|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
 Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Edoc'Sil folyamatosan vizslatta tekintetével és figyelmével a sárkányszárnyas lényt maga előtt. Be kellett vallja magának, hogy tetszett neki Asylon kisugárzása! Azt azonban még nem tudta hová tenni, hogy a szárnyas lény valójában fiatalnak számított, mégis... nagyon nem ezt érezte rajta.
- A dimenziók sosem volt egy közkedvelt hely. - kezdett beszélni csak úgy, miközben csak suhant a levegőben, néha egy-egy lusta, ám erőteljes szárnycsapással korrigálva a magasságán. - Túlságosan... talányos, megfoghatatlan, kiismerhetetlen...
Körbepillantott, és csak a végtelen teret látta minden irányban.
- Ugyan mi vonzana egy átlagos máguslényt egy... ilyen helyre? |
Asylon egy elképesztő, leginkább csak sárkányszárnyakkal megoldható manőverbe tekeredett, eleinte felfelé dobva magát, majd törzsével lefelé fordulva, fejét a sárkány felé tekerve, elzuhant Edoc'Sil előtt, alig fékezve a suhanást szárnyai fura feszegetésével.
A kettőjük méretkülönbségéből adódóan így is pár pillanatig Edoc előtt volt, a sárkány szemeibe nézve, nagyon tiszta pillantással.
- Nem aggódsz, de nyugalomra vágysz. Csak az volt az oka, hogy önként velem jöttél!
Ahogy Edoc alá ért, szétvágta a szárnyait, és egy éles kanyarral a sárkány elé kanyarodott, vissza az eredeti iránya felé. De nem emelkedett vissza a korábbi magasságba, megelégedett azzal, hogy a sárkány alatt repüljön.
Mintha ezer éve barátok lennének, és tökéletes biztonságban lehetne.
|
Edoc lusta szárnycsapásokkal követte Asylont előre.
- Úgy nézek ki, mint aki aggódik? - morogta a fogai közt. |
Asylon egyik füle megbillent, és egy pillanatra iszonyatosan távolivá váltak a szemei. Mintha ezer évet öregedett volna egy pillanat alatt.
- Attól tartok én azon már túljutottam - felelte higgadtan, furcsa hangon, aztán megfordult a levegőben, és lendületes szárnycsapásokkal elindult előre.
- Részben azért is nyugodt lehetsz efelől a hely felől, mert a birodalmiak egészen egyszerűen megfeledkeztek róla....Fény, Sötétség, Tűz....Beléjük vannak bolondulva...Ez a hely meg mintha nem is létezne...Egy fantasztikus világot hagytak veszni. De én nem bánom - kiáltotta még hátra. |
Edoc'Sil kényelmesen evezett szárnyaival, hogy egy helyben tartsa magát, miközben Asylont hallgatta.
Egy elnagyolt biccentéssel jelezte, hogy hallotta, amiket a pegazus mondott.
- Sokan szóltak már ilyen magabiztossággal, mielőtt teljes mértékben felborult az életük... - jegyezte meg csípősen. |
Asylon elegánsan kiröppent a semmiből a fénylő égre, és a hatalmas kékes sárkánytest követte.
Egy gyors, könnyed fordulattal megfordult a levegőben, és a sárkányarc elé kormányozta magát lebegtető mozdulataival.
- Megérkeztünk. Nemsokára látni fogod a határt, amin ha átlépünk, teljes biztonságban leszünk. De a dimenziók ez a része elhagyatott és a mágiám járja át, úgyhogy tekintheted az én kis birodalmam előcsarnokának is. Amióta életre hívtam itt az új otthonom, senki sem háborgatott. És nem is fog. |
------------------------------------------------------------------------------------------ |
 Ködláng mindig kicsit ideges volt, mikor párja erejére voltak utalva. Feszélyezte, hogy nem tud segíteni. És néha nehéz volt elviselni Ízisz sokkal hatalmasabb erejét.
De legalább most végig érezhette mit is csinál a kanca, mert eleme érezte a Dimenzió minden szálának rezdülését.
Mély sóhajjal nézett körül a tábláknál, miután megérkeztek épségben. |
 Féloldalas mosollyal mondta: - Ne aggódj! környezetbarát mágiát használok.
Vágott egy rést a levegőbe, majd gyakorlottan kiszélesítette. A Sötét tábláknál találták magukat. |
Komoran bólintott.
- Csak vigyázzunk, hogy ne essen baj ennek a helynek - pillantott körbe a Végtelenen. |
- Igen! Egyszerre mentek el. Megnyissam utánuk a rést? |
Párját nézve tépelődött. Ha tovább mennek, előbb-utóbb megint belefuthatnak olyan mágusba, aki egészen máshogy létezik, mint ők, és akivel egészen biztosan nem bírnak el. Viszont ha nem mennek utána, ki tudja mi szabadul a Birodalomra, figyelmeztetés, ellenőrzés nélkül! Belegondolt, hogy teljesen egyedül van, magára utalva, és szerelmét sodorja veszélybe, ha folytatja a keresést. De nem azért volt Ködláng az elégett világok egyik utolsó túlélője, és alighanem az utolsó tábornok, hogy feladja. Az nem ő lett volna. Akármennyire is tanulta meg értékelni az életet, mióta megtalálta a lelke hiányzó felét.
'Sokak élete mútlhat ezen' keményedett meg a tekintete.
- Menjünk utánuk! Asylon nyoma és a sötét lényé ugyanarra vezet? Meg tudod mondani ezt nekem? |
- Keressek egy rést a dimenzióban utánuk? |
Összeborzongott, aztán néma iszonyattal körülnézett.
- Ha Asylon és egy ilyen erős sötét mágus egymásnak mentek, annak látnunk kellene nyomát.....De a Dimenzió anyaga sértetlen....Nagyon rosszat sejtek, Ízisz! - szorult össze a torka. |
- Lehet, hogy összecsaptak... - gondolkodott el. |
Nagyot horkantott.
- Csak az erisziek körein belül több van, mint szeretnénk! De mit keresett volna itt még egy társam? És főleg Asylonnal, aki meg volt fertőzve egy idegen lélekkel? Ez nem logikus.... |
-Ahogy mondom! Nem rooszindulatú illető uralja.... Nem ismersz ilyet a Birodalomban? - bár elég bután hanzgott a kérdés Ködláng meghökkenése után. |
Talán egy egész élet eltelt azóta, hogy utoljára megdöbbent.....De Ízisz kezdte ezt a rekordot rombadönteni....
- MI?! |
- Nagy. Nagyon nagy! Félelmetesen nagy, de... nem negatív kisugárzású... |
Hátracsapta a füleit.
- Mennyire erős Sötétség? - kérdezte ugyanolyan nyugtalanul. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ködláng mindig kicsit ideges volt, mikor párja erejére voltak utalva. Feszélyezte, hogy nem tud segíteni. És néha nehéz volt elviselni Ízisz sokkal hatalmasabb erejét.
Féloldalas mosollyal mondta: - Ne aggódj! környezetbarát mágiát használok.