Témaindító hozzászólás
|
2006.10.20. 20:45 - |
Xerox a barlangrendszer mélyén sétálgatott.Körülnézett, nehogy a sötétség ide is behatoljon.De nem látott semmit, ami a sötétségre utalt volna, ezért unottan sétálgatott a barlanrendszerben továbbra is! |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*Csillagfürt szerette volna látni, mi lehetett ilyen hatással Kedvesére, de Csendbüszkeség végig olyan takarásban állt, hogy nem látott semmit. Mikor meg párja arra kérte, vigye fel Lwyllt, hitetlenkedve meredt Kedvesére.*
- Nem gondolhatod komolyan, hogy itt hagylak! - *suttogta, csak mert nem mert hangosan kifakadni.* - És Veled mi lesz? Mit tervezel? Jóban-rosszban, holtodiglan, egészségben-betegségben, emlékszel még? Nem hagylak itt! És ha valami bajod esik?
*Szárnyával erősen megragadta párja szárnyát.* |
Kilesett egy kanyar mögül, aztán vissza is rántotta a fejét! Torkába ugrott a szíve, és vadul zihált. Az oly higgadt és csendes mén most rémültnek és zavartnak tűnt.....
- Machost elfogta az a sárkánycsontváz! - suttogta a mellette álló Csillagfürtnek hatalmas szemekkel. Felnézett, és látva, hogy igencsak széles és magas a járat, elkezdte visszafelé vezetni szerelmét. Imádkozott, hogy meg ne érezze őket az az ördögi lény, mert tudta, nagyon is jól tudta, hogy nem tudnak neki ellenállni....Amikor egy felszínre vezető, szűkebb járat elé értek, megállt, és lehajtott fejjel így szólt:
- Kérlek vidd fel Lwyllt..... |
*Párja mellett haladt, kissé lekókadt fejtartással.
Nem tudta, mire készüljön és a bizonytalanság igencsak megviselte.* |
Csendbüszkeség egyre zavartabban és fáradtabban haladt a mélybe vezető járatban, néha sóhajtva egyet, mert kínozta a meleg. Átjöttek a cseppkőbarlangon, megnézték annak kijáratát, jártak a tónál, néhány rejtett teremben és kamrában, Hakima immár üres csarnokában, a legtöbb járatban, ami erisziek által ismert volt - és semmit sem találtak. Machos jelenléte több helyen is érezhető volt, erősen, de szórtan, mégsem lelte nyomát......És Csendbüszkeség aggódott, habár ahová most mentek, az egyenesen elborzasztotta..... |
Csodaszarv mellé lépett, rámosolygott, majd elindult kifelé.
Ő még visszanézett a sötétbe.
- Köszönünk mindent - mondta halkan, azzal kilőtt húga után! |
*Ugrott egyet jókedvében.*
- Induljunk hát!
*Gyorsan lépegetve elindult kifelé.* |
- Én is szívesen lennék odakinn! Te is, Tíl? - mosolygott lányára.
Hevesen bólogatott. Kiscsikó kora óta mindig kivágyott!! |
- Menjünk a rétre! - *kérlelte szüleit.
Szerette a növényeket és elsősorban persze a virágokat. Olyan gyönyörűek! De itt lenn... minden olyan durva volt. A fű puha simogatására vágyott.*
*Elismerően bólintott.*
- Részemről semmi akadálya. |
Arwen nagy sokára engedte el csak lányát, és boldogan, mostmár örömében könnyezve hátrapillantott másik lányára és imádott párjára.
- Menjünk erről a sötét helyről! Hisz a Sötétségnek vége! Menjünk egy szép helyre!
Lelkesedve pillantott Tinre. Új helyre mehetnének! |
*Csodaszarv mosolyogva, boldogan nézte Tílt és Arwent.*
*Tin apja oldalán állt és a könnyeivel küszködött, miközben testvérét és anyját nézte.* |
- Minden rendben! - mondta gyorsan, boldog mosollyal lányának.
- Mostmár....
Ekkor vette észre másik, büszke lányát kicsit messzebb.
Mennyire hasonlított Arwen egyik ősére!
Meghatottan nézte, majd közelebb ment hozzá.
- Tíl, sajnálom....Nagyon sajnálom, hogy nem voltam Mellettetek! Megértem jogos haragod, de remélem egy napon, ha nem is most, megérted, hogy kötelességem teljesítettem, habár tudom ez sovány vigasz...És bocsánatot remélek Tőled....mert szeretlek... - mondta halkan, könnyekkel a szemében.
Ez a pillanat most csak az övék volt...Tílnek pedig most kell döntenie.....
Nagyot nyelve húgára és apjára nézett, majd újra anyjára. Lassan már magasabb lesz, mint ő! De Arwen szemeiben azt látta, hogy mindig az anyja lesz, ő pedig mindig a lánya....Lehetne egy ilyen dolgot tagadni?
- Anya! - szakadt ki belőle, és Arwenhez szaladt.
Hosszú-hosszú pecekig álltak összebújva, és könnyezve.
- Ugye mostmár nem mész el?
- Nem!...
- Nem, nem, nem, nem! |
- Jól vagytok? Minden rendben? - *kérdezte aggódva és gyorsan végignézett szülein.* - Hallottuk, mi történt...
*Kibontakozott anyja öleléséből és apjához szaladt.*
*Magához ölelte Tint. Tin boldogan bújt apjához.
Csodaszarv nem értette, Tíl miért nem jön oda.* |
Arwen színe szerint odáig rohant volna, míg bírja a lelke, nemhogy a teste, de Csodaszarvért lassított.
Akkor robbant elé lánya!
- Tiiin! - sikoltotta, és már magához is szorította az ifjú kancát. Potyogtak a könnyei így örült neki! Milyen nagy már! Milyen szép!
Tíl hallotta, de nem hitte el. Kelletlen lépésekkel követte húgát, aztán fölbegyökerezett patákkal állt a járatban, aminek végén ott állt egész családja! |
*Jónéhány járatban haladtak még végig, semmi eredménnyel.
Csodaszarv kimelegedve megállt és nekidőlt a falnak, azt remélve, hogy az kicsit majd lehűti.*
*Ismerős hangot fedezett fel a távolból.*
- Te is hallottad? - *fordult Tílurúlienhez.
Kicsit még fülelt, aztán egészen biztos volt benne, hogy anyja hangját hallotta.
Meg sem várta testvére válaszát, vágtába ugrott és egyik járatból a másikba fordult, mígnem megpillantotta a két oly' szeretett alakot.*
- Anya! Apa! - *kiáltotta és szüleihez sietett.* |
- Tíl! Tin! - kiáltotta végül megunva a várakozást és az idegességet.
Aztán gyorsítani kezdett. |
*Vizslatva tekintgetett körbe, minden terembe benézve, minden kis neszre ügyelve.* |
Szándékosan jött erre, mert a járatok mélyén elrejtett termek és az ottani játszótér nem azok a helyek voltak, ahol a legtöbb itt élő eriszi aludni vagy bújkálni, személyes életet élni szokott......
Bárcsak itt lennének lányai! Bárcsak végre újra láthatná, megölelhetné őket! |
Mosolygott, és követte. |
-Na akkor kövess-mondta
(reag Havas hegyek--->Mounteverest vagyos csúcsán) |
-Egy kis hőmérsékletváltozás? Miért is ne?-mosolygott kedvesére.
-Ezúttal azonban vezess te! Ugyanis én nem tudom, merre az arra... |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|