|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.01. 18:28 - |
 Korall-király és párja úgy gondolták, kirándulnak kicsikét.Noha sós vizü lények mégis megtudtak élni az édes vízben. Amikor ideértek, megpihentek, majd lazacugrósat játszottak:(nehezen) felugrottak a vízesésen keresztül, majd lecsúsztak rajta. |
[240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Hatalmas farka szisszenve szántott a levegőbe, ahogy Unira nézett némi ridegséggel a szemében.
Aztán fejével a vele jött szürke unikornisra bökött.
- El akarunk jutni a Rémségek Szigetére. Próbálok rájönni merre induljunk - válaszolta flegmán. |
 Keresel valamit?-kérdezte kiváncsian.
|
- Hm.... - morrantotta, és kissé szórakozottan méregette tovább a lényt. Aztán odalépett az Óriásvízesés csúcsához, épp mellette robbant le a víz a mélybe hatalmas zajjal, de nem törődött a szédítő mélységgel, hanem a horizontra meredt ezüst szemeivel, keresve néhány ismerős pontot, amiket el akart érni, illetve egyelőre csak látni akart.
Kereste azokat a helyeket, ahol már járt, amik alapján odatalálhatott a Szigetre. |
-Tudom!De mégis megtettem és ezt egy életre megjegyeztem!-mondta. |
- Télen ugrálni sziklákról egy pokoli erejű vízfolyás felett nem túl bölcs dolog - jegyezte meg maliciózusan, aztán megrázta sörényét, és felhagyott a legeléssel, úgyis elfogyott a jóízű fű. |
-A tó túl partján lett volna dolgon.Innen nem messze van egy kis szikla szírt ami a víz fölé nyúlik.Megpróbáltam átugratni a folyót de megcsúszott a lában és a vízben landóltam és innentől meg már te is tudod!-mondta. |
- Animus a nevem - vetette oda szinte gőgösen.
- Hogy kerültél a folyóba? - kérdezte szórakozottan. |
-Amúgy a nevem Uni!-mutatkozott be a két lénynek.
-Titeket hogy hívnak?-éredeklődött. |
Animus lassan felemelte a fejét, kihúzta magát, lenyelte a szájában lévő fűcsomót, szemügyre vette a lényt, majd egyszerűen biccentett egyet.
Aztán újra visszafordult a legeléshez, mintha mi sem történt volna. |
Párat köhhentet.Lassan lábra állt.A mén felé fordult.
-Köszönöm!Ha maga nem jön én itt halok meg!Köszönöm!-mondta. |
Animus döbbenten horkantott Iwehn gesztusára, de mire ellépett volna a kancától, az már az idegen mellett volt újra. Megrázta sörényét, aztán nagyot csapott farkával, a fél környéket beterítve vízcseppekkel, de nem szólt egy szót sem. Arca meg amúgysem árult el semmit......Odébb ment, és legelni kezdett. Mint akit nem érdekel semmi. |
Döbbenten nézett az unikornisra, ahogy a vízben kapálózik, majd megkönnyebbülve látta, hogy Animus segít neki. Bár igaz, kicsit vonakodva, de segített...
Mikor mindketten a parton voltak, Iwehn gyors léptekkel mellettük termett.
-Minden rendben?-kérdezte, majd választ sem várva egy pillanatra odaérintette orrát Animus arcához, majd a röpke pillanat alatt a mén izmai lenyugodtak. Hiszen rengeteget úszott rövid idő alatt...de Iwehn nem merte sokáig ott tartani az orrát.
Azután gyorsan el is kapta fejét, és hogy zavartságáról elterelje a figyelmet, az unikornishoz lépett ezután. |
Animus kiért a folyó azon részéhez, ami a gigantius vízesés tetejéhez kanyargott. Gyönyörű volt a kilátás, de nem tudta kiélvezni! Kiáltásokat hallott......
Arrafelé pillantott lustán, amerről a hangok jöttek, és elfintorodott.
Egy unikornis küzdött (hiába) az árral. Animus újabb fintort vágott, majd a folyóba ugrott! Hatalmas izmai (és némi varázsa) könnyedén utat teremtettek neki az örvények és hulllámok vadságában!
Hamar elkapta a bajbajutott idegen sörényét, és eszeveszett tempózással elindult ki! Így már sokkal nehezebb volt, egyre közeledett az Óriásvízesés teteje, amin túl rájuk, nem-víz elemű unikornisokra a halál várt, de Animus nem engedte eluralkodni magán a pánikot! Keményen tovább küszködött, és bár az utolsó méreteken majdnem szétszakadtak a tagjai, kiértek a partra!
Ledobta a földre a barnás-sárga unikornist, és lihegve arrébb lépdelt, nagy kínnal rázogatva sörényéből és farkából a vizet. |
Uni erősen kapálózott a vízben.Nem messze át akarta ugratni a gyors folyót és megcsúszott a lába.A vízbe esett és magával ragadta az ár.Látta ,hogí most jön egy hatlamas vízesés.Tehetetlenül kapált.
-VALAKI!SEGÍTSÉG!!!!-nyerített hangosan.
-VALAKI!-kiáltott. |
 Andron is felkapt a fejét.
-Igen ez lesz az!-kiáltott fel majd tovább haladva egy zsákutcához értek.
Rooll kényelmesen megfordult, majd berúgta a falat ami másodpercek alatt teljesen ledőlt.
-Gyertek be!-mondta!
(reag a földalatti folyamokhoz) |
-Ez lesz az?-kérdezte kíváncsian Andront, éles fülével nem is olyan távolról vízcsobogást hallva.
Szriomtánc érdeklódve kapta fel fejét. Ő is meghallotta a kis folyamok csörgedezését, egyre tisztábban. |
| Nem fogok csodálkozni! |
 -Nálam se -kuncogott egy kcsiit majd a többikek után sietett |
Tekintetével épp elkapta, ahogy Andron rákacsintott, így kicsit elpirult, de aztán elmosolyodott, és előre nézett, a táguló alagút felé.
-Akkor én maradok az Andronnál, de ne csodálkozz, ha véletlenül Rooll-nak nevezlek.-nevetett. |
-Nah!Lassan megérkezünk!Szerintem!-mosolyodott el.
-Egyébként inkább Andron!Rég hallottam ezt a nevet!Fura lesz nektek váltogatni, hacsak szét nem válunk, de meg lehet szokni!-kacsintott sziromtáncra. |
[240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Korall-király és párja úgy gondolták, kirándulnak kicsikét.Noha sós vizü lények mégis megtudtak élni az édes vízben. Amikor ideértek, megpihentek, majd lazacugrósat játszottak:(nehezen) felugrottak a vízesésen keresztül, majd lecsúsztak rajta.
Hatalmas farka szisszenve szántott a levegőbe, ahogy Unira nézett némi ridegséggel a szemében.
Keresel valamit?-kérdezte kiváncsian.
Andron is felkapt a fejét.
-Nálam se -kuncogott egy kcsiit majd a többikek után sietett