Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:33 - |
*Szabadesés könnyedén ereszkedett le a tópartra, lazán összecsukta szárnyait, majd a vízhez sétált, és lehajolt, hogy csillapíthassa szomját.* |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Katnabe szemei éjfekete jéggé változtak. Fensőbbségesen, hűvösen szólalt meg:
- Ostoba kis mén! Engem akarsz kioktatni a saját életemet, létezésemet megszabó hatalmas törvényekről?! Van fogalmad róla micsoda teher és átok így élni? Az Idővel nem játhatsz úgy, mintha jégcsapokat varázsolgathatnál egy fára vagy virágokat magad köré! Ezzel az elemmel nem gyakorolhatsz úgy, ahogy a Tűzzel, amit előbb-utóbb, ha egy elhagyatott vidéket le is égetsz, de megtanulsz használni. Ha itt hibázol, elemészt a tér-idő! Ha kérdeznél sem mondanék semmit, és egyébként sem néztem a jövőidbe. Az elkövetkező másodperceket, sőt, tizedmásodperceket figyelem csupán! Sem jogom nincs kutatni más életét, sem igazán erőm! Tudom ezt jól!! |
-Hogy érted ezt?....Te a jövőmet nézegeted?????Idő elemű vagy?....Hát kösssz!Nem akarod megmondani, mikor találok párt?Esetleg ki az?Vagy mikor halok meg???Vagy hogy halok meg?-háborodott fel.....
-Valahogy úgy érzem ez így nem fair! |
- A lehetőségeid. Kevés utad van, és így érdekes látni melyik válik valóra - mondta még mindig jókedvűen, követve a mént szemeivel. |
-Kössz!-morgolódott.
-Éééés mi olyan határozottan érdekes aaa jelenlétemben?-kérdezte gúnyolódva, kicsit kihangsúlyozva a kanca hangsúlyait. |
Mivel kísérlete sikerrel végződött, jókedvűen válaszolt:
- Igen, határozottan érdekesnek tartom a jelenléted!
Nem mintha ezen fenti jellemzők nem lettek volna mindig igazak rá.... |
Dahaka unottan körbejárta a tavat míg vissza nem ért a kancához.
-Mondd!Jól szórakozol? |
Lustán követte a lényt pillantásával. Kíváncsi volt, vajon a mostani két lehetséges jövő közül melyik válik be, ha nem is mozdul és nem is szól. |
-Aha!Ahogy gondolod...-szólt értetlenül és egyben unottan, majd elindult a tóparton egy sétára. |
Megvillant a szeme, mintha mosolyogni akarna, de épp olyan hűvösen szólalt meg, mint az imént:
- Épp megváltoztatom a múltat, a jelent, és így a jövőt is. |
Furcsán nézett a fekete lényre.
-Mit csinálsz?-kérdezett vissza értetlenül. |
- Épp megváltoztatok néhány történést..... - felelte higgadtan. |
-Mi járatban erre?-kezdte csevegő hangon, hirtelen váltva stílusán.De enm látszott rajta, hogy megkomolyodott volna.Talán csak gúnyolódott, de leeht, hogy csak unta magát..... |
Közönyösen, némán, hidegen nézte az idegent. Egy szót sem szólt..... |
Dahaka nem szólt.Mit szólt volna?
A lény szemébe nézett, majd fogta magát és kikerülve "látogatóját", odalépett a tóhoz és újra inni kezdett.Mikor befejezte felemelte fejét és a kanca felé fordult. |
Elindult a parton körbe laza, könnyed léptekkel. Nem siette el az utat, így jónéhány perbe beletelt, mire a mén elé lépett.
- Üdv - biccentett aprót a lénynek, mire sörénye nagyot libbent. |
Felemelte fejét az ivásból.Ijedten lépett hátra párat, ahogy egyszercsak ott állt vele szemben a másik lény.
-Khmmm...khmmm....Üdv!-szólt végleg kissé alattomos hangján. |
Katnabe egyik pillanatról a másikra jelent meg a parton. Csendben hátrébb lépett a víztükörtől és figyelte a lényt, aki szemben a partra lépdelt..... |
Dahaka unottan sétálgatott az erdőben.Néhány perc múlva egy kis tisztást pillantott meg.Örömmel vette észre, hogy a tisztáson egy gyönyörű tó is van.Bár Őt nem az érdekelte, hogy milyen gyönyörű, hanem, hogy vízből van.A biztonság kedvéért körbejárta néhányszor a tavat, de nem érzett semmilyen veszélyt vele kapcsolatban, tehát lehajtotta fejét és inni kezdett... |
Reag a virágos rét melleti tó partjára! |
Vidáman nézte a fiát. |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|