|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 13:03 - |
 Lihegve kiért a tó örök jégtükrének közepére és fürkészni kezdte a partot. A támadóit alig tudta lerázni és biztos volt benne, hogy még beérik.
De most csak az számított, hogy a tanítványait biztonságban tudhatta... |
[53-34] [33-14] [13-1]
 -Vyare úgylátszik nem szereti a jeget!Pedig úgy tudtam az az eleme!
|
 Ő is egészen elmosolyodott Careidos-on.
- Mindenki elkezdte valahol. - mondta,majd leírt néhány nagyobb kört.
- Te nem jössz Vyare? |
| -Ugyan!Semmiség!-mondta és arrébb siklott. |
 Életében nem érezte ilyen jól magát.
-Kösz!-mondta amikor a kanca felsegítette.Próbált talpon maradni és lassan siklani kezdett. |
Wintermint felnevetett.
-Nem baj Careios!Menni fog azért!
Odasiklott hozzá és felsegítette. |
| Lelassított és kiügetett a hóra újabb lendületet vett de a jégen siklani kezdett.Hamar kicsúsztak alóla lábai és seggre ülve sikklott tovább. |
-Elmehetnél balett-táncosnak!-mondta nevetve.
-Mutathatok!Ha nagyon szeretnéd!
Elindult a Tó közepe felé egyre gyorsabban.
A pörgésen kívül egyenlőre nem tudott mást kitalálni.De amikor felugrott úgy pördült ki, hogy háttal, vízszintesen volt a tó felé.Mielőtt leért volna fordult meg és dobbant le.Visszasiklott a többiekhez.
-Egyenlőre nem tudok mást kitalálni! |
Egészen belemelegedett és siklásai is egyre magabitosabbak lettek.Először egy kis nyolcast írt le,aztán mikor újra egyenesen haladt felurott egy kicsit és a levegőben egyszer megpördült maga körül.Nem kellett sok,hogy újra kiessen egyensúlyából,de sikerült egy nagyobb dobbantással földet érnie.Odasiklott Wintermint mellé.
- Nem is tudom mikor szórakoztam ilyen jól! - mondta szinte nevetve a boldogságtól - Mutatsz te is valamit? |
| Bizonytalanul érintgette patáját a jéghez.Aztán megfordult és ügetni kezdett.Újra a jég felé fordult és galoppozni kezdett.Mikor ráment a jégre patái csúszni kezdtek és nem haladt semmit.Nevetve nézett körbe. |
Nevetett és utánament.
Eleinte Ő is esetlenül lépdelt, de hamar belejött a siklásba.
Kohl mellett suhant el, aztán visszafordult és amíg a többiek nem jöttek vele siklott. |
Az érkezőkre pillantott.
- Csak épp egy aprót haladtam előrébb,de semmi gond. - mondta,majd Careios-hoz fordult - Valóban jobban hangzik.
Wintermint kérdésére közelebb lépett a tóhoz,hogy megvizsgálja a jeget.Először csak az egyik patáját terhelte rá,de nem történt semmi.Aztán két lábát tette rá,de ismétcsak semmi nem történt.
- Szerintem kibír mindannyiunkat.
Könnyedén rálépkedett a jégre,de egy óvatlan lépés miatt egyensúlyából kiesett és kis híján elhasalt a jegen.Lábai most olyan esetlenül álltak,mint az újszülött kiscsikóknak.Lassú mozdulattokkal azonban újra stabilan állt.Újabb lépésekkel próbálkozott,majd siklani kezdett a jegen.Mulatságosnak találta.
- Gyertek ti is!Korizzunk egyet! - szólt oda a többieknek most energikus és játékos hangján. |
| -Szerintetek rá lehet menni a jégre?Biztos jó vastag. |
 Gyorsan galoppozott a kanca után.
-Amúgy én Vyare vagyok!-mutatkozott be Careios-nak. |
-Careios!Szép név!Jobb is, mint a Razor!Ha nem sértelek meg.....
Most pillantott csak a Tóra.
-Egy gyönyörű!-ámuldozott. |
Gyorsan galoppozott Wintermint után.
-Wintermint!Kohl!Úgy tűnik a gazdám átnevezett!Mostantól Careios vagyok!-mondta.
-Ja és sötétség az elemem!-mondta. |
-Nah gyere kapjatok el!-mondta miközben meg sem állt, aztán meglátta Kohl-t.Lelassított és odaügetett hozzá.
-Te már itt is vagy.Azthittem mögöttem ballagsz!Fura is volt ez a csönd.Mikor indultunk, megérkezett Vyare és leakadtunk dumálni!Bocsi!Nem vettem észre, hogy már eljöttél! |
| Razorral és Wintermint-tal az oldalán elérték a hatalmas,befagyott tavat.Hatalmasabb,volt,mint amire számított,de ahogy a fény megcsillant a jegén,az egyszerűen káprázatos volt.Egy pillanatra megállt,hogy megbizonyosodjon,mindenki megvan. |
 Vino elrontott valamerre, így Heru most kétségbeesetten ugrott a pegazushoz.
- Sugár! - kiáltotta rémülten, és a kanca fölé hajolt.
Óvatosan felemelte a kanca fejét, majd némi küzdelem után a hátára kapta az ájult lényt.
'Itt már csak valami nagy bűbáj segíthet!' jutott elhatározásra, azzal a magasba dobta magát, és száguldani kezdett a Rémségek Szigete felé.
- Tarts ki Sugár, segítenek! Tarts ki! - mondta végig. |
 *Sugár hálásan mosolyogva tekintett Heru felé.*
-Igazán kedves tőled, nagyon hálás lennék. -*szólt, majd visszafordult Vino felé.*
-Nos, azt hiszem, amíg Fényzápor ilyen fiatal, inkább velem maradna... De ha neked sincs ellenedre, és elvállalnád a tanítását, akkor örömest visszahoznám őt ide később, persze csak ha nem jelent gondot a számodra. Szívesen elhoznám hozzád, hogyha már ő is egy kissé idősebb, önállóbb. -*illedelmesen fejet hajtott.* -Köszönöm, hogy eddig időt szántál rám. Remélem, nem tartottalak fel túl soká feleslegesen. A tanítványaid már biztosan várnak.
*Visszafordult Heruhoz.*
-Nagyon szívesen megnézném a barlangrendszereteket, hogyha valóban nem fáradtságos számodra, hogy körbevezess. Már így is annyi mindent tettél értem, nem szeretnék telhetetlennek tűnni... -*mosolygott kissé szégyenkezve Sugár, és megállt Heru előtt. Várakozón tekintett a csődörre, de a következő pillanatban hirtelen megszédült és elvesztette az egyensúlyát. Teljesen elgyengült, lábai nem bírták tovább megtartani a súlyát, majd lassanként minden elsötétült előtte, és Sugár úgy terült el a földön a jéghideg hóban, mintha fejbe vágták volna.* |
- Igen. Ez mindig benne van. De a legegyszerűbb így megtanítani őket erre! A félelem előbb-utóbb megjelenik az életében. Jobb, ha megtanul vele szembenézni.....Az önállóság pedig szintén egy olyan dolog, amire szüksége lesz életében....Nem lehetsz mindig vele...Előbb-utóbb eljön az a pillanat, mikor magának kell megállni a lábán...Itt viszonylag biztonságosan teheti meg az első lépéseket. De elismerem, hogy kicsit talán durva módszernek tűnhet! CSak ne feledd, hoy geredetileg árvák iskolája ez, nekik pedig az, amit itt nyernek, maga a csodás otthn.....Egy csikó az anyja szárnyai alatt egsézen más helyzet! Én nem akarlak győzködni: ez a Te döntésed, Te vagy az anyja. Néhány tanítványom a saját szabad akaratából döntött úgy, hogy idejön tanulni. De a Te csikódnak láthatóan van anyja, tehát igazságszerint nem lenne rám szüksége. Ha tanítani és taníttatni akarod, és nem tetszik neked ez a megoldás, javaslom, hogy vidd el őt gyakran az erisziek főhadiszállására, a földalatti barlangrendszerbe! Ott mindig sok lény van, főleg erisziek, tőlük tanulhat, amennyit bír! És Te vele lehetsz! Amit itt is megtehetnél, csak az sem neked nem lenne jó, sem neki.....Minek járna az iskolámba, ha veled lehet?
- Dönts Te, Sugár, de ha jól látom, Fényvihar nem lesz a növendékem. Legföljebb, ha idősebb lesz. - mondta nyugodtan mosolyogva.
- Én szívesen megmutatom neked a barlangrendszert! - indítványozta.
|
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lihegve kiért a tó örök jégtükrének közepére és fürkészni kezdte a partot. A támadóit alig tudta lerázni és biztos volt benne, hogy még beérik.
-Vyare úgylátszik nem szereti a jeget!Pedig úgy tudtam az az eleme!
Ő is egészen elmosolyodott Careidos-on.
Életében nem érezte ilyen jól magát.
Gyorsan galoppozott a kanca után.
Vino elrontott valamerre, így Heru most kétségbeesetten ugrott a pegazushoz.
*Sugár hálásan mosolyogva tekintett Heru felé.*