|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.22. 22:18 - |
'Ez itt a látomások dimenziója....Lehet, hogy ez ránk van kényszerítve.....Ez a látomás....És ha a látomást legyőzzük....Akkor megtaláljuk, amit kerestünk!' csillantak fel a szemei. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Megijedt a szemektől, s hátra hőkölt....
|
 Dühvel teli szemekkel nézett a kancára.
- Mit akarsz?! |
Sokáig nem bírta a csendet.A pegazus felé tett egy lépést, s hallkan megszólította.-Szerelmem... |
Teljesen elképedt! Azután vicsorogni kezdett, egészen kifordulva önmagából! Hát már a szerelmét is elveszik tőle? Ahogy mindent, korábban?! Nem és nem! Ezt nem fogja hagyni! Nem azért küzdött le halált, valóságot, teret, időt, magát a lehetetlent, hogy most ezt tegyék vele! Nem ment el az esze, hogy engedje elcsúszni a lehetőségét új, csodás életének, ahol újra ő lehet a világ ura és régi ellensége porán táncolhat!
Már szinte fontolgatta, hogy Ízisz elméjébe tör, és végre rendet tesz a világban, amikor megérezte a jeges szelet és Ízisz pillantását...
Hirtelen valami történt benne.....Szinte eltört benne egy fontos dolog.......Undorodó arccal elfordult Ízisztől.......
Furcsa csend telepedett a világra....... |
-Már nem akarok uralkodni,-fordult vissza a pegazushoz-ne akarok harcolni, nem akarom múltat, nem akarok élni!Csak két dolgot akarok:békében nyugodni, s téged!-mondta merészen, szavaitól elszállt fénnyel szemében |
| - Mit akarsz mondani ezzel? - hörrent végre a lényre, vicsorogva. Nem értette mi ütött a kancába, nem értette mi történik! |
| -De hogyan élünk?A testeket leszámítva csak üres lelkek vagyunk, melyeket elfújhat a szél...S nézz magadra...ez a lény, akiben vagy, még a közeledbe sem ér...Rólam nem is beszélve!Azonkívül...bármennyire jó és szép lehet ez a dimenzió, ez nem az a régi, ahol éltünk.De persze, megértem, hogy neked ez az új dimenzió sokat jelent, hiszen ezt saját magad teremtetted, de ami elmúlt, nem jöhet vissza.... |
Értetlenül, döbbenten nézett a kancára, de dühét még legyőzte a szerelem.
- Hisz élünk! Valódi életünk lehet itt! Megalkothatjuk ebben a dimenzióban a saját vágyaink világát! Igenis valódi élet ez! A miénk! Ahelyett, amit elvettek! Amit újra alkothatunk itt! |
Mosolygott, majd egy idő után folytatta:-Igen!Ez valóban csodás!De...én nem tudnék így, ebben a testben élni...tudni, hogy nem az enyém.
Kicsit távolabb ment tőle, hogy könnyebb legyen belekezdenie.-Nézd!-sóhajtott.-Már a nevünket sem tudom...rég volt, amikor utáoljára ejtették ki...Magam is elfelejtettem az enyémet!A ketrecben bezzeg érlelődött a bosszúvágyam, ezt még megkapják.Viszont néha szembesültem azzal az érzéssel is, amelyik megkérdezte tőlem ugyanezt 'Minek?'.Én is dacosan mondtam 'Uralkodni!'Erre megkérdezte 'Miért?'...Tántoríthatatlan voltam, s lefestettem újra magamban dicső birodalmunkat, boldogságunkat, szerelmünket...De az érzés újra belém nyilalt 'S azt hiszed, a múltat visszahozhatod?'Sokáig mart ez a kérdés, de végül eltemettem, azonban sose adtam rá jó választ...
-Aztán jött a közelmúlt, te kiszabadítottál, s ebbe a testbe költöztettél, mely megfelelőnek bizonyult számomra...De én nem vagyok képes így élni...Egy parazitaként, mely csak másból él!-fakadt sírva az utolsó mondatra.-Élni akarok!De nem ilyen áron.... De, a régi, a szép, a saját már nem lehet visszahozni...Persze, lenne elég erőd rá...de az sem lenne az igazi!S a léleknek test nélkül minek élni?! |
| - Igen! És hogy szabadon szerethessük egymást örökké - ragyogott fel ezüst színben a szeme, és nem állta meg, hogy újra megcsókolja szerelmét. |
bocsi, a "de" szót nem akartam odatenni!
Koni |
-.....És minek?-kérdezte halkan, kissé tartva a választól.Aztán felbátorodva kérdezte megint:-Minek?Uralkodni?
Egyellőre nem akart többet mondani, de |
- Hogy visszakapjuk, ami nem lehetett a miénk! - válszolta hévvel.
- Hogy feltámasszuk azt a csodás világot, amiben éltünk, Te és én! |
| -Értem....-mondta elgondolkodva-De...miért nekünk a birodalom?Ne érts félre, jól tudom, hogy újra uralkodni akarunk...de...már minek? |
A sötét pegazus egy pillanatig furcsán nézett a lényre, aztán lesuhant mellé.
- Igen, együttlehetünk, de a birodalmamat nem akarom, hogy ilyen veszélyes fenyegessék! - mormogta rosszkedvűen. |
| -Szerelmem!-kiáltott fel a másik hang a ménnek.-Nézd, még a szél is elállt!Látod, mi is élhetünk végre boldogan!Együtt!Kérlekgyere le! |
Steel hallotta Ízisz gondolatait, és kicsit visszahúzódott, elsemmítve testét. De nem hitte, hogy sikere lehet!
Felrikoltott örömében, és hitte, közel a győzelem!!! Aztán meglátta Íziszt, ahogy felé lépdel, és valódi, igazi őrült öröm és diadalérzet öntötte el! |
A másik tudat tudta a dolgát, hogy kell ebbe dimenzióba visszajutni.Már nem félt a fúvó széltől, rendíthetelenül ment tovább....
Közben Ízisz üzent a "szélnek":"Eriszi, nyugalom!A kanca már nem fog gondot okozni.Már meggyőztem.Ne harcolj, de légy készen létben...arra az esetre, ha nem lennék elég erős megfékezni, ha valóban átver..." |
| Ő és Asylon folytatták a harcot, szinte szétdúrva a dimenziót!!! |
A korlátnak köszönhetően nem esett le, de nagyon nehezen tudta magát tartani felül.Igazi megváltáás volt, hogy tova tűntek érdekes mód még nem érzett konkrét helyet.Minha kezek vitték volna, s neki nem kell törődnie a testtel.
Magában folytatta a harcot a másik énnel... |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megijedt a szemektől, s hátra hőkölt....
Dühvel teli szemekkel nézett a kancára.