|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 22:41 - |
 *Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
-Látod? Ez itt az Alkonyat Tengere, vagy röviden az Alkonytenger. -*mutatott a vízre, ami a lemenő Nap fényében arany, vörös, narancs és bíbor színekben játszott-csillogott.*
-Ez a tenger mindig az alkonyat fényeiben tündököl, ugyanis annyira a világ peremén van, hogy itt sose megy le a Nap. Kicsit olyan, mint az északisark, ahol hónapokig van éjszaka. -*mosolyodott el Szilaj.* -Csak itt nem hónapokról van szó, hanem az idők végezetéről. Itt mindig alkony lesz.
*Lassan magához húzta párját.*
-Tökéletes hely a romantikázásra, nem? -*mosolygott csibészesen, aztán gyöngéden megcsókolta a kancát.* |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
-Dehogy! Egyáltalán nem zavarsz! -*tiltakozott Crystin.* -Szívesen beszélgetnék még veled.
*Ezzel elnézően mosolygott Qaridorra, majd egy gyors puszit nyomott a csődör arcára, és felkelt. Odalépdelt a kis unicornishoz, és kedvesen, bíztatóan mosolygott rá.*
-Nos? Mesélj, hogy kerültél ide?
|
 Isisie közelebb lépett.
-Elmenjek? ZAVArok? |
 A kanca mellé feküdt.Szorosan mellé!!!!!Majd molyogva megpuszilta a nyakát. |
*Crystin elmosolyodott, majd visszaheveredett a homokba, szemeit ismét a csikón nyugtatta és figyelte a fiatal jószág minden mozzanatát.*
|
| Megkönyebbülve sóhajtott egyett.Majd vissza puszilt. |
-Ne aggódj, még nem kell mennem. És talán nem is lesz rám szükség... Tudod, nekem alig van erőm, és így nem hiszem, hogy bármi komolyabb hasznomat is vehetnék a többiek. -*mondta, és mosolyogva egy finom puszit nyomott a csődör arcára.* -Egyenlőre itt maradok veled.
|
| -Nem csak....csak...nem akarom ,hogy elmenj és ,hogy egyedül maradjak.-mondta és vissza fordult. |
-Csak azért kérdem, mert én biztos nem hagynálak egyedül csavarogni, ha az én csikóm lennél... De nem számít, vannak csikók, akik már fiatal korukban is hatalmasabb erőt birtokolnak, mint sok felnőtt egyszarvú. Talán te is közéjük tartozol.
Qaridor után fordult.
-Hová mész, kedves? Csak nem akadt hirtelen valami fontos dolgod? -*kérdezte értetlenül.*
|
| Azt hitte ,hogy össze törik a szíve amint hallotta ,hogy szerelmének hamarosan mennie kell.Lassan hátat fordított és értetlenül cikáztak gondolatai.Majd lassú léptekkel elindult. |
-Nem is vagyok olyan fatal!-dacoskodott a csikó.-Amúgy fogalmam sincs. Miért??
|
Crystin elméjében furcsa hangok csnedültek fel... Újra és újra hallotta őket, és a hang egyértelműen egy társáé, Eledhwené volt. Egy másik Szilnorié.
~Crystin! Crystin, man mathach? Manen nalye? Lasto, Crystin, no diriel! ~hallotta Eledhwen hangját. mígnem a hang lassan elhalkult, és Crystin újra felemelte a fejét a homokból. Felnézett, és a kiscsikóra pillantott. Hallotta a beszélgetésüket Qaridorral, és így felelt:
-Nem, Isisie. Nem vagyok beteg... Úrnőnk, Niphredillie eltűnt, és egy pillanatra elhagyta Őt minden ereje... Velünk, a társaival pedig ugyanez történt. Ahogy Úrnőnk hatalma meggyengült és megingott egy rövid időre, így egy pár percre, vagy hosszú órákra mi is mind eszméletünket vesztettük... Erőnktől és Úrnőnkhöz való szoros kötődésünktől függött, hogy ki mennyi időre ájult el. Szerencsére én csak pár percig nem voltam magamnál. Ám most minden Szilnorit hívnak, és talán hamarosan nekem is mennem kell.
Elhallgatott, felpillantott Qaridorra, majd újra a csikóhoz fordult.
-Te még nagyon ifjú vagy. Mondd csak, hol van az anyukád? -terelte végül másra a szót.
|
| -Egyenlőre nem tudom.Bár most úgy látom ,hogy jól van.-mondta. |
| - Én pedig, mint már említettem, Isisie vagyok. És eszembe jutott. Erre jártam, éreztem, hogy Crystin beteg. Megpróbáltam meggyógyítai. Nos, hogy sikerült? |
Tekintetét Crystinre kapta.
-Gyere!-mondta mély dörgő hangján.
-Én Qaridor vagyok.Ő pedig Crystin. |
| -A nevem Isisie. És csak erre jártam. Vagy nem tudom. Nem emlékszem. |
A csikó fölött állt.
-Ki vagy?Mit keresel itt?-kérdezte. |
"A csikó" kinyitota a szemét:
-Hol vagyok? Mi történt?- kérdezte kábultan |
Felkapta fejét.Meghallota amikor a csikó összeesett.Lábra állt.Látta ,hogy a csikó fáradt.Orrával megbögdöste a csikó testét. |
Isisie elvált annyjától, és elindult az Alkonytenger partján. Egyzsre csak két fekvő unikornist vett észre. Lassa küzeledett feléjük, nem akrta, hogy felébredjenek. Ekor valami furcsát érzett. Az egyik unikornis beteg. De melyik? még közelebb lépett. Egyre jobban érezte az unikornis fájdalmát. Még egy lépés előre, és... igan! a csikó tájött: a kanca beteg. Nem akart közelebb lépni, nehogy a mén felébredjen, és esetleg rátámadjon. Innen is meg tudta tenni, amit meg kell tennie. De hogyan is? Anyja szavait hallotta
*Az erő benned él! Csak engedd, hogy felfedje magát! Te is tudsz gyógyítani, mint apád! Csak hinned kell benne!*
Pont úgy hangzott, mintha csak most mondta volna, pedig ez egy évvel ezelődt lezajlott beszélgetés része volt.
-Tehát az erő bennem él. Csak hinnem kell benne.-suttogta a csikó
-Hát, legyen!-suttogta tovább. Behunyta a zsemét és erősen koncentrált. Úgy érezte, nem sikerült. Kinyitotta a szemét, mit látott? Szarva fényes lett, és egy fénycsóva ment a kanca felé. Elérte. Egy-két perc múlva a szarv izzása megszünt.
*Majd holnap elválik, sikerült-e.*gondolta, és ott nyomban összeesett. Megterhelő volt számára ez az attrakció. De majd kipiheni! |
| -Nem tudom.-mondta és vissza feküdt a kanca mellé. |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
Isisie közelebb lépett.
A kanca mellé feküdt.Szorosan mellé!!!!!Majd molyogva megpuszilta a nyakát.