük neked!
- Mihez kezdünk most? - kérdezte eriszi társaitól.
- Minél hamarabb a Szigetre kell mennünk! A BoszorkányVidék Fővárosa így is kavarog és szinte forrong az igalomtól! - toporzékolt.
- Nincs vesztegetnivaló időnk! Eris...talán segítségre szorul....
Lionelfet megelőzve morrantotta:
- Nekünk nincs szárnyunk! Időbe fog kerülni, míg bárhová is eljutunk! Egyébként biztos vagy abban, amit mondasz?
Ceuron döbbent és sértett képét látva folytatta:
- Néhány főnix lángja nagyobb és a betegek jobban vannak....Ezt elég sokmindenhez lehet kötni! Máris ugorjunk, mert pár lényben vadul feltámadt a remény?? |
Kicsit hátrébb, Ceuron mögött állt, mikor a pegazus társainak bejelentette a jó hírt.Őszintén szólva nem nagyon tudta mi történt Erissel és lényeivel.Habár halványan annyit tudott, hogy nem volt minden rendben az utóbbi időben.
Továbbra is a háttérben maradt, nem bánta, hogy Fúrior, s a többiek most nem vele foglalkoznk. |
Mélyen meghajolt a lény előtt.
- Én kérek elnézést! Én Ceuron vagyok! Örülök a találkozásnak, Aranypata! És hálával tartozom neked, mert segítettél! - tette még hozzá, mikor felnézett, és meglátta a távolodó hármast! Rögtön fellélegzett, és nagy lendülettel vágtába ugrott a lények felé.
- Lionelf! Fúrior! - nyerítette hangosan, és robogott társai felé.
Fúrior szinte rögtön meghallotta a hozzá kiáltót, és harciasan, bármie készen megpördült.
- Követnek! - nyerítette.
- Az Ceuron! - intette le a nagy csatamént Lionelf, és jókedvűen a pegazus elé ügetett.
- Üdv Ceuron! Hát nem maradtál a Rémségek Szigetén? Mi szél hozott!? - kiáltotta társa felé.
- Jó hírt hozok nektek! A legjobbat! - nyihogta túlcsorduló boldogsággal, miután csúszva lefékezett a lények előtt. Úgy tűnt már nagyon várta ezt! Végre kimondhatja!
- Hadraco és a többi velünk élő főnix különös dolgokat éreztek! A lángjaik nagyobbak lettek! - kezdte egyre szélesebb mosollyal Ceuron - A betegeink is kicsit jobban vannak! Ezért indultam útnak! Mindenkit megkeresünk és.....összegyűlünk!
Ő és Lionelf egyaránt megdöbbenve figyeltek a pegazusra, majd összenéztek, és hallgatásba burkolóztak. Ceuronon látszott, hogy nem ezt várta volna, de ő sem szólt.
Aztán Fúrior szemei nagyot lobbantak, előre lépett, és parancsolón így szólt:
- Mondd ki!!!
Ceuronból halk nevetés robbant ki, de leküzdötte, és csillogó szemekkel kimondta:
- Szerintünk Eris visszatért. |
-Nem!Nem úgy tűnt, hogy siettek volna!-tette hozzá Ceuron szavaihoz, majd elindult a nyomok után ő is.
-Óóó elnézést!Torpant meg!Milyen udvariatlan vagyok!A nevem Aranypata!Bocsáss meg..... |
Csak biccentett a kanca szavait hallva, és sietett tovább, míg vissza nem értek a tópartra. Ott a saját nyomait követve elért a nedves talajon a nyomok kezdetéig.
- Tehát innen indultak, ugye? - kérdezte a talajt vizsgálva, majd lassan elindult arrafelé, ahol több patás lény ment egy kisebb csapatban elfelé nemrég.
- Úgy tűnik nem siettek! - derült fel a hangja. |
Aranypata könnyed ügetésben tartotta Ceuron tempóját.
-Biztos, hogy megtaláljuk őket!Hisz mondtam, nem oly rég váltak el útjaink....
Kíváncsi volt, mi lehet az a sürgős üzenet egy ilyen csodálatos, nyugodt, felhőtlen estén.De nem akart még kérdezősködni.Előbb vagy utóbb úgyis mindent megtud. |
Meghajolt a fénylő pegazus előtt, beleegyezése és hálája jeleként. Aztán nagylendülettel meg is fordult, és gyors, haladós léptekkel nekivágott a sűrűnek, hogy visszamenjen épp oda, ahonnan elindult.
- Remélem sikerült megtalálni a társaimat. Nagyon nagy kudarc lenne, ha most nem sikerülne elérnem őket.... |
Elmosolyodott.
-Amikor társaid továbbindultak, nem volt energiám a repüléshez, de nem szerettem volna a tónál maradni.Bármennyire is szép, már nem tudtam volna ott maradni!
-Mostmár igazán repülhettem volna, de egyébként is keveset járok itt a fák között.Kicsit.....szétnéztem....
-De nem is tartanálak föl, hisz azt mondtad sürgős a mondanivalód!Ha nem bánod elkísérnélek, míg megtalálod társaid! |
Feje egy pillanatra lekókadt, és méltóságteljes hangjába némi szégyen vegyült, amikor megszólalt:
- Ezek szerint jó volt a gyanúm, hogy hibáztam...Sajnos sürgős a dolgom, mert azt hiszem nagyon is fontos a társaimmal tudatni azt, amit mi többiek a Rémségek Szigetén megsejtettünk. Engedd megjegyeznem, hogy meglepő a jelenléted itt, a sűrűben, ahogy fénylesz! - tette hozzá, és láthatóan indulni készült, bár nem szívesen és könnyedén. |
Végighalgatta a lényt, majd lágy hangján válaszolt.
-Nem rablom időd, sőt, örülnék társaságodnak, ha éppen nem lenne sürgős dolgod!Szívesen segítek, mert nem oly rég találkoztam pár eriszivel a parton!
-Pontosan a másik irányba mentek két vorstandival! |
Apró, udvarias, kecses szárnymozdulat után szólt a lényhez:
- Bocsáss meg nekem, de segítséged kell kérjem! Szavamat adom, hogy amennyire csak lehetséges, kevés idődet rablom el! A társaimat keresem. Eriszi lényeket. Véletlenül nem láthattad őket, amikor a tóparton jártál? Onnan követtem ide a nyomaid, de be kellett látnom: tévedtem. Fontos lenne elérni a célom.... |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Mithrandir leereszkedett a tó partjára, és inni kezdett a friss, hűs vízből. Nagy kortyokban itta a tó vizét, mivel nagyon szomjas volt: lassan két napja, hogy nem ivott...*
Ceuron lenyelte sértődöttségét, és követte pillantásával Aranypatát, aki nagyon meglepte kérésével!!
Még egyszer jót derült Ceuron képén, és már csak ezért is bólintott!
- Így igaz. Vannak bizonyos varázslataim, amik rajtam kívül álló okokból létrejöttek, és nem engednek...bizonyos dolgokat - hörögte, és nagyon örült volna, ha Ceuronnak eshet! De se a pegazus nem tűnt túl könnyű prédának, se Lionelf nem hagyta volna.......