|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.30. 23:19 - |
Crystin magányosan lépkedett a csendes, nyugodt vizű tó partján. Bátyja, Shine ezúttal nem volt vele, hogy baj esetén megvédhesse őt, így Crystin most sokkal óvakodóbb és félénkebb volt, mint máskor.
Némán ballagott a tó mellett, a sima, rezzenéstelen víztükröt figyelve, mikor hirtelen egy apró, különös fordrot vett észre, ami felborzolta az addig nyugodt tó felszínét. Crystin megállt és gyanakodva kezdte szemlélni a vizet... de nem nézhette sokáig.
A tóból hamarosan egy polipszerű kar vágódott ki, és tapogatózva csapkodott a parton. Crystin ijedten hátrált el a víztől...
|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-És ha... ha veled mennék? -kérdezte bátortalanul.* -Nincs rá mód? |
 Hosszan nézett Saphirára.
- A Perem nem az én hatalmam alárendeltje - kezdte végül - Nem a valódi, békés, csöndes csarnokok világa az, hanem már majdnem a Túli világ vagy a Semmi. Nehezet kérsz tőlem, mert ilyet soha korábban nem csináltunk. De megteszem, ha ilyen elveszett a reményed. Tudnod kell azonban, hogy ezzel az úttal más lesz az eredmény, mint azzal, amit Ti terveztetek. Az rátok veszélyes...Ez az Úrnőtökre.....Én nem vagyok lénye, egy eltévelyedett lélekkel megértetni, hogy miért vonszolom magammal....nagyon nehéz lehet....Ha valami rosszul sikerül....lehet, hogy csak egy sápadt árny lesz csupán....De megpróbálhatom...... |
-Boldog lesz, hogy Úrnője visszatért, s örök hálára kötelezed, mint ahogy mindannyiunkat. -*felelte.* -Miért csodálkozol annyira? Ha a cél könnyen elérhető, csak az odavezető út a fontos. Ám ha a cél oly távol van, s oly megközelíthetetlen, már nem számít az út.
-Nos, tehát, mi a válaszod? Jól mondtad az imént, azt reméltem, visszavezetheted Őt a Peremről. Vállalod hát? |
Csodálkozva pillantott a pegazusra.
- Hogy érted ezt? Keressem meg és vezessem vissza, erre vágysz? Mi lesz akkor azon társaddal, aki oly elszántan keresi Vanwa Valát? - nézett szelíden Saphira szemeibe. |
-Ó! -*kicsit csalódottan lejjebb eresztette fejét.* -Csak ennyit szerettem volna... Köszönöm! Bár meg kell valljam, titkon abban reménykedtem, segíthetsz visszahozni a lelkét. |
- Látó vagyok - felelte szelíden.
- A képességek többi részét csak akkor használom, csak akkor használhatom, ha nagy a baj.....Ha az érdekel, túlra is látok. Ha gazdád érdekel, magad is tudod, hogy a Perem foglya. Mi mást szeretnél hallani, Saphira? |
-Jól értettem, hogy rendelkezel olyan hatalommal, mellyel maga Mandos is bír? -*kérdezte.* -Az Ő csarnokába térnek meg pihenni a holtak lelkei, s sokan azok közül, kik még nem léptek a halál ösvényére, szintén nála várakoznak, hogy ott ítéletet mondjanak fölöttük. Képes vagy erre Te magad is? -*ezt nagyjából egy szuszra darálta el, s reménykedve pislogott a ménre.*
-Mert ha igen, talán segíthetnél. Mandos előtt nincsenek titkok, így nyílván Te is hallottad, milyen teher nyomja most a szilnoriak szívét. |
| Már hívták, mindig fontos tanácsadó volt, de megállt a kiáltásra. |
-Nem csak a nevét....? -*ismételte maga elé Saphira.* -Akkor talán... Várj csak, Mandos! -*kiáltotta hangosan, és a távozó mén után ügetett. Remélte, hogy még nem jár túl messze, és ráakad a csődörre.* |
Elfordult a kancától, menni készült.
- Nemcsak a nevét kaptam ajándékba.... - szólt hátra halkan, azzal beugrott a fák közé, és eltűnt. |
-Én Saphira vagyok. -*bólintott Mandos felé.* -Nagyhatalmú Vala nevét viseled. Büszke lehetsz.
*Töprengett egy darabig, majd révetegen biccentett egyet a mén felé.*
-Megfogadom a tanácsodat, Mandos. Bízom a szavadban, megkeresem Csillagvágtát. De még most sem értem, miért fenyegetsz forrongással. Tudtommal birodalomszerte minden csöndes és nyugodt. |
- Mandos a nevem - biccentett.
- A Sötétségnek vége, de az Életnek nem. Az pedig folytonos mozgást jelent. |
-Szia Norolin. -*mosolygott barátságosan a kicsire.* -Már nagyon sokat hallottam rólad, örülök, hogy végre megismerhetlek.
*Gyöngéden összeborzolta a kis kanca sörényét, rámosolygott, majd az érkező unicornis felé fordult.*
-Sokat tudsz rólam, idegen. -*mondta nyugod, udvarias hangon.* -Ám rejtvényekben és félelmetes, riasztó talányokban beszélsz. A Sötétségnek vége, miért ijesztesz hát forrongással?
*Érdeklődve nézte a mént. Különösnek, s figyelemreméltónak találta, s bár ismeretlen volt számára, valahogy öszönösen bízni kezdett benne.* |
-Igen én ügyelek Norolinra!-mondta.
"Norolin gyere várlak"-gondalataival hívta az ifjú kancát.
-Itt vagyok!-szólt egy hang.Hamar megjelent Norolin.
-Ezt nézd mit tudok!-mondta lelkesen Moridornak.Azzal akkorát csettintett farkávál mint amikor a csikósok csattintanak ostorukkal.
-Ügyes vagy!-mondta barátságosan Moridor és fejével intett ,hogy jöjjön oda hozzá.A csikó oda lépkedett mellé.
-Saphira ő itt Norolin!Norolin ő itt Saphira! |
Mandos nyugodtan, szinte a semmiből termett a pár mellett.
Először fejet hajtott mindkét lénynek, majd mély, nyugodt hangján így szólt:
- A láp csodás hely, de a Tündérrózsák szigetén újabban különös dolgok esnek meg.....Ha odamentek, szomorú dolgoknak lesztek tanúi s tán szenvedői is.
Saphirára nézett.
- Nemes hölgy, inkább keresd meg a fiad! Oly dolgok következnek, amelyek során helyesebb s bölcsebb volna, ha tudnád hol van s milyen helyzetben....A Birodalom forrong, valami jön...Ha a lápba utazol, fontos dologra döbbensz rá, és különös cselekvő lehetsz....A választás a Tiéd......
Moridor II csak azután lett figyelme középpontja.
- A Te gazdád csikója a Te felelősséged, nemde? Neked is meg kellene őt keresni.... |
-Láp? Hát ez elég "sárosan" hangzik. De hogy megfelel-e, az majd kiderül. Menjünk. -*bólintott Saphira.* |
-Ez mostmár tényleg nem fog kiderülni igazad van!-mondta.
-Amúgy szeretnék veled ellátogatni a Láphoz!A Tündérrózsák szigetére de csak akkor ha neked is megfelel! |
-Nem tudom. -*vont vállat kissé közönyösen.* -Fogalmam sincs, mit tett volna Norolinnal. De ez már sosem fog kiderülni, nem igaz? Nem is érdemes több szót vesztegetni rá. Inkább induljunk. Menjünk arra, amerre jónak látod.
|
-Csak még 1 dolgot fűznék még ehez.Ő életben hagyta volna Norolint ha egy egész családot képes volt lemészárolni?-kérdezte de nem gúnyosan sem máshogy csak hozzátette.
-Nos akkor merre menjünk? |
*Arcán döbbenet és megrökönyödés suhant át, de csak egyetlen pillanatig tartott. Egy szemvillanással később Saphira már ugyanolyan nyugodt, higgadt tekintettel meredt Moridorra, mint azelőtt.*
-Nem, nem megyek el. -*felelte végül.* -De megvetem az erőszakot. Soha nem öltem még, ezután sem fogok, és Csillagvágtát is erre tanítottam. Az, aki életet ad, hamar megtanulja, hogy életet elvenni milyen szörnyű bűn. Nem hiszek a "nem volt más megoldás" kezdetű magyarázatokban, mert tapasztalatból tudom, hogy mindig van más megoldás. Mindig létezik választási lehetőség, és létezik kiút. Amikor pedig felkínálják a válaszlehetőséget, tőlem függ, melyik útra lépek: ölök, vagy inkább élni hagyok. Még ha olyan iszonyatos bűne is van, ha olyan nagyon ártott is nekem... mindenki megérdemli, hogy kapjon még egy esélyt. -*mondta halkan, majd kissé szelídebben hozzátette.* -De egyenlőre nem megyek el. Mindenkinek vannak sötét foltok a múltjában. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hosszan nézett Saphirára.
